Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-112

276 CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Zichy Henrik gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! E szakasz igen messzeható. Itt az van mondva, hogy: a ki képesítéshez kötött ipart önállóan űzött, bármely mai képesítéshez kötött mesterségre, a képesítésnek külön kimutatása nélkül, átmehet. Ez oly rendelkezés, mely által az egész tanonczképesités practice illusoriussá válik; már ha valaki betanult valamely mesterséget, hogy az bármicsoda más mesterségre áttérhessen, azt ez a törvény gondolom nem czélozza. Értem, hogy igenis vannak csoportosítható rokon iparok, melyek közt egyikről a másikra átmenni lehet. Ily értelemben kérem ugy méltóztassanak módosítani a szakaszt, hogy a helyett a következő szöveg tétessék (olvassa) :> A földmívelés, ipar és kereskedelmi minister az 5. §. szerinti rendeletében megállapítja a képesítéshez kötött mesterségek rokon természetű csoportjait is. A ki valamely csoportban foglalt ipart önállóan űzött, ugyanazon csoportból más mesterségre a képesítésnek külön kimutatása nélkül a 4. §. többi határozatainak teljesítése mellett átmehet. A képesítéshez kötött nem rokon természetű más mesterségre a képesítésnek külön igazolása uélkül csak a másodfokú iparhatóság engedélye alapján van átmenetnek helye, melynek elutasító határozata ellen az elutasított fél a földmívelés, ipar és kereskedelmi ministerhez felebbezhet« Ajánlom ezt elfogadás végett. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa ä módositványt). Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Én az imént benyújtott módositványt pártolom s kérem a méltóságos főrendeket annak elfogadására. Teszem pedig ezt azért, mert belső meggyőződésem az, hogy ha ezen módositványt nem méltóztatnak elfogadni, az egész iparképesités illusorius és semmis, legfölebb csak bizonyos összeg fizetésére és bizonyos tanévek eltöltésére van szorítva. Mert képesítést egy iparra nézve csak az nyer, a ki ezen iparágban a képesítést tanulás és gyakorlás által megszerezte, s ha megengedhető is, hogy a rokon természetű iparágak között a viszony olyan, hogy a ki egyben képesítést nyert, az a másikban is űzhet ipart vagy mesterséget, másrészt épenséggel nem áll az, hogy a ki egy egészen heterogén üzletben jártas, az azért mindenféle üzlet, mesterség és ipar terén képesítéssel bir a gyakorlatra. Vagy szükséges átalán az intézkedés, vagy nem. Ha szükséges, akkor oly kifejezést kell annak adni, hogy gyakorlati értelme legyen, vagy nem szükséges és akkor kár a törvénybe felvenni. A qualificatio alapja és lényege az egész törvénynek. Itten a törvényben oly kifejezést felvenni, mely az egész törvényt gyakorlati érvényétől kiforgatja, mely lehetővé teszi, hogy a ki épen semmi tudományos tanulmányi vagy gyakorlati képességgel nem bir, mégis egy ipart folytathasson vagy kezelhessen csak azért, mert a másik iparra nézve a törvényben megszabott kötelezettségeknek megfelelt: ez annyit jelentene, mint előre lehetetlenné tenni azt, hogy az iparosokban az önérzet, a szakmájok iránti szeretet, az önképzés, a testületi szellem és mindaz, a mi a társadalomnak ezen oly fontos osztályát jóvá, nemessé, önérzetessé teszi, képződjék ez által mindez ab ovo alapjában gyengittetnék és egyedül csak az egyénekben rejlő azon nemes törekvés hagyatnék meg, mely különben is az átalános iparszabadságban létezett, de melytől az élet tapasztalása után a törvény a támogatást méltán megvonja. Kérem a nagyméltóságú elnök urat, méltóztassék e kérdést ezen értelemben feltenni és kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a módositványt elfogadni. Széchényi Pál gróf, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Midőn a törvényjavaslat a qualificatiot átaláaosságban kimondotta, tekintettel kellett lenni azon iparosokra is, a kik bizonyos viszonyok változtával a kenyérkeresetüket képező és qualificátióhoz kötött mesterségük űzésétől elüttetnek. Méltóztatnak tudni, hogy kivált a mai korban, midőn a nagyipar oly gyorsan fejlődik és oly sok helyt fészkeli be magát, a hol eddig némely mesterségek kisiparosok által űzettek, ezen kisiparosok kenyérkeresete és életfentartási módja illusoriussá válik az által, hogy a nagyipar olcsóbban, gyorsabban készíti ugyanazon iparczikket.