Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-93

XCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 127 A mi a házasság szellemi részét illeti annak léte leginkább az által van bebizonyítva, hogy még azon országokban is, a hol az átalános kötelező polgári házasság a legnagyobb kiterjedésben van alkalmazva, és az arra vonatkozó iniézkedések a polgári szerződés természetének szempontjából döntettek el, a törvényhozás mégis szükségesnek tartotta, ezen szerződésektől a rendes polgári szerződések jellegét megtagadni az által, hogy nem engedte meg, hogy a szerződő felek szabad kölcsönös akaratjukból visszaléphessenek és előbbi szabadságokat teljesen visszanyerjék. Ez kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a házassági viszonyban van elem, a mely egyszei űen csak szerződési és polgári szempontból nem tekinthető. Hozzájárulok a magam részéről az indokolásnak azon nézetéhez, hogy a ^nemzet legnagyobb részének, nemcsak a római kathokkusoknak, hanem a többi keresztény vallásfelekezetűeknek is, sőt az izraelitákat ide értve, meggyőződése és vallási érzülete az, hogy a házasság ezen szellemi része az egyház hozzájárulása által biztosiítassékMár most, méltóságos főrendek, a jelen törvény megvallom, nézetem szerint, alkotóinak szándéka ellenére, kik épen ezen vallásos érzület tiszteletét tűzték ki többek közt a törvényhozási intézkedés alapjául, ezen szellemi részét illetőleg az átalános kötelező polgári házasságon túlmegy. Az átalános polgári házasság csak a polgárt tekinti, mellőzi a vallási szempontot. Ettől eltérőleg, a jelen törvényjavaslat azt határozót! au kiemeli. Mert kérdeni bátorkodom: nem vallási jelzés-e a »keresztény« név és polgári jelzés-e az ^izraelita* ? Ha utóbbit nem akarjuk talán faji értelemben venni, a rai nézetem szerint ép oly helytelen, mint veszélyes lenne. Á törvény tehát a házasság megállapításánál épen a vallási jelleg elintézéséből indul ki, hogy azt annak következéseiben teljesen feladja. És innét van azon sokakban feltámadt lelkiismereti aggodalom, hogy itt oly térre lépünk, mely mindenesetre a családi viszonyok rendezésére csak veszélyes következményeket szülhet. (Helyeslés jobbfelöl.) Tisztelek én minden komoly, megfontolt meggyőződést. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a vallásosság bensőségének és valódiságának kérdése minden emberi kebelnek szent titka, melyhez hivatatlan kezekkel hozzá nyúlni senki sem lehet jogosítva. (Helyeslés jobbjelöl.) De hozzá teszem még azt is, nem kerülheti el figyelmemet, hogy még a positiv vallások keretébe is az emberi gyarlóságnál fogva mind a gyakorlatban, mind a vélemények terén igen sok különböző árnyalat takaródzik és megférhet. De ha valaki a törvény által mint olyan jelezteük, ki egy bizonyos vallásfelekezethez tartozik és e jelzést elfogadja és a házasságkötésnél épen azon vallásfelekezet alapeszméjét mellőzi, hogy az az én felfogásom szerint csekély morális nyeremény azon eljárás édenében, melyet a törvény elkerültetni kivan, hogy tudniillik valaki mellékes tekintetekből, vagy szive ösztönének sugallatából a maga vallását eltagadja, vagy attól visszalépjen. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert a vallás nem abból áll, hogy valaki bizonyos vallás hivei közé számittassék, hanem abból, hogy főeiveiben azon vallás nézeteihez szabja magát. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen szempontokból indulva ki, méltóságos főrendek, én annyival inkább kötelesnek érzem magam kijelenteni, hogy a törvényjavaslat ezen intézkedései meggyőződésemnek meg nem feleinek, mert családi élet, kötelességérzet és áldozatkészség nélkül nem képzelhető. Ezen két érzelemnek keli, hogy nemtőként kisérjék a házassági frigyet és befolyásuk alatt mindazon szellemi gyümölcsök teremjenek és érlelhessenek, melyekre a házassági frigy kötésénél számítottak. Ha elismerjük, hogy valaki egy positiv vallás hívének vallván magát, a házasság kötésében attól egészen eltérőleg járhat el, akkor ezen frigy kötésének kiindulási pontjául épen a kötelesség megtagadását állítjuk oda és nem azon áldozatkészséget, a mely legnagyobb biztositéka a házasság valódi ériekének. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezen kérdés megvitatásánál a jelen pillanatban még más körülmények is tekintetbe veendők a méltóságos főrendek'részéről, minta tisztán elvbeliek.Ezeu körülmények közé számítom én azon kóios jelenségeket, melyek Európaszerte, valamint hazánkban nyilvánulnak s melyeknek részben hazánknak még némileg