Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-84
16 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. körül scrupulusaim vannak. Ha nyilatkozni fog, akkor méltóztassanak megengedni, hogy nyilatkozataira a főrendiháznak erre vonatkozó házszabályai értelmében pótlólag elmondhassam nézeteimet. De méltóztassanak megengedni, hogy egy rövid megjegyzést tehessek még arra nézve, hogy ha a határozati javaslatot lényegében el méltóztatnak fogadni ugy, a mint előttünk fekszik, vájjon ezzel kimondatnék-e az is, hogy a javaslat szövege változatlanul megtartatik, vagy méltóztatnak-e megengedni, hogy ahhoz pótlólag megtehessem módosító indítványomat, mely egy és más tételnek másként való szerkesztésére vonatkozik. Egyelőre tehát, míg a tisztelt kormány és a felhozott kérdésben a nagyméltóságú elnök ur részéről felvilágosítást nem nyerek, a határozati javaslat elfogadását nem pártolom és kérem a méltóságos főrendeket, hogy azt elfogadni ne méltóztassanak. Elnök: Nem hagyhatom megjegyzés nélkül a méltóságos bárónak azon észrevételét, mintha a méltóságos főrendek az által, hogy bizonyos tárgyakat a tett sürgősségi indítvány következtében a szabályszerűleg közbeteendő fokozatok mellőzésével hamarabb, vagy később veszik tárgyalás alá, a törvények megtartása feletti őrködésök körül buzgalmukban lankadtak volna. A méltóságos főrendek minden alkalommal a körülmények latolgatásával, az illető tárgyak természetének érett megfoníolásával fogják meghatározni azt, vájjon a bizottsági tárgyalás után több nap közbeesésével, vagy a tárgy természeténél és egyéb körülményeknél fogva a tett sürgősségi indítvány folytán hamarább kívánják-e tárgyalás alá venni; de ebben a törvények megtartása feletti őrködésök buzgalmában való lankadást jelezni nem lehet. (Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mielőtt csak egy pár rövid szóval kívánnék ö méltóságának előadására a tárgyat illetőleg válaszolni, a magam részéről is tartozom egy megjegyzéssel olyanra vonatkozólag, a mi ezen tái gygyal valósággal kapcsolatban nincs. Ő méltósága ugyanis szíves volt azt mondani egyfelől hogy a méltóságos főrendiház csak azt nézi, hogy a kormány élén állóknak mi tetszik és nem gondol törvényes feladatára, másfelől azt volt szives mondani, hogy ez által a főrendiház annyira ártott önmagának, hogy íme most már a ministerelnök tárczájában van a főrendiház módosítására vonatkozó törvényjavaslat. Már bocsánatot kérek, ha egyfelől ő méltósága azzal vádolja a kormányt, hogy felelősségét a törvényhozó testületek s igy a. méltóságos főrendiház felelősségével akarja takarni* másfelöl azt mondja, hogy a méltóságos főrendiháznak elég tudni a kormány szándoklatait: hát hogyan tehető fel, ha ez a kettő ugy volna, a mint mondani méltóztatik, hogy ez a kormány, mely semmit sem akar, csak hogy fedezhesse magát a főrendiházzal, ezt a főrendiházat, a mely szerinte csak azt nézi, mit kivan a kormány, módosítani akarná? (Élénk tetszés és helyeslés.) Egyébiránt emlékeztetem ő méltóságát, hogy ezen magas testület reformjának kérdése nem mai keletű, hanem 1867-ből származik, sőt emlékeztetem arra is, hogy miután ezen kérdés hosszasabb ideig pihent, ép ezen méltóságos főrendiház kebelében és ép ellenzéki részről első sorban folytonos sürgetések intéztettek a kormányhoz, hogy terjeszsze elé a törvényjavaslatot. Meglehet — én nem tarlom — hogy hiba volt a kormánytól, hogy erre magát elhatározta, de akkor csakis azt a tanulságot vonhatná le belőle, hogy hiba az ellenzék részéről jött kivánatoknak bármikor is engedni. (Derültség.) A mi már magát a dolgot illeti, más félreértések kikerülése végett kívánom constatálni azt, hogy a mi a horvát kormányra nézve, akár általam, akár tisztelt barátom által mondatott, az az volt, hogy évek óta folyt az ügy felett a tárgyalás és törvényességi szempontból kifogás nem tétetett ellene. Ez az, a mi a szoros igazságnak megfelel, mert hogy opportunitási szempontból egyszar-másszor aggályok nyilvánultak, azt soha nem tagadtuk, tehát, miután ezt nem csak hogy nem tagadtuk, hanem nekem volt szerencsém azt többször meg is mondani nem lehet ugy állítani oda a dolgot,
