Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-91

XCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 93 helyreállítása, Ez azon jelszó, a mely körül csoportosul a kormány politikája, ez azon jelsző, a melynek folyományában megszavaztatott itt a házban, a kormányzatnak éveire számítva, évenként vagy két adófelemelés és ezen hit és remény buzdítja valószínűleg most is a főrendeket, hogy ezen újabb adóemelés, mely mint azt az igen t. előttem szóló helyesen kitüntette, a hézagos, hiányos katasteri munkálat alapján újabb terhet ró a földbirtokra. Nem akarom őt követni az irányban, hogy kérdést intézzek a kormányhoz, hogy reméli-e ő azt — mit a hiú remény daczára is kívánhattunk volna, hogy fejtegettetnék, hogy mennyiben reméli, hogy csakugyan az egyensúly helyreállítása eszközöltetni fog ezen újabb adóemelés által. Ez a jelszó, mint emlitém, alapot szolgáltatott arra, hogy az adó igen sűrűen megszavaztassák. De fájdalom, egyszersmind azon tapasztalatot kell constatálnom, hogy valahányszor a kormány azondielyzetbe jutott, hogy a megszavazott adók által nagyobb hitelre tehetett szert, ezen hitelt nem azon czélra használta fel, hogy szüntesse meg a hiányt, hanem hogy újabb meg újabb^befektetéseket létesítsen, mert az iránt, meglehet, eltérők a nézetek, de kétségtelen, hogy az iránt nem lehetnek eltérők, hogy azoknak hasznos volta több, mint kétséget enged meg. Nem tudom, mi czélja ez alkalommal a kormánynak, midőn most itt megint kilátásba helyezi az egyensúly helyreállítását és mégis más helyeken, más alkalommal hallottuk azt, hogy bizonyos befektetésekről van ismét és újból szó, melyek iránt legalább részemről felette kétségesnek tartom, vájjon azok hasznos volta a tapasztalás által igazoltatni fog-e, hogy azok, melyek általa teljesíttettek, úgy mint a katasteri kiadásokra vonatkozólag, mint azon vasutak beszerzése alkalmával, melyeket akkor, midőn azoknak szükségét fölötte nagynak tüntette fel, annyira rámutatni iparkodott, hogy azoknak pénzügyi tekintetben hasznos volta buzdítsa a méltóságos főrendeket, hogy azokat fogadná el és íme, azoknak természetes következményeként újabb meg újabb adóterheket róttak az államra. Nem akarom elemezni, de szükséges tájékozás végett felemlíteni, hogy például — mert vasutakat emiitettem — a tiszai vasút megszerzése alkalmával, méltóztatott a kormány részéről reámutatni, hogy pénzügyi tekintetben mily hasznos eredményt fog szülni, és ime a tiszai vasút a kormány kezében mit tüntet feli Annak előtte a jövedelem fedezte volt a tőkeösszeget, mióta az állam kezében van, tény, hogy ez többé fedezve nincsen és folytonos veszteséggel jár. Tény, hogy egyes kisebb vasutak, szárnyvonalak, — melyeket csak azért említek, mert legpraegnansabban tüntetik ki a kormány vasúti kezelésében követett eljárást — például a mezőtúr-szarvasi szárnyvonal, melyet azért említek, hogy igazoljam, mennyire félek, hogy hasonló eljárás által ismét az ország pénzügyi érdeke fog szenvedni. Azon kis szárnyvonal annak előtte bőven fizette a befektetett tőke kamatját; most, mióta állami kezelés alatt van, a csökkenés annyira ment, hogy a garantiát elvállalt községek részéről feljajdulások történnek az eljárás ellenében, melynek következtében a kormány — micsoda okokból, nem tudom — ezen községek irányában annak idejében formált követeléseit elnémította. Egy rövid szárnyvonalra ezen elnémitás lehető, de hosszabb vonalakra, melyek a kormány kezelése alatt vannak, elhallgattatni nem lehet, mert pénzügyi eredményekben kifejezést találnak. De miért emiitettem fel ezt? Azért, mert most megint új befektetésekről van szó. Nem tudom, alapos-e, hogy hadügyi szempontból vagy más okból, az erdélyi vasút megszerzéséről van szó. Akkor is kilátásba fog helyeztetni, hogy annak jövedelmezősége pótolni fogja az állam vasútnak eddigi kárait, veszteségeit. De attól tartok, ezen eredmények csak úgy, mint az eddigi befektetéseknek és beszerzéseknek veszteség lesz eredménye, és a helyett, hogy az államháztartásban az egyensúly előmozdítására szavaztunk meg és fogunk megszavazni újabb adókat: nyitunk hitelt a kormánynak. Ez az, a mi lényegben tartóztat abban, hogy részemről a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot elfogadjam. Mert mi nem | vagyunk azon szerencsés helyzetben, mint volt