Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-84

LXXXIV, ORSZÁGOS ÜLÉS. lő a törvénynek magyarázata, akár bizonyos mértékben törvényes intézkedés, vagy bizonyos mértékben oly állapotok létesítése, melyeknek létesítése talán csak egy kedvencz eszme lehet, vagy pedig egy kívánalom, melynek létesítése a törvényhozásnak jogkörében van ugyan, de annak létesülése gyakran külső körülmények következtében akadályozva van, — hogy az ilyen határozati javaslatnak mily kevés hordereje van, méltóztassanak visszaemlékezni azon határozati javaslatra, a melyben kimondatott, hogy a deficit elenyésziessék, hogy deficit többé ne legyen bizonyos évek során. E határozati javaslatnak rni foganatja lett ? Semmi ! A határozati javaslat momentán szükségnek és talán ez alkalommal a kormány szükségének felel meg, hanem az ügynek határozottan nem. De határozottan károsnak tartom a határozati javaslatokat, ha annyira kiterjednek, mint itt, a hol a határozati javaslatban egy törvénynek mintegy magyarázata foglaltatik. Az ilyen alakú eljárást helyesnek nem fogadhatom el, sőt határozottan a törvényhozás körén kívül állónak tartom. Azon kérdés eldöntése, vájjon a czímerek körülírása csakugyan teljesen mellőztessék-e, lehet, hogy a viszonyok és körülményeknél fogva egy vagy más irányban opportunus; de azt kimondani, hogy más körülírás a czímereken, mint a mi itt a határozati javaslatban contempláltatik, azon törvény szerint, azon törvényből nem olvasható ki: ez a törvénynek magyarázata. A törvény magyarázata pedig nem ilyen alakban történik, a törvénynek magyarázata a törvényhozás intézkedése utján történik, a törvényhozás minden faktorának hozzájárulásával, de nem ugy a mint itt contempláltatik, a törvényhozás egyes testületeinek felfogása szerint. Ebben találom alapját, hogy a határozati javaslat második részét szintén nem fogadhatom el. A főrendeknek talán inkább még, mint a képviselőháznak, egyik feladata az, hogy alkotmányos törvényeinknek, szokásainknak őrei legyenek; és a hol ily törvényhozási testület fennáll, legyen az pairek háza vagy senatus, vagy mint itt, főrendek háza: annak feladata nem csak abban áll, hogy mérséklője legyen a netán túlcsapongó és netán kellőleg meg nem gondolt aspiratióknak, hanem egy másik, még fontosabb vagy legalább is oly fontos feladata az, hogy őre legyen az alkotmány betűinek, az alkotmányos törvények szigorú megtartása körül. A méltóságos főrendek egykor talán tnlzólag is teljesítették ezen kötelességöket. Ha hasonló kérdések merültek fel, közjogi tekintetben mérlegelést igénylők, akkor értekezlet értekezletet követett, nuntiumok nuntiumokat értek. Ez most teljesen megszűnt. Ma már alig hagynak a méltóságos urak rövid 24 órai időt, hogy ily kérdések iránt a tagok magukat tájékozhassák. Nem gondolnak ma már azzal, vájjon egy intézkedés — meglehet, téves az én ebbeli felfogásom —• a törvények keretébe bele illik-e vagy nem; elég, hogy a kormányzatnak élén állók kívánságait teljesitik, és mert ezen kívánság ő tőlük ered, az megnyugtatásukra szolgál, hogy ezen kívánság alapos is. törvényes is. Pedig méltóztassanak elhinni, az országos testületeknek ily nagy készségű támogatása a kormányokkal szemben vajmi gyakran kellemetlen, vajmi gyakran káros befolyást gyakorol az illető testületekre, sőt az országokra is. Itt nálunk, hála istennek, azon eljárás, a mely követtetik, nem káros az országra, csupán magára a testületre; mert hiszen a ministernek portefeuille-jében van már a törvényjavaslat, melyben a főrendiháznak eddigi intézményeit mással akarja pótolni. Ezen ítélet egyenesen terhelő a főrendiházra nézve. És én is azt hiszem, hogy az eddigi eljárás és az eddig követett gyakorlat volt az, mely a kormányt oda vitte, hogy már most határozati — és törvényjavaslatokat terjeszt elé, a melyeknek indokolását sem írásban, sem szóval szükségesnek nem tartja. Pedig szerettük volna hallani az indokokat, mert azok nélkül én részemről, meglehet, hogy helytelen felfogással, ezen határozati javaslatot el nem fogadhatom, és meglehet, hogy az indokok súlya e tekintetben helyesebb felfogásra és eltérő nézetre vezetett volna. Nem tudom, méltónak fogja-e a minister ur ítélni, hogy ezek elhárítására nyilatkozzék, mert valószínűleg felteszi, hogy magam vagyok, ki itt némileg gáncsoskodom, vagy a kinek e