Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-69
LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 443 "hozzá kell szólnia. Ez pedig felekezet viszonya magához a népoktatáshoz és a középtanodai neveléshez; ezen viszonyt egész hatályossággal itt megoldani nem lehet. De megoldás más módját, megnyugtató módját egyedül azon irányban vélem fellelhetni, melyet ő emiaentiája a kalocsai érsek jelzett, midőn az egyén kezéből az egyházi testület bevonásával testület kezébe kívánja letétetni ezen ügynek e részbeni intézését. Ha vannak kérdések, (Halljuk!) melyek megoldásában a higgadt, a tárgynak nyugodt megfontolása szükséges és kívánatos, azok, kivált ama kérdések, melyek a jövőre messze kiható érvényűek. Ezek közt pedig kétségkívül első sorban áll az ifjúság nevelése, mely a jövőnek alapja. Ha van kérdés, melyet e tárgyalásba bevonatni czélszerűnek nem tartok, melyet attól idegennek kell tekintenem, az a jogosult igénynek, az egyéni érdekek kérdésének szemközt helyezése bárhonnan eredő hatalmi kérdésekkel. Ilyennek kell tekintenem szükség szerint azt, ha bármi távoli vonatkozással is a katholikus egyház bármily nemű javainak kérdése latba látszik vettetni azon kérdéssel, —- mely az egyház és tagjai kötelezettségének és érdeklődésének kérdése — feladatai egyikének megoldásával a népnevelés ügyében. Maga Angolország példája és az angol államférfiak bölcsessége e részben előttünk irányadó nem lehet, mert bármily heterogének is miénktől azon állam viszonyai, az emberi bölcsesség gyarlósága ott is, valamint mindenütt eléggé észlelhető. (Helyeslés jobbfelöl.) Én részemről, ha ezen törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául elfogadom, azt főleg azon elvnél fogva teszem, melyet beszédem kezdetén jeleztem. A törvényjavaslatnak üdvösségét és megfelelő voltát csakis az azon megejtendő módosításokban vélem megnyugtatásomra fellelhetönek. Nagy dolgokat egyszerre kivinni nem lehet. S épen, mert az elvek helyességét és mert az egyház nagy fontosságát ismerem a magyar államban, melyre történetünk utal, mivel nemijetünk százados fejlődése az egyházakra támaszkodva és azokkal szerves összefüggésben ismerhető fel, és mivel másrészt azt hiszem, hogy minden igaz honpolgár, a ki magyar állami fejlődésünket óhajtja, és annak tényezőit elmélkedve felismeri, nem fogja megvonhatni magát azon igazságtól, hogy a vallási és erkölcsi alapok megerősítése, a felekezetek közti egyetértés, az államnak az egyházzal való szövetkezett, kapcsolatos és egyöntetű működése biztosithatja leginkább a magyar államnak jövőbeli üdvös fejlődését. Minthogy ezt hiszem és igaznak tartom és a törvényjavaslat hiányainak orvoslását nem annyira az egyháznak, mint az államnak érdekében óhajtom, erősen hiszem, hogy a mit a mai napon el nem érhetünk, azt a közelebb jövő meg fogja hozni e részben. (Helyeslés.) A törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Zichy Henrik gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Méltóztassanak megengedni, hogy én, a ki ezen gyülekezetben ritkán veszek részt, mégis a főrendiháznak egyik aggastyán tagja, a főrendiház régi szokásara provocáljak. Az 1848. év előtt, midőn a főrendiház egy tetemes minoritása egy törvényczikkelybe bele nem nyugodott, akkor azt bizonyos formula szerint szokta ő Felsége elé terjeszteni. Non moramur. Ez annyit tesz, hogy nem egyezünk bele az elvbe, de nem késünk, non moramur a béke fentartása végett, az egészet ő Felsége eié terjeszteni. Ha ezen idők itt volnának, ezen törvényre ezen formulát vélném alkalmazandónak. És miért? A katholikusok ezen törvény által jogos követeléseiktől, tudniillik fundaíióikban és iskoláikban való intézkedéstől elüttetve látják magukat. Nem lehet tagadni, hogy 1848 előtt az akkori viszonyokhoz képest igenis kielégítő formában részt vettek a katholikusok is, mindamellett, hogy akkor a kormány katholikus volt, hogy a katholikus vallás domináns, lehet mondani, állami vallás volt. 1848-tól 1866-ig szünetelt e jog. 1866 óta máig várjuk régi jogainknak a mostani körülményeknek megfelelő átidomitását. Érvényesíttetni akartuk 1870-ben az autonómia tormájában, melyből azonban, lehet mondani, hála istennek, oly formában, mint proponálva volt, nem lett semmi. Es miért nem adatik nekünk katholikusoknak befolyás az iskolákra és a fundatiókra? Hiszen protestáns atyánkfiaitól nem akarunk elvenni 56*
