Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-68
432 LXVÍII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nem fognám tenni, egyszerűen azon okból, mert nem bírom, és mert áll azon erkölcsi elv: ad impossibilia non datur obligatio; meglehet, hogy egyik-másik szerzet, egyik vagy másik helyen képes lesz a törvénynek megfelelni, de azt bizonyosan tudom, hogy a törvényt átalán véve és egész terjedelmében, egyetlen egy magyarországi tanító szerzetes-rend sem képes végrehajtani. Mi czélból állíttatik tehát valami fel kötelességképen, a mit végrehajtani nem lehet ? Méltóztattak említeni, hogy léteznek túlnépes osztályok. Nekem e tekintetben az a meggyőződésem, hogy ha egyik osztályban van baj, azt. majd kiköszörüli a másik, csak a tanári kainak kell szabad kezet engedni. Ki kell jelentenem, még mély kifogásomat az érettségi vizsgák ellen. Én annyit elmondhatok, hogy a legnagyobb lelki nyugalommal 24 óra alatt ugy eltörülném őket, hogy nyomuk sem maradna. Porosz inventum ez, melyet már hazájában sem szeretnek, Részemről arra sem tartom alkalmasnak, a mire használni akarják. A fiatal ember nyolcz évig van a vezető tanári kar keze alatt, s e tanári kar nem képes megítélni, vájjon megérette a főiskolára? Érettségi vizsgát kell tennie egyszerre minden tárgyból. Ez oly inhumán követelés, melyet a gyermek érdekében el kellene törölni. Én tanár és igazgató voltam s roppant tapasztalásom van e téren, és mondhatom, hogy a legszebb elméjű, legszorgalmasabb növendékeim az érettségi vizsgán fiaskót csináltak. S ha ez megtörténik, kit itél meg a kormánybiztos, vagy a közönség ? Vájjon az iskolát, a tanítót, vagy a tanítványt 1 ítélete egyátalában megállható nem fog lenni. Óhajtásom és nézetem tehát az volna,hogy állíttassanak vissza a régi szigorral a félévi és évi vizsgák. (Helyeslés.) Ezen vizsgák évenkénti eredményéről bizonyítvány állittassék ki és senki se mehessen a felsőbb iskolába, a ki mind a nyolcz osztályról ki nem tudja mutatni a bizonyítványt. Érzem, hogy nagyon is visszaéltem a méltóságos főrendek türelmével, habár volnának még megjegyezni való pontok, ezúttal mellőzöm, föntartván magamnak a szót a részletes tárgyalás alkalmára. Beszédem minden részéből kitűnt, hogy az én elveim messze eltérnek azon elvektől, melyeket a törvényjavaslat vall, s minthogy teljes életemben bátorsággal és kitartással küzdöttem elveim mellett, melyekről azt hiszem, hogy a hazai közoktatás és nevelés sikerüiésének csiráit bírják, ezeket most éltem véghatáránál meg nem tagadhatom, és igy bár ne!<em nem kellene elfogadni a törvényjavaslatot, de minthogy a minister ur kegyesen megígéri, hogy óhajainkat figyelembe veszi, hogy a követendő összhangző ösvényen egymással karöltve haladhassunk, a kegyes igéret teljesedésének reményében azt elfogadom. (Helyeslés.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Méltóztassanak megengedni, hogy egy félreértés kikerülése végett pár szót szólhassak. (Halljuk!) E törvényjavaslat a szerzetes tanároktól nem követeli, hogy négy évig egyetemre menjenek, hanem csak azt kívánja, hogy felsőbb tanfolyamot végezzenek, s ezt végezhetik Pannonhalmán is ugy, mint Budapesten. Kruesz Krisostom pannonhalmi főapát: Köszönettel veszszük, kivált ha a jegyzőkönyvbe is be fog vétetni. (Elénk derültség.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Benne van a törvényjavaslatban, s én azt hiszem, a mi a törvényjavaslatban van, annak is méltóztatik tulajdonítani némi fontosságot. Román Mirón, erdélyi román metrópolita-érsek: Méltóságos főrendek! Habár a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ellen, annak mostani szerkezetében is, az autonóm egyházak törvényes jogai és a hazai nemzetiségek méltányos igényei szempontjából, meggyőződésem szerint, nagyon is jogosult kifogásaim vannak , mindazonáltal azon reményben, hogy a törvényjavaslat sérelmes szakaszai a részletes tárgyalás alkalmával mellőztetni, illetőleg módosíttatni fognak és ekkép a sok phasison keresztül ment eme törvényjavaslat által némely érdeklődő körökben felzavart kedélyek meg fognak nyugtattatni, — a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául részemről elfogadom. Két átalános megjegyzést azonban nem
