Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-91
102 XCI. OliSZÁGOS ÜLÉS. javaslat elvetése által a törvényhozás további | működését megakasztani. Azzal vádoltatnak a méltóságos főrendek, hogy gyűléseik rendesen nem oly látogatottak, mint akkor, midőn belső meggyőzödésöfcből eredőleg egy vagy más törvényiavaslatot akarnak megbuktatni A legkülönbözőbb szempontokból emeltetik ellenünk e vád. Majd azt halljuk, hogy a főrendek csakis az anyagi kérdések által bírhatók a sűrűbb sorakozásra; hogy csak a földadó-javaslat az, a mely képes őket e terembe gyűjteni; majd azt halljuk, hogy csak az erdőkre vonatkozó katasteri javaslat az, a mely többséget képes a kormány ellen a fölső házban létrehozni; majd pedig azt mondják, hogy csakis a családi viszonyokra, ugy mint tegnap történt, a házassági ügyre vonatkozó javaslat; hogy csak az igazságügyi javaslat az, a mely a főrendekei összesereglésre birja. Minő egyéni befolyás? Minő egyoldalúság ez? Azt hiszem azonban, hogy valahányszor az a kérdés áll előttünk, hogy a főrendiház tekintélye vettessék latba, a főrendiház mindannyiszor igyekszik hiven teljesíteni kötelességét. (Igaz! Ugy van!) És most méltóztassanak megengedni, hogy ezen nyilatkozatommal bezárhassam beszédemet s hogy a törvényjavaslatot elfogadásra ajánljam. [Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, méltóztassanak azok, kik a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja a törvényjavaslatot. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet utu.) Az ülést ismét megnyitom. Következik a földadó, házadó, tőkekamatés járadékadó, valamint az átalános jövedelmi pótadó iránti törvények módosításáról szóló törvényjavaslatnak részletes tárgyalása. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa az I. fejezet 1. §., 11. fejezet 2., 3., 4.,5. §-ait, III. fejezet 7. §., IV. fejezet 8—11. %%-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 12. %-t). Liptbay Béla b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy ezen szakasz határozata ellen nyilatkozhassam, kiindulva azon szempontból, hogy az adóztatás, ha már az adótörvény elfogadtatik, kivételes állapotokat ne teremtsen és különösen az adóképességre való tekintetből a lehető egyforma mértékkel méressék. Ezt különösen itt ezen 12. §-ban nem találom, midőn kivétel tétetik a föld- és házbirtoknál oly esetekben, midőn azok adómentesség alá tartoznak. Itt a jövedelmi pótadó nem ugy, mint a többi tételeknél, a hol az emiitett földbirtokés házbéradó fennáll, 30%-kal, hanem csakis 20%-kal terheltetik meg. Ennek ellenében félhozatik, miszerint ez némileg indokolva van, különösen a házbéradó tekintetéből, hogy miután a törvény értelmében az adó mintegy ieszáliiítatni látszik, ennek következtében, a kiknek adómentes házuk van, ne az egész pótadőval terheltessenek meg, hanem tekintettel ezen leszállításra, az ő pótadójuk is valamivel csekélyebbre szabassék meg. Én ez álláspontot részemről nem helyeslem, de ha el is fogadnám, ez alkalommal consequensnek nem találnám, mert ha az a házbirtokra nézve indokul szolgál, akkor nem szolgál indokul a földbirtokra, mert hisz a földbirtoknál az adó ép ezen törvény értelmében leszállittatott. Ha tehát azon alapelv fennáll, ha azon tekintetből, mely szerint az alapadó leszállittatott, azokra nézve, kik adómentességben vannak, nehogy igazságtalanság történjék, a pótadót lejebb kellett szállítani, a földadónál ez hasonló alkalmazást nem találhat. Ez az indokolás állhatna az egyikre vagy a másikra, de mind a kettőre nem. Én különösen nem tartom helyesnek, hogy ez itt a törvénybe felvétessék, mert midőn a jövedelmi pótadó legelőször megállapittatott, mintegy kimondatott, hogy daczára, hogy a föld vagy ház adómentes, a földadó arra mégis alkalmazandó. Már most, hogy e pótadó 3, vagy 4—20, vagy 30°/«-át képezi-e az alapadónak, ez azon elvvel ellentétben nincs, hanem az akkor letett elvnek kifolyása. Ennek következtében indítványom oda járul, hogy az ezen szakaszban foglalt intézkedés, mely sem a törvénynyel nem indokolható, sem a méltányosság által nem igazolható,.
