Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-97

XCVIl. ORSZÁGOS ÜLÉS. 183 megy, vagy pedig oly bonyolódott helyzetbe jut, hogy nem tud magán segíteni s akkor azt mondják róla, hogy nem tud zöld ágra vergődni. De elismerem, hogy állami pénzügyeink helyzete ennél még is jobb, először is azért, mert tönkre még nem jutottunk, másodszor pedig azért, mert tagadhatatlan és minden ember tudtával történtek nevezetes befektetések állami vasutakra, vizszabályozásokra stb., melyek jövedelmei, ha be nem hozzák is a befektetett tőke kamatját közvetlenül, de közvetve a közgazdászati érdekek emelésére hatnak. Csak hogy fájdalom, itt is több a látszat, mint a valóság és igy azután igazán áll az, hogy zöld ágra nem tudunk vergődni. Tagadhatlan az, méltóságos főrendek, hogy hazánk ipara és kereskedelme, daczára a természetes fejlődés által beállott némi előmenetelnek, — a mely szerintem tegnap talán túlságosan emeltetett ki, — a valóságban mégis sínylődünk és keserves állapotban tengődünk. A mezei gazdaság, melylyel mindig mostohán bántak, még igen nagy nehézséggel küzd, mi csak azt bizonyitja, hogy a mi a közgazdaság érdekeinek emelésére történt, az nem áll arányban a terhekkel és áldozatokkal, melyek a közgazdaság tényezőitől követeltetnek, bizonyitja továobá azt, hogy a befektetések czélja is egyoldalú volt, a mennyiben elmulasztatott épen az, a mit egy időben kellett volna tenni, és a mire nézve a legnagyobb szükség volt, értem a tegnap is már emiitett és széles hasisra fektetendő hiteiszervezetet, a mely által az iparosok, a mindennemű ipari tényezőknek, szóval az iparos osztálynak felsegélése eszközöltetett volna, a mely által ennek az osztálynak mód nyújtatott volna, a könnyű pénzforgalom következtében üzleti tőke megszerzésére. Ez felhozatott tegnap is, a minek folytán azután a t. ministerelnök ur utalt a nagy pénzintézetekre, a melyek az ország központjában vannak és a melyeknek világhírű tökélyét senki sem tiszteli jobban, mint én, de a melyek czélja és hivatása egészen más, mert ezek az intézetek egészen más körben mozog- I nak. Egyedül a kisbirtokosok országos föld- j hitelintézete az, mely megközelíti azt, a mit én kiáltó szükségnek tekintek. De, méltóságos főrendek, milyen arányban áll ezen intézetnek a hatásköre, habár a kezelése minden tekintetben dicséretes, az egész ország iparos osztályának igényeivel és roppant szükségleteivel ? Ez az intézet is csak néhány évvel ezelőtt állíttatott fel, ez tehát nem igazolja az előbbi évek mulasztását, eltekintve attól, hogy a mi történt is, elégtelen volt. Az ilyen intézetnek tehát hiányában vagyunk, méltóságos főrendek. Ebből következik az, hogy mig az államháztartás mérlege javul, a vagyonosság mérlege mélyen lesülyed. És én nem tulajdonithatok fontosságot bizonyos statistikai adatoknak, a melyekkel ennek ellenkezőjét akarják bebizonyítani, mert a mit én nemzetünk szegénységéről mondok, azt, a mint én érzem és mondom, érzik és erősítik az országban ezrek és milliók. Szegénységünk jelét látjuk mindenütt, látjuk közéletünk hanyatlásában, hogy ne mondjam elfajulásában. (Vgy van!jobbfelöl.) Anyagi tekintetben tehát nem találunk compensatiót a vagyonosság emelkedésében pénzügyi criticus helyzetünkkel szemben. Forduljunk már most, méltóságos főrendek, a kormányzati térre és a politikai helyzetre. Nem követek el túlzást, ha azt mondom, hogy ezen a téren még kevesebb a compensatio. Azon visszásságok közt, a melyek e téren tapasztalhatók, első helyet foglal el a közigazgatás zilált helyzete, a melynek sokkal több kellene, mint az olykor elővett foltozgatás, a melynek az egész világ által elfogadott elvekre alapított újjászervezését követelik a mostani kor viszonyai, ha haladni akarunk, ha a művelt világban ez országot megillető helyet el akarjuk foglalni és a külföld előtt, a melynek tökéire reá szorulunk, hitelt akarunk szerezni. De nem időzöm sokáig ezen tárgynál. Ha folytatjuk körültekintésünket, találkozunk egy valóságos társadalmi betegséggel, az antisemitismussal, a mely mindinkább terjed és nő. Miért? Mert a kormánynak ez irányban vagy nincs határozott álláspontja, vagy pedig opportunusabbnak tartja e. részben semleges magatartást követni. Annyi bizonyos, hogy a kormánynak eddigi eljárása nem bizonydotta azt.