Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-68

LXVIÍI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 43\ szonyok, melyeknek veszélyességét ignorálnunk nem lehet. A jelen törvényjavaslat a szerzeteseket is kötelezi, hogy a tanárképesitő vizsgálatot kiállják. Én a törvény ezen követelését elfogadom, mert habár az állami vizsgálat teher, másrészről tanúbizonyság és biztosíték, melynek értékét méltányolni tudjuk, mi tehát szívesen megadjuk az országnak és hitsorsosink nak azt, a mit tőlünk várnak és követelnek, azon biztosítékot, hogy nagyfontosságú pályánkhoz komolyan és sikerrel készülünk; ennek fejében mi viszont az ország bizalmát és a magas kormány ótalmát kérjük, és azért felmentetni kérünk az átalán kötelező egyetemi tanfolyamtól, melyre de regula nincs szükségünk, mely viszonyaink közé nem is illik, mely anyagi és szellemi megrontásunkra válnék, a nélkül, hogy az országnak bármily irányban hasznára volna. Mondám, hogy az egyetemi tanfolyam nem illik viszonyaink közé. Mi korán és válogatva veszszük föl a kéredzkedő ifjakat a rendnek tagjai közé, a VI. osztályt végzett ifjú a szerzetbe belépvén, egy évet mint új oncz tölt el, mi alatta netán magával hozott intellectualis, vagy erkölcsi hiányoktól szabadulni, és a szerzetes élet elvei és szellemébe behatolni törekszik. A VII. és VIII. osztályt már különös gondozás alatt végzi, és az érettségi vizsgálatot a legközelebbi nyilvános gymnasiumban teszi le; azontúl kijelöltetik neki a szaktudományok csoportja, melyre az illető fanárok véleménye szerint legtöbb hivatással bir, és megkezdi ugyanazon tanárok vezetése mellett a négy évig tartó tanárképesitő tanulást; igaz, hogy e mellett atheologiai tanfolyamot is végzi. Ne méltóztassék azonban gondolni, hogy e két. parallel futó tanfolyam egymásnak akadályára van, hiszen a theologiai tanulmányok kitűnő hatással vannak azon egyének értelmi és erkölcsi kiképeztetésére, kik a roppant fontosságú papi pályára hivatalosak. Mily igazságtalanság volna, mindazon eredményt ignorálni, melyet a tulajdonképen öt évig tartó szorgalmas tanulás szül, és a pályavégzett papi növendéket, helyesebben az ifjú áldozárt oda állítani'a VIII. gymnasialis osztályt végzett ifjú mellé, hogy evvel együtt újra kezdje az egyetemi tanfolyamot és még négy évig hallgassa azl, a mit ugy is tanult. Ezredéves emlékek, húsz századokra terjedő gyakorlat, a testületi szellem, mely az ősöktől az utódokra száll, a szeretetteljes verseny jótékony befolyása alatt a szerzetesek, habár látszólag szerény és szűk körben mozognak, valósággal nagy világban élnek és nagy erők hatása alatt érnek meg; azért is kitűnő önállóságra képesek, Ily viszonyok mellett az egyetemi tanfolyam valóban fölösleges, sőt a szerzetes-rendek anyagi és szellemi megrontására vezetne! Méltóztassanak kegyes figyelembe venni azon költséget, ha teszem, a benczések évenként legalább húsz rendtagot tartoznának Budapesten föntartani, kikkel a rendes szám emeltetnék ; másodszor azon kárt, mely a rendet sújtaná, ha ezen húsz rendtag, miután a szerzet részéről befejezett neveltetésben részesült, a főváros és az egyetemi szabad oktatás veszélyeinek kitéve, meggyőződésében megingattatnék, vagy épen hűtlenségre csábittatnék. Vájjon ez országnak hasznára válnék* az, a miből a veterán hazai szerzetekre romlás származik? Én azt hiszem, hogy nem; s azért hazafias szempontból sem birom elfogadni a törvényjavaslatot, mely a szerzetes tanárjelölteket nem csak a képesítő vizsgálatra szorítja, hanem még a forrást is kijelöli, melyből a tudományt meríteni tartoznak. A vizsgálatot megajánljuk, de az egyetemi tanfolyamtól, mint szükségtelen, méltánytalan és veszélyes követelménytől, méltán visszariadunk. Nem kevésbbé méltánytalannak tartom a törvényjavaslat azon szakaszát, mely a parallel osztályokról intézkedik. Ezen intézkedés az elvállalt kötelességet egyoldalulag kitágítja, s nemcsak a terhet növeli egész az elvisellietlenségig, hanem oly elvet állit fel, mely a gyakorlatban ki nem vihető. A 17. §. a szerzetes-rendekre nézve nem is bir helyes értelemmel, méltán kérdezhetjük, kit kell itt az egyházi főhatóság alatt érieni? Én magamat nem értem, érteni nem is akarhatom, mert ismervén viszonyaimat, határozottan kijelenthetem, hogy ha a törvény parancsolná is, hogy parallel osztályokat állítsak,