Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-91

XCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 99 lalt átalános phrasis nem, mely szerint a bizottság meggyőződést szerzett annak czélszerüségéről, helyes voltáról. Csodálkozik azon, hogyan lehet ily fontos törvényjavaslatot phrasisokkal ajánlani, melynek elfogadására a bizottság meggyőződése nem elég indok. Minthogy a hármas bizottságnak jegyzője én voltam, s igy az a megjegyzés első sorban engem érint, ki keil jelentenem: hogy sem a magam véleményét, sem a hármas bizottság nézetét nem voltam képes máskép kifejezni, mint szóval, átalános phrasissal; mert még nem tanultam meg, hogy miképen lehet a gondolatokat logarithmusokban kifejezni. (Derültség.) Hogy a hármas bizottság meggyőződését helyesen mondja-e el a jelenlés, arról azt hiszem, meggyőződhetett a méltóságos báró, midőn látta, hogy a hármas bizottság, egyedü őt véve ki, egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot. Azt gondolom, hogy a meggyőződés mindig elég arra, hogy valaki valamely törvényjavaslatot elfogadhasson; (Ugy van!) még egyéb is kell-e hozzá, azt nem tudom, dehogy a főrendiház mindig ezen okból fogadta el a javaslatokat, azt tudom. (Ugy van!) A mi már a földadó, házadó, tőkekamat- és járadékadó, valamint az átalános jövedelmi pótadó módositásáról szóló törvényjavaslatot illeti, az az átalános jövedelmi pótadónak fejlesztését, emelését tűzte ki czélul, mi által három milliónyi összeggel több bevételünk lesz; — mi által három milliónyi újabb terhet rovunk az ország lakosságára. Teljesen osztozom ő méltóságával abban: hogy nem volna helyes eljárás, ha a jogosult bírálatot e javaslatnál gyakorolni nem akarnók. Annak vizsgálata — vájjon az intézkedések czélhoz vezetnek-e, vájjon a helyes fmáncpolitika szempontjából történnek-e, — nemcsak meg van engedve, hanem szükséges is, ha az állam iránti kötelességek teljesítését komolyan vesszük. Vizsgáljuk meg tehát, indokolt-e, helyes-e, czélszerü-e ez a javaslat? (Bálijuk!) Senki se vonhatja kétségbe — s igy ö méltósága sem, — hogy törekvésünknek oda kell irányulnia: hogy államháztartásunkban az egyensúlyt mentől előbb helyre állítsuk. Több évi tapasztalat, és jelenlegi pénzügyi helyzetünk azonban azt bizonyítja: hogy a szükséglet és fedezet között oly nagy a különbség, hogy az elsőt oly mértékben le nem szállíthatjuk, az utóbbit oly arányban nem fokozhatjuk, hogy a kitűzött ezélt elérjük. Olyan deficit előtt állunk, melyet kiadásaink redukálása által kiküszöbölni nem lehet, ha csak culturalis fejlődésünk árán nem. Ezt pedig, azt hiszem, hogy senki sem kívánja, bizonyára ő méltósága sem, a ki a culturalis fejlődésnek oly hatalmas szószólója. Az a kérdés merül fel tehát: hogy új államadósságot csináljunk-e, vagy a bevételt fokozzuk ? Kétségtelen az, hogy államháztartásunkban és annak berendezésében, különösen az utóbbi időben sok történt az adózásra való képesség emelésére, — a mit talán ő méltósága sem tagad ? — s a korábban hozott áldozatok közgazdasági intézményeinkben, culturánk fejlesztésében és forgalmi hálózatunkban erősebbé tették a teherviselésre való képességet. Egyátalán nem vallom azt a nézetet, hogy az ország meg nem birja az adóemelést, mert minden nemzet, mely közmivelődésileg előre halad: az adózás képességében is folyton fejlődik. (Ugy van!) Az a körülmény, hogy a deficitet új államadóssággal kell fedezni, az állam hitelére kétségtelenül nyomást gyakorol, melynek súlya alatt a magánhitel is szenved. Minél gyorsabban állítjuk helyre államháztartásunkban az egyensúlyt; annál szabadabban és könnyeb ben mozoghat a magán-hitel is. Nem szenved kétséget, hogy az a tudat, — mely szerint az állam normális functióit függetlenné teszik a pénzpiacz véletlenségeitöl — megérdemli az adózók újabb áldozatkészségét. A kényszereszközök alkalmazása szükséges, hacsak az administratio legegyszerűbb életföltételeivel nem akarunk ellenkezésbe jönni. A mit bizonyára ö méltósága sem óhajt. Az állani létele volna veszélyeztetve, ha financiális lehetetlenségét bizonyítaná be. Ez a körülmény egyenesen tiltja a további adósságcsinálást és szükségessé teszi, hogy a kor13*