Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-91

XC1. ORSZÁGOS ÜLÉS. 101 ordinariumából a deficit utolsó maradványa is eltűnjék. A ki a czélt akarja, akarnia kell az eszközöket is, azért hiszem, hogy a méltóságos főrendek készséggel hozzájárulnak a törvényjavaslathoz, melyet magam részéről elfogadok s melynek elfogadását ajánlom. (Elénk helyeslés.) Zieliy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Éu azt hiszem, hogy a pénzügyminister ur ő nagyméltósága sem füz oly vérmes reményeket ezen törvényjavaslathoz, mint az előttem szólt t. szónok. Azon remény megvalósítása, hogy a pénzügyi egyensúly az államháztartásban helyreállittassék, igen sok factortól függ, és ha ezt egy ily kis törvényjavaslattal el lehetne érni, akkor igen szerencsés helyzetben érezhetnök magunkat. Mindenekelőtt kijelentem, hogy én voltaképen csak keveset óhajtok e törvényjavaslathoz szólni, és csak néhány megjegyzést akarok tenni álalában azon helyzetre, melyben e főrendi ház van, midőn ezen törvényjavaslatot, a mint én hiszem, meg fogja szavazni. Ma nem tárgyaljuk a fináncpolitikát, a költségelőirányzat még nem fekszik előttünk, majd akkor bátor leszek én is pénzügyi helyzetünkről és az átalános helyzetről szólni, a mely ezen pénzügyi helyzetet, úgyszólván, kényszerűleg jelöli a pénzügyminister elé, úgy hogy az egész politika és nem a pénzügyminister az, a kivel akkor dolgunk lesz. Én azt hiszem, hogy valamint a törvényhozásokban, úgy leginkább ezen főrendiházban tartózkodni kell egyes panaceák és egyes előszeretettel ápolt eszmék odaállitásától s azt hiszem, hogy nem csalódom, midőn azt hiszem, hogy egyetemes közigazgatásunk, pénzügyünk, összes kormányzatunk, sőt maga az egyetemes külügyi és politikai irány is hat pénzügyi helyzetünkre, gazdasági helyzetünknek irányát megszabja, és hogy ezen egyetemes irány javítása nélkül a pénzügyi egyensúlyt helyreállítani és közgazdasági viszonyainkat, javítani nem lehetséges, (ügy van!) És ezen kinyilatkoztatásom felment attól, hogy némelyekre, a mik egyoldúlan, megengedem, hogy helyesen, de egyoldalúságuknál fogva ez alkalommal ki nem emelendőle g felhozattak, részletesen ki ne térjek. Méltóságos főrendek! Ha a jelen törvényjavaslathoz csak mint földbirtokos szólnék, igen könnyű lenne helyzetem, és azt találnám, hogy midőn a földadót illetéktelenül megtoldó és csakis czíme által jövedelmi adónak jelezhető adóemelésről van szó, akkor igen méltányos, hogy azon legnagyobb kímélet, mely itt helyt foglal, a földbirtokra nézve alkalmaztassák. De én nem mint földbirtokos, hanem mint a főrendiháznak egy igénytelen tagja szólok e törvényjavaslaihoz, és ennek következtében nem kiválólag a földbirtok érdekeit, hanem egyetemes gazdasági érdekeinket és pénzügyi helyzetünket tartom irányadónak. Kötelességszerűleg kijelentem tehát, hogy én az úgyis magas adónak minden emelését kárhoztatom és ahhoz hozzájárulni egyéni meggyőződésem szerint nem tudnék. Én előttem kivált ezen alkalommal irányadó a főrendiház álláspontja. A főrendiház magas hivatásánál fogva temperálólag hat a törvényhozásban. A képviselőházban már megszavazott törvényjavaslatokat bírálat alá veszi és csak oly alkalommal fog azok iránt elutasító ridegséggel eljárni, midőn ezt a közérdekben parancsolólag szükségesnek tartja. (Helyeslés jobb felől.) A jelen alkalommal azt hiszem, hogy lehetne a szükségleten más módon is segíteni, de a jelen pénzügyi helyzetet mérlegelve, azt tartom, hogy még is igen sok ok szól a mellett, hogy inkább a jövedelmi pótadó emeléséhez nyúljunk, mint új kölcsönökhöz, és ámbár e két nézetem ellentétesnek tűnik fel, a mennyiben egyrészről az adóemelést átalánosságban perhorrescálom s másrészt az adóemelést helyesebbnek tartom, mint az újabb kölcsönhöz folyamodást, még is, mint e főrendiház tagja, kénytelen vagyok politikai pártállásomból eredő meggyőződésem ellenére, a méltóságos főrendeknek ezen törvényjavaslat elfogadását ajánlani, mert mérlegeíve az év előhaladott stádiumát, az állam jelenlegi pénzügyi helyzetét és egyeseknek érdeket, ezen alkalommal sem nem akarok, sem nem tudok crisist előidézni és a törvényjavaslatnak meg nern szavazása által az átalános és pénzügyi politikának fordulatot adni nem óhajtok. Ugy hiszem, hogy nem lehet a méltóságos főrendeknek feladata ezen törvény-