Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-97

182 XCVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. és vállalatoknak fejlesztésére szorítkozik, a deficit is nemsokára meg fog szűnni és az adófelemelésnek szüksége nem fog fenforogni. És ezen hitemben megerősit főleg az, hogy a többi szakminister urak is az által, hogy mind gazdászatilag, mind a közlekedés és az ipar terén is több jeles hazafi által ez irányban megindított mozgalmakat nemcsak pártolják, hanem a lehetőségig fenn is tartják. Ezen okoknál fogva az eléterjesztett költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés balfelöl.) Apponyi György gróf: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! (Halljuk!) Nem fogja tőlem várni a magas ház, hogy a tegnapi kimerítő discussio után én ismét a költségvetés eriticai fejtegetésébe bocsátkozzam és ismétlésekkel fáraszszam a méltóságos főrendeket. Meggyőződésem ugyanis az, hogy a költségvetés ellen irányzott kifogásoknak nemcsak iti, hanem akárhol kiséreltessék meg az, főkép mikor a kormány a ház többségére támaszkodhatni, felette ritkán van eredménye, mert a legavatottabb bíráló is mindig egyenetlen fegyverrel küzd az illető minister urak ellen, kik az adatok és combinatiók nagy apparátusa fölött rendelkezvén, bármely ellenvetés tekintetében, ha nem is capacitálják az avatott bírálót, de többnyire megnyugtathatják a kevésbbé avatott és a részletekkel nem foglalkozó többséget. Én tehát ennélfogva hivatkozván Zichy Nándor gróf tisztelt barátomnak tegnapi kitűnő és általam is pártolt előadására, lemondok a költségvetés bírálatáról, elhallgatom azokat, a miket arra nézve mondandó lettem volna, és egész figyelmemet az eredményekre összpontosítom, melyek a jelenlegi költségvetést megelőző időben az előbbi költségvetések alapján elérettek, illetőleg összpontosítom egész figyelmemet arra a kérdésre, hogy az előbbi költségvetések alapján hazánk javára mi alkottatott. Kétszeresen fontos e kérdés átalakulási korszakban, melynek kilencz évet meghaladott és nagy várakozással megkezdett második aerájában élünk. Én csak ezen új aerának köszönhető eredményekkel foglalkozom és el fogom mondani véleményemet lehető röviden, tárgyilag és őszintén. (Halljuk!) Az első tekintetet illetőleg az állam pénzügyi helyzete ma kedvezőbbnek mondatik, mint volt az, mely 1875-ben az új aera előtt létezett, mert az államháztartási mérleg szerint most kisebb a hiány, mint volt akkor. Feltéve, hogy ezen javulás nem nyugszik könnyen csalódható optimismuson, in abstracto áll az, hogy kisebb a hiány, és ez minden esetre tagadhatlan előny volna, ha arányban állana az áldozatokkal, melyek árán létrejött. De ha csak a direct adóknak elviselhetlenségig folyton történt felemelését tekintjük, mely oly mérvű terhet képez, melyről a hármas bizottság azt mondotta, hogy czélszerű volna ennek felemelését egyideig elhalasztani, a minis terelnök ur pedig maga elismerte, hogy azt jó ideig nem lehet és nem kell emelni, ha, mondom, csak ezt veszszük figyelembe, arra akadunk, hogy az államháztartás helyzete 1875-ben kedvezőbb volt, mint most, daczára annak, hogy akkor nagyobb volt a hiány. Miért? Mert akkor még kevésbbé érintett volt a nemzet áldozatképessége, még teljes erőben voltunk; kilátás volt tehát arra, hogy czélszerű sáíárkodás mellett meg lehet győzni a nehézségeket és helyre lehet állítani az egyensúlyt, mig most, ámbár kisebb a még mindig jelentékeny nagyságú hiány, ez sokkal nyomasztóbb, még pedig azért, mert a nemzet áldozatképessége ki van merítve, kifogytunk az erőből és e szerint ezen hiánynak eltüntetésére alapos kilátás nincs. Kénytelen vagyok tehát sajnálkozva kijelenteni azt, hogy a pénzügyi viszonyainkban mutatkozó javulás igazán csak látszólagos; ez pedig annál sajnosabb, méltóságos főrendek, mert ha körültekintünk az országban, compensatiót az elköltött sok millióért és pénzügyi viszonyaink eriticus állapotáért sem a nemzet jólétében, sem intézményeink tökélyében, sem pedig alkotmányos életünk egészséges állapotában és politikai helyzetünk épségében nem találom Nagyon emlékeztet engem ez az állapot a magán életben előforduló bizonyos esetekre, a hol egy szép vagyonnal ellátott, sőt a gazdagság hírében álló birtokos rögtön tönkre