Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-91

100 XOÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. mány határozottan körvonalozott adóemelést kívánjon, mely által az ordináriumbdl a de­ficitet hosszabb időre kiküszöböli. Minden állampolgár tudja, hogy a mily mértékben mozdítja elő az államháztartás rendezését, abkan a mértékben javítja nemcsak az ország hitelét, hanem a magánhitelt is. {Ugy van!) A törvényjavaslat a körülmények figye­lembevételével a lehető legkiméletesebb. Egyik előnye az, hogy a terhek elosztásá­nak helyes arányát foglalja magában. A föld­adót csak 1*25 százalékkal emeli, mig más adó­nemek 11, sőt 17 százalékkal emeltetnek. Neve­zetes előnye, hogy a kereseti adófizetők alsóbb osztályát, mely az adó- és életfentartási terhek által most is súlyosan van érintve, újabb teher­től lehetőleg kíméli s igy a pótadót azoknál, a kik vidéken 300, a fővárosban 400 forintnyi jövedelemmel bírnak, nemcsak, hogy nem emeli, hanem 147* százalékkal leszállítja, mi által a kisiparos, kereskedő terhén könnyebbítve lesz. Ez a könnyebbités háromszázezer emberre ter­jed ki. Ez a három milliónyi fedezetszaporitás nagy jelentőséggel bir, különösen azért: mert hathatósan bizonyítja az ország komoly akara­tát, hogy áldozatok árán is meg akarja akadá­lyozni a deficit növekedését, hogy létrehozza az egyensúlyt a rendes kiadások és bevételek között úgy, hogy államháztartásunkban ezentúl csak az adósság törlesztését és a beruházásokat kell hitel utján fedeznünk. Igen jól tudja ő méltósága és tudjuk mindnyájan, hogy a nemzet nern fog vissza­riadni az áldozattól, ha megmondja: hogy a halasztás által a deficit terhét nem lehet el­hárít ani, hanem csak növelni, mert az rohamo­san szaporodik kamataival együtt; nem fog vissza­riadni az áldozattól, tudva: hogy nemcsak az ország pénzügyi érdeke követeli államháztartá­sunk rendes keretében az egyensúly helyreállí­tását, hanem hitelünk is, mely lényegesen fog erősbödni, mihelyt a külföld meggyőződik arról, hogy rendes háztartásunk minden szükségét magunk fedezzük. (Ügy van!) Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy a külföld milyen eljáráshoz folyamodott finan­ciális bajainak orvoslása végett, mert ez tudva levő dolog a méltóságos főrendek előtt. Csak két példára hivatkozom. (Halljuk!) Tudva levő, hogy Amerikában a nagy polgárháború után az adók 37 millióról 390 millióra emeltettek; tudvalevő, hogy Olaszország 1860 óta 1881-ig az ingatlanok adóját 183 millióról 379 millió lírára emelte, fogyasztási adóját pedig 254 millióról 616 millióra. Milyen paränyiság ehhez képest ez a három milliónyi átalános jövedelmi pótadó, a melyből a földbirtokra holdanként csak 5 krajczár esik, a mit b. Lipthay ő méltósága sem tart elvisel­hetetlennek, bármennyire gáncsolja is ezt a javas­latot, melynek czélszerűségét — ime — nemcsak phrasisokkal bizonyítgattam. (Tetszés.) Elismerem én is s mindnyájan elismerjük, hogy ez új terhet okoz, hogy az adóemelés leg­inkább az ellenőrizhető jövedelmet érinti, hogy az állampolgároknak különben is nehéz terheit még nehezebbekké teszi. Mind ez igaz. De mind ennek háttérbe kell szorulnia azon igazság elől; hogy az állam csak akkor tarthatja fenn politikai önállóságát, ha pénzügyeit függetlenné tudja tenni a pénzpiacz hullámzásaitól és véletlensé­geitől. Magyarország még sokáig lesz kénytelen hitelét igén,be venni, de ezt nem ama kényszer nyomása alatt fogja tenni, hogy hitelének igénybe vétele ama functiók fentaitására szükséges, melyeknek folytonosságától az állam létele függ. Ilyen szempontból kell az adóemelést meg­ítélnünk. (Ugy van!) Mikor Magyarország felszabadítja állandó, normális szükségleteit az európai pénzpiacz hul­lámzásaitól: akkor alkotja meg teljesen állami önállóságát. (Helyeslés.) Pénzügyi helyzetünk javulása annak köszönhető, hogy a törvényhozás s annak különösen ez a factora szívesen támo­gatta az állam kincstárnokát nehéz munkájában, hogy az államkincstár jövedelmének lehető foko­zásához — a hol méltányosnak látta — készséggel hozzá járult s igy segédkezet nyújtott a pénzügy­ministernek ama czél eléréséhez, melyet felada­tul tűzött ki magának, hogy államháztartásunk­ban az egyensúlyt helyreállítsa. E törvényjavaslat elfogadása által lesz elérve a kitűzött czél, hogy költségvetésünk

Next

/
Thumbnails
Contents