Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-97

XCVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 193 azt is, hogy a petróleum-adóból eredő többlet, mely a költségvetésben kifejezést nyer, szintén nem a kormány érdeme, hanem a szerencsés véletlen oka, hogy ez a gyár épen Magyarország területén létesült. Megengedem, hogy a fogyasztóra nézve, ki a petroleum-adót fizeti, csakugyan nem bir jelentőséggel az, vájjon külföldről hozatik-e be a petróleum, Ausztria területén vagy Magyarország területén gyártatik-e; de igenis az államháztartás szempontjából igen nagy a különbség, hogy hol állittatik elő a petróleum és hol fizettetik ezért az adó. Ha külföldről hozatik be a petróleum, vámot kell fizetni érte, a mely vámnak 307o-ában mi részesülünk. Ha Ausztriában történik a gyártás, a fogyasztási adó egészen Ausztriát illeti, ha pedig Magyarországon finomittatik, akkor annak fogyasztási adója a magyar állam háztartása javára esik. Én nem szeretem a kormány és a magam érdemeit felsorolni, de már méltóztassanak megengedni, hogy ez a kormány, a mely nem gondol másra, csak a maga fentartására, még is birt annyi belátással, hogy ö initiálta már 1881-ben és fokozatosan megtette mindazon intézkedéseket, a melyek a czél elérésére szükségesek voltak. Szükséges volt a vám-tarifát szabályozni, hogy előnyben legyen a belföldi termelés a külföldivel szemben; szükséges volt bizonyos adókedvezményeket adni, hogy új gyárak létesülhessenek; szükséges volt intézkedni, hogy a tengeren való szállítás előnyösebbé tétessék. Mindezen intézkedések nem egy szerencsés véletlennek következménye, hanem a kormánynak átgondolt közgazdasági politikájából származtak és igy tisztán szerencsés véletlennek tulajdonítani azokat nem lehet. Kárhoztatta Sztáray Antal gr. ő méltósága azt is, hogy már az első szükségleti czikket a peiroleumot is megadóztatja a kormány és hogy ezzel mennyire sujtatik most a szegény nép, a melynek ő méltósága oly meleg pártfogója. Hogy jövedelmünket fokoznunk kell, azt Keglevich gr. ur ő méltósága és mindenki, a ki az ország pénzügyeinek rendezésével foglalkozik, — elismerte, az kétséget nem szenved. Sztáray gr. ur ő méltósága nem akarja az államadósságok szaporítását, nem akarja az egyePOBENDl NAPLÓ. 1881—84 II. KÖTET. nes adók emelését, nem akarja a fogyasztási adók szaporítását és igy nincs egyéb hátra, mint a befektetéseket megszorítani, a mely befektetéseket pedig ő méltósága akar, vagy pedig visszamenni azon állapotokra, a melyeket Zichy Nándor gr. ur ő méltósága fölemiitett. Hogy ez a mai culturalis viszonyok mellett lehetetlen, azt mindenki átlátja és igy a jövedelmek fokozásához kell nyúlni és pedig oly alapokon, melyekellévén terjedve az országban, nagyobb jövedelmet birlositanak. Azt mondja Sztárny gr. és Zichy Nándor gr. ő méltósága, hogy évről évre kivetjük és beszedjük az új adókat, de azért a mérleg nem javul, sőt néhány év óta még néhány millióval rosszabb. Hogy miből következtette azt ő méltósága, hogy a mérleg romlott, azt én nem tudom, sőt én az ellenkezőről vagyok meggyőződve. Annak bizonyitgatására, hogy az egyensúly helyre van-e állítva vagy nem, most nem térek vissza, arra nézve nézeteimet elmondottam másutt. Hogy a mi költségvetésünkben a rendes és rendkívüli kiadások elkülönítése helyesen van-e keresztülvive, arról sem vitatkozom. Méltóztassanak a mi költségvetésünket akármely más állam budgetével összehasonlítani, kell, hogy azon meggyőződésre jussanak, hogy a mi költségvetésünk solid alapokon nyugszik. De felkérem ő méltóságát és mindazokat, kik azt mondják, hogy a mi államháztartásunk mérlege nem javult, méltóztassanak a factorok bármelyikét figyelembe venni és akár az egyes évek zárszámadási e

;

edményeit, akár az évi zárszámadási eredményeket összehasonlítani az előirányzatokkal, s ki fog tűnni, hogy a zárszámadás eredménye 1882-ben '£ millióval volt kedvezőbb az előirányzatnál és 1883-bau a kezelési eredmények szintén ennyivel kedvezőbbek, vagy méltóztassanak megtekinteni azon összehasonlítást, melyet az állami számszék állított össze, s azt fogják látni, hogy addig, mig hasonló alapon számítva 5 évvel, ezelőtt 26.600.000 frt volt a hiány, már 1882-ben ez csak 4.800,000 frt volt. Ezek mindenesetre tények, melyek folytán, ha nem méltóztatnak is elismerni a rendes budgetbenaz egyensúly helyre25