Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-92

114 XCIi. ORSZÁGOS ÜLÉS. lását, fentartván magának, hogy a napirendre való kitűzéshez akkor fog szólani, mikor majd azon első kérdés fog eldöntetni, vájjon ezen tárgyat újólag a hármas állandó bizottsághoz utasitsa-e a ház, vagy nem. Én kérem,méltóztassanak ezen kérdést külön tárgyalni, mert csak akkor térhetünk át a másikra, ha ezen kérdés el lesz döntve.' Minket e részben egyedül a ház tanácskozási szabályainak 18. §-a kötelez, mely igy szól: >Indítvány, határozat és törvényjavaslat s ezek indokolása előzetes tálalás végett bizottsághoz utasíttathatnak. < Tehát >utasíttathatnak <, de nem szükséges azokat minden esetben oda utasítani; s tényleg voltak is olyan esetek, (Zaj.) mikor az oda utasítástól elállottunk ; az a kérdés merülhet fel tehát egyedül hogy vájjon ezen szakasznál fogva kivánjuk-e újra a bizottsághoz való utasitást vagy nem. Méltóztassék e tekintetben nekem, ki a hármas bizottság elnöke valék, megengedni, hogy ez iránt egész eljárásunkra vonatkozólag egy rövid vázlatot adjak. Mikor először hozzánk érkezett ezen ügy, akkor a hármas bizottság azt beható tárgyalás alá vette. Tudjuk mindnyájan és nem tagadhatja senki, hogy akkor mindenki kellően kifejthette a maga nézeteit a 3—4 napi tárgyalás folyamán. A bizottság hosszabb vita után elhatározta, hogy e törvényjavaslatot ajánlja a háznak a tárgyalás alapjául való elfogadásra. Azután következett az egyes szakaszok beható tárgyalása, melynek során nekem mint elnöknek, a ki egyébiránt a tárgyhoz nem szólottam, feladatom volt folytonosan kérdezni az igen tisztelt tagokat, hogy kivan-e még valaki hozzá szólni vagy nem. A mi tehát ezen bizottsági jelentésünkben foglaltatik, az a bizottság erre vonatkozó beható tárgyalásának kifolyása. Azután a kérdés a ház elé kerülvén, a ház azt nem fogadía el részletes tárgyalás alapjául, így tehát csak arról az elvről lehetett és volt szó, hogy elfogadtassék-e a javaslat vagy nem? Kérem, mi czélból utasithatnánk ezt most újra a bizottsághoz? Mit mondjon e részben a bizottság, midőn itt elv elv ellen áll? De tegyük fel azon esetet, hogy a ház most elfogadja a törvényjavaslatot. A dolog természeténél fogva minden egyes szakaszra nézve már fennáll a hármas bizottság jelentése, melyet csak akkor tárgyalhattunk volna, ha e ház elfogadta volna a törvényjavaslatot. Mit tárgyaljon a bizottság most azon szakaszokra nézve, melyekre nézve már kijelentette véleményét? Én tehát semmi indokát nem látom annak, hogy a javaslat újra bizottsághoz utasíttassák és kérem a méltóságos főrendeket, hogy Zichy Nándor gróf ő méltóságának indítványát elfogadni méltóztassanak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Majthényi László b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A mi ezen kérdést illetőleg a követett gyakorlat szempontjából ő nagyméltósága, a mélyen tisztelt elnök ur által felhozatott, az oly világlatba helyezi nézetem szerint a kérdést, hogy e szempontból ahhoz felfogásom szerint szó többé nem férhet. A mi a házszabályok értelmezését illeti, azt gondolom, hogy Vay Miklós báró koronaőr ő nagyméltóságának értelmezése a helyes, azzal szemben, melyet a házszabályoknak Cziráky János gróf ő nagyméltósága adott. Ö hivatkozik a 18. §-ra és a 18. §-ban foglalt azon permissiv intézkedésre, mely szerint a főrendek egy törvényt, vagy határozati javaslatot előzetes tárgyalás végett a hármas bizottsághoz utasíthatnak. A szakasznak ezen szövege előttünk tökéletesen ismeretes. Azonban helyes értelmezés szempontjából úgy hiszem, hogy nem az egész összt függésből kiszakítva kell a 18. §-ra hivatkozni, hanem összefüggésben a 23. §*al, (Ügy van! balfelöl) melynek 4. kikezdése igy szól: a >sürgősségi indítvány elfogadása esetére a 18. 19. és 20. §-okban megállapított eljárási fokozatok a ház belátása szerint részben, sőt egészben is mellözhetők.< Mellőzhetők igen , de mellőzhetők csak a szabályok és bevett gyakorlat szerint sürgősségi indítvány elfogadása esetén, (ügy van! Ügy van, baljelöl.) Hogy pedig egy sürgősségi indítvány elfogadtassák, ily indítványnak szükségkép meg keli téve lennie, én pedig sürgősségi indítványt tenni nem hallottam. De méltóztassanak megengedni, azt sem hagyhatom egészen észrevétel nélkül, a mi felhozatott, hogy a tárgy mindnyájunk előtt ismeretes és hogy alig lehet képzelni, mily szem-