Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-69
444 LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. semmit. Sőt azt hiszem, hogy ha ők jogaikban maholnap megtámadtatnának, sokkal inkább fog nekik szolgálat tétetni, ha a katholikusokban bajtársakat találnak, a kik szintén autonómiájuk keretében jogaikat védelmezni fogják. De másodszor, foglaltatik-e ezen részvételben a vallási súrlódásnak csak csirája is ? Nem. Sőt azt mondom, hogy a súrlódások magvát azok hintik el, a kik a katholikus felekezetet és népet jogos követeléseiktől elütik. De menjünk kissé át a felügyeleti jogra. Én teljesen jogosnak tartom és államiasnak is, hogy ezen jog praecisirozva van. Kissé messze is hat e felügyeleti jog, mert csaknem minden szakaszban vagy directe határoz a minister, vagy pedig felebbezés formájában, mint itélő határoz. Sőt még a 9. §. azt is említi, hogy a hit és erkölcstan tanítását is csak a közoktatásügy ministernek bejelentett egyén teljesítheti. Én ez ellen nem szólok semmit; hodie mihi, cras tibi. De egyre bátorkodom figyelmeztetni, hogy ezen felügyeleti jog nem terjeszkedik a felekezeti iskola megszüntetésére is. A 15 évi tapasztalás, a mely a felügyeleti jogra nézve a népiskolákban volt, azt tanúsította, hogy minden utón módon arra törekszenek ezen jog czíme alatt, hogy a felekezeti iskolák felekezetnélküli, vagy közös iskolákká átalakíttassanak. A lelkészek és községek, vagy tanítók közti viszálkodás, a községek szegénysége és az emberi hiúság is nagy szerepet játszik itt, mert bizony kis mezővárosok és községek polgárai ép oly okosak és előítélettől mentesek akarnak lenni, mint talán Budapesten, a hol 200,000 katholikus számára nincs katholikus népiskola, és ez által a népiskola felekezeti jellege elvétetik. Pedig nem csak a felügyeleti jog van meg, hanem a nervus rerum is, és igy nagyon könnyen meglehet, hogy kevés idomulva nem lesznek felekezeti iskolák, és igy a felekezeti jelleg elvétetik. Ez a törvényjavaslat iránti nézetem. Elnök : Az átalános vitára már senki sincs feljegyezve, hanem Haynald Lajos kalocsai bibornok-érsek ő eminentiája félreértett szavainak kellő éitelmezése végett, kivan szólani. Haynald Lajos bibornok-érsek: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nagyon érzem azt, hogy nekem tegnapelőtt kellett volna, ha az idő nem haladt volna annyira, hogy az ülést tovább folytatni nem lehetett, felszólalnom a végre, hogy köszönetet mondjak a nagyméltóságú ministerelnök urnak azon különös szívességéért, melylyel részvétét tanúsítva irántunk, bizonyos figyelmeztetéssel volt azon rosszakra nézve, melyek ily, vagy amolyan esetben bekövetkezhetnének. Egy második ok, hogy akkor mindjárt nem szólaltam fel, az vala, hogy a már felirt jelesebb szónokok sorába betolakodni nem akartam, harmadik ok pedig az öreg embert nagyon megillető némi kényeim eskedés, mert hittem, hogy a kik még szólni fognak, megfogják köszönni ö nagyméltóságának említett kegyességét. És történt is igy; ketten hárman felszólaltak ez irányban és méltatták azon figyelmeztetést, saját nézeteik szerint; de miután ők ki nem merítették egészen a tárgyat, ama kegyes enunciatio pedig leginkább az én személyemhez volt, az én beszédem után intézve, azért kötelességemnek tartom először a nagyméltóságú ministerelnök ur által érintett nézeteimnek kifejezést adni, másodszor kétségtelenül saját hibám miatt helyesen nem értett szavaimnak a kellő értelmezést megadni. Ugy gondolom, hogy legjobban teszek akkor, ha azokra hosszabban nem refleetálva, a miket az előttem szólott szónokok érintettek már, tisztán csak két dologgal, mely nagyméltóságú ministerelnökünk szavaiban áll élénkbe, foglallalkozom és azokra nézve felvilágosító nézeteimet az engem megillető alázatossággal és szerénységgel elmondom. Ö nagyméltósága a ministerelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy az én beszédemből azt hihetné valaki, hogy e törvényjavaslatnál az az eset forog fenn, hogy midőn a más vallásfelekezetek jogokat nyernek, a katholikus egyház jogokat veszt. Én erről nem szólottam egész beszédemben, bilansot nem húztam, mert a polémiának még árnyékát is kerülvén, nem akartam fölmutatni azt, mennyivel kevesebb jogok maradnak azok számára, kik állítólag jogaikat megtartják, azoknál, kik a szóban forgó állítás szerint joggyakorlatukban