Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-92
XjCIL ORSZÁGOS ÜLÉS. 115 pontokból kerülhetne még e tárgy a hármas bizottság véleményezése alá. Elismerem, hogy a törvényjavaslatnak a maga egészében véve, szószerinti tartalma ugyanaz, a minő volt a régi, mely már a méltóságos főrendek tárgyalásának alapját képezte. De azt hiszem, ha csak a valóság előtt szemet hunyni nem akarunk, nem lehet tagadni, hogy változott a törvényjavaslat jellege, változóit azon situatio, melynek közepette a méltóságos főrendek hivatva vannak ezen törvényjavaslattal szemben állást foglalni. {Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Én ezen helyzet és jelleg változásainak bővebb elemzésébe ezúttal bocsátkozni nem akarok, azonban igen lehetőnek tartom, hogy épen, tekintettel a közbejött ezen változására, a kérdésnek oly szempontokból való niegbirálása |válbatik szükségessé, a mely szempontok figyelembe vétele eddig mellőzhető volt, mert az actualitássaí nem birt. Mindezekből kiindulva méltóságos főrendek, teljesen csatlakozom tisztelt barátom, Vay Miklós báró ő nagyméltósága nézetéhez, én a törvényjavaslatot az üzenettel együtt újabb véleményezés végett a hármas bizottsághoz tartom utasitandónak ; mert ha ez nem történik meg, akkor mindezen előterjesztett petitiók, melyek szintén a bevett gyakorlat szerint mindannyiszor a hármas bizottság rendelkezésére bocsáttattak, hogy azokról tudomást szerezzen, hogy a mit azokban esetleg figyelemreméltónak találunk, azt a maga jelentésébe felvegye, — mindezen petitiók, mondom, teljesen figyelmen kivül hagyatnának. Én ennélfogva a javaslatnak a hármas bizottsághoz való utasítását ajánlom, (Helyeslés.) Gyiirky Ábrahám gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Én osztozom is a honti főispán ur ő nméllósága véleményében és csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy nekem is volt szerencsém a hármas bizottság tagja lenni és annak tanácskozásaiban résztvenni, de megvallom, akkor nem voltak azon bizalmi szavazatok, melyekről mellékesen megjegyzem, hogy némely községben ezek quasi bizalmatlansági jelleget öltenek magukra. Ezt igy mellékesen megjegyezve, ismétlem, csatlakozom Majthényi főispán ur ő méltóságának azon indítványához, hogy a javaslat a hármas bizottsághoz utasíttassák. (Helyeslések.) Apponyi György gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A házszabályokból idézett szakaszokat véghetetlen bölcseknek és czélszerüeknek tartom ugyan, de nem tagadhatom, hogy azoknak a mai esetre való alkalmazását nem ismerhetem el helyesnek. Ha ezen házszabályoknak czélját szem előtt méltóztatnak tartani, méltóztatnak látni, hogy az nem más, mint hogy semmi fontos tárgy el ne hamarkodtassék, hanem, hogy kellően tanulmányozva, teljesen megfontolva döntessék el. Ezen ügy, a melyről most szó van, oly bőven megfoníoltatott, keresztülment ezen ház tárgyalásán, visszament megint a képviselőházhoz, és éppen a képviselőháznak tárgyalási módja bizonyítja azt, hogy mindaz, a mi e szabályokban foglaltatik, az első tárgyalásnál alkalmazva volt s a kérdés kimerittetett. A képviselőház is, ha szabad arra hivatkoznom, minden legkisebb bizottsági előtanácskozás nélkül mindjárt in pleno vette fel az ügyet. Én méltóságos főrendek, arra, hogy ma, holnap, vagy három nap utáa tárgyaltassék valami, nagy súlyt nem fektetek más ügyben, de ebben igenis; és pedig azért, mert nem lehet tagadni, hogy igen feszült a figyelem ezen ügyre, igen nagy az indulatosság és talán minden pártnak érdekében volna, hogy ezen ügy mielőbb véget érjen. Ennélfogva, miután el nem ismerhetem, hogy azon szakaszok, melyek a házszabályokból idéztettek, ezen esetre alkalmaztassanak és igy tisztán csak taktikai szempontból inkább gondolom, hogy mellőzzük a bizottsághoz való visszaküldését, és hogy fogadjuk el Zichy Nándor gróf ő méltósága indítványát. (Helyeslések.) Keglevich István gr.: Méltóságos főrendek ! Én ugy veszem észre . . . (Fölkiáltások: Már szólt a tárgyhoz!) Tisza Kálmán mmisterelnök: A házszabályok szerint kétszer szabad. Elnök: E tárgyban méltóságod már szólott. Keglevich István gr.: Én bátorkodtam előbbi felszólalásom alkalmával mikor nem a tárgyhoz magához, hanem a házszabályokhoz szóltam, jogomat fentartani. (Zaj jobbfelöl. Felkiáltások: Nem lehet kétszer szólni! Halljuk! balfelöl.) Minthogy első felszólalásom alkalmával kinyilatkoztattam, hogy én a házszabályokhoz és 15*
