Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-97

194 XCVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. állását, de a pénzügyi helyzet javulását mindenesetre constatálniok kell. Apponyi gr. mai felszólalásában a mérleg javulását szintén elismerte és elismeretazt Keglevich gróffal szemben, hogy gyümölcsöző befektetésekre elég fordíttatott, de azt mondja, hogy mindezek daczára 1875-ben a pénzügyi viszonyok kedvezőbbek voltak, mint ma. Az állam pénzügyi helyzetének, nézetem szerint, legérzékenyebb hévmérője a hitel, s ha ő nagyméltósága az állam hitelét 1875-ben és ma tekinti, nagy haladást kell constatálnia. Azon állapotra visszamenni, melyben voltunk, hogy rövid lejáratú drága kölcsönökkel kellett beérnünk, én részemről nem tartanám kívánatosnak. Gr. Sztáray felemiitette, hogy az egyenes adók ma 30 millióval nagyobbak, mint voltak néhány év előtt. Ebből azt lehetne következtetni, hogy az egyenes adókat emelte, s különösen a föld adóját igen nagy összeggel terhelte a kormány. Igaz, hogy , 1868-tól 1873 ig az egyenes adók 58 millióval szerepeltek költségvetésinkben, s 1884-ben pedig 88 millióval vannak felvéve. Az ellen tehát, hogy 1884-ben 30 millióval több van felvéve, megyjegyzésem nem lehet. De ez a többlet nem mind adóemelésből ered, s még kevésbbé nyomja a földbirtokot, hanem abban van 19 millió aduemelés, 11 millió pedig önkéntes fejlődés, mely beállott ugy, hogy olyan ingatlan vagyon és jövedelmi forrás használtatott fel adózási alapul, mely az előtt felhasználva nem volt. S ez is egyik körülmény, mely constatálja, hogy azon átalános elszegényedés, melyet említeni méltóztattak, még sem lehet olyan nagy. De a kormány különösen az utóbbi időkben nem is az egyenes adókra fektette a súlyt, hanem az indirect adók lehető fokozására. Méltóztassanak itt megengedni, hogy néhány számot említsek fel a helyzetnek a múlttal való összehasonlítása végett. Bélyeg és díjak czírnén "befolyt 1868-ban 10 millió, 1878-ban 30 millió, 1882-ben 23 millió, tehát 1868-tól mostanig e czím jövedelme 10 millióról 20-ra emelkedett. Úgyszintén a fogyasztási adók czírnén 1868-ban befolyt 127* millió, 1878-ban 147* millió, ma 23.700,000 frt. Tehát mégegyszer annyi, mint néhány évvel ezelőtt. Ez sem bizonyitja~az ország hanyatlását. De még sokkal érdekesebb a számok összehasonlítása az állami jövedékeknél. A dohányjövedék 1868-ban 14 milliót hozott be, később leszállott 10-re, s több éven át igy maradt, 1882-ben felemdkedett 20 millióra, tehát mindenesetre közel megkétszereződött, a mi bizonyára az ország vagyonosságának emelkedésére mutat. így szintén a posta, mely némi tekintetben a kereskedelmi forgalom mértékét képezi, 1868-ban 200,000 frttal passiv volt, 1882-ben pedig 1.700,000 frttal active állott. Azon áhítassál, mely előadatott, hogy a mennyivel az;'utóbbi években emelkedtek jövedelmeink, annyival emelkedtek kiadásaink, szemben áll az 5 évi zárszámadási eredmény, mely szerint jövedelmeink tényleg 29 millióval emelkedtek s ezzel szemben kiadásaink csak 7 millióval lettek nagyobbakká. Igen sokat hangsúlyoztatott az ország elszegényedése és különösen Zichy Nándor gr. beszélt kisajátításról és hogy egészen más kezekbe megyén át a vagyon. Én leszek bátor néhány adatot előterjeszteni az ily birtokcserére vonatkozólag, melyeket nem beteg állapotnak, hanem valóságos szerencsének tartok. Méltóztatnak tudni, hogy a törvényhozás megbízta a kormányt az államjószágok egy részének eladásával, a mely művelet 1881. óta csakugyan foganatba vétetett. E művelet ered • menye, mint a törvényhozásnak is bejelentetett, az, hogy 1881-ben eladatott 20827 katasztrális hold. Ezen földnek becsértéke 3.038,000 frt volt. A ki az államjószágok becsértékét ismeri, kénytelen elismerni, hogy ezen becslés nem mondható alacsonynak, hanem inkább magasnak. Befolyt pedig ez eladásból 3.271,000 frt, tehát több éretett el a becslésnél 233,000 frttal. 1882-ben eladatott 22,165 hold, melynek becsértéke volt 4.066,000 írt, eléretett eladási ár 4.247,000 frt, tehát 181,000 frttal több a becsárnál. Több jószág van és nem csekély parcellák, melyeknek holdja 250—300 frton adattak el, a mi mindenesetre lényegesen jó árnak mondható. Ezen birtokok legnagyobb részét nem külföldiek hanem tősgyökeres magyarok vették meg; megvették a szomszéd községek és az ország különböző vidékeiből való