Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-93
134 XCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. kel rólam megemlékezni ő méltósága kegyes volt, oly mértékben lehetetlen elfogadnom, s ki kell jelentenem, hogy Szabolcs megye népének türelmessége, s törvények és felsőség iránti tisztelete oly nagymérvű, hogy mindazon dicséretek, melyeket Szécsen gróf és mások elmondottak, valósággal rá illenek a népre. Én természetesen igyekeztem kötelességemet teljesíteni, mert tudtam, hogy ha a gyeplő oda vettetnék, a leg-zehdebb nép közt is megbomlanék a rend, de a dicséret oroszlánrésze mindeneseire a népet illeti. Ezt kijelenteni kötelességemnek tartottam. (Helyeslések.) Pongrácz Vincze b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Jelen törvényjavaslat már másod ízben feküdvén a magas ház előtt, az első vita alkalmával úgyannyira kimerittettek az annak béltartalma ellen és mellett felhozható argumentumok, hogy ez alkalommal csupán azt bátorkodom felhozni, miért tartom szükségesnek jelen javaslat elfogadását. (Halljuk!) Ha tekintetbe veszszük a javaslat intentióját, okvetlenül be keli látni, hogy a kormány czélja az, hogy hazánkban a házasság legalább aránylag akként szabályoztassék, hogy az lehetőleg egyöntetű legyen a külföldön létezővel, és hogy a külföldön kötött polgári házasság nálunk jogérvényesnek elismertessék. Én tehát jelen javaslatot, a melynek elfogadása által lehetővé tétetik az, hogy egy és ugyanazon állam keresztény és zsidó polgárai összeházasodhassanak, — a parancsoló szükség egyenes folyományának tartom; annál is inkább, mert mai napig ily házasság egy vallási felekezet papja előtt sem volt köthető. Azon körülmény pedig, hogy a honpolgárok összeházasodása lehetővé tétessék, az állam igényei közé tartozik, ezen igényét pedig az állam, jelen esetben akként valósithatja meg, ha az emiitett összeházasodást polgári utón lehetővé teszi. Elfogadom azon axiómát, hogy minden állam saját igényeinek és szükségeinek megfelelőleg alkossa törvényeit, de mindazonáltal nem szabad szem elől tévesztenünk a külföldön czélszerünek bizonyult intézkedéseket, legkevésbbé pedig a jelen esetben, a midőn nem csak arról van szó, hogy a már általunk emancipált zsidó polgároknak jogot adjunk arra nézve, hogy kereszténynyel köthessenek házasságot, hanem arról is, hogy az oly házasságot, mely külföldön érvényesen köttetett, —• jogérvényesnek mi is elismerjük. Azt, hogy az izraelita férfi keresztény nővel és viszont, házasságra léphessen, nem csak méltányosnak, hanem igazságosnak is tartom, mert, hogy egy és ugyanazon hazának ugyanazon jogokkal biró polgárai, azért, mert nem keresztények, ne élvezhessenek a keresztényekkel egyenlő jogokat a házasságra nézve, nem tartom indokolhatónak, nem pedig azért, mert ezen adandó jogosítvány a törvényesen megállapított emancipatiónál fogva őket megilleti. Az utóbbi, vagyis külföldön kötött polgári házasságnak nálunk való elismerésére nézve, méltóztassanak megengedni, hogy eltekintve minden egyéb és fontosabb momentumtól, csak egy egész egyszerű példát hozhassak fel. (Halljuk! Halljuk!) Hogy ha valaki a külföldön polgári házasságra lépett s itt Magyarországon kivan letelepedni, a legkellemetlenebb helyzetbe jut, mert nejét ágyasnak, gyermekeit pedig törvényteleneknek fognák nálunk tartani. Ez az, a mit a javaslat elhárítani szándékozik. Méltóságos főrendek! A conservativ irány és ennek szelleme, ha valahol helyén van, úgy szerény nézetem szerint e magas házban leginkább, magam is hive vagyok annak; — mindazonáltal azt hiszem, hogy a conservativ irányhoz ragaszkodni csak addig helyes, a mig ez által nem ártunk, jelen esetben pedig azt hiszem, hogy minden conservativ elveink mellett is elfogadhatjuk a jelen javaslatot; mert erre a kor követelményeinél fogva okvetlen szükségünk van; ellen esetben pedig elérjük azt, a mit Keglevich grőf ő méltósága az első vita alkalmával mondott, hogy a külföld kiátkoz bennünket Ázsiába, ezt pedig, azt hiszem, nem akarjuk elérni. Ennélfogva én jelen javaslatot azért, mert ez által azon érdek, hogy a keresztény és zsidó polgárok egymáshoz közelebb hozatnak, és hogy a külföldön kötött polgári házasságok nálunk elismertetnek, az előbb mondottak alap-