Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-52

598 LII. ORSZÁGOS ÜLÉS. perimrntum, a méhnek sikerét senki sem biztosíthatja, s meglehet, hogy a gyakorlati tapasztalat alapján ez a törvényjavaslat jelentékeny módosítással, új alakban kerül a iörvényhozás elé: nem kívánok most annak fejtegetésébe bocsátkozni, hogy mennyivel lett volna előnyösebb a progressio vagy itt helyesebben a degressio rendszerének alkalmazása, mely szerint a kis tőkék csekélyebb, a nagy tőkék ellenben jelentékenyebb adópercentuálé alá estek volna, — csak azt akarom megemlíteni: hogy a külföldön a kis tőkék kamatai nincsenek adó alá vetve. Tény az, méltóságos főrendek, hogy igazságos és méltányos adónemről van szó, olyanról, melynek behajtása semmiféle vexatióval nem jár és kezelési költséggel nincs összekötve, melynek fizetése könnyű, s" melynek kimutatása legkevésbbé sem akadályozza az üzlet menetét, p az államnak mégis jelentékeny jövedelmet biztosit. Ezeknél fogva a törvényjavaslatot ugy az átalános, mint a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Schmidegg János gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Bár a legnagyobb készséggel elismerem a pénzügyminister ur ő excellentiájának azon dicséretes törekvését, melylyel az ország pénzügyi helyzetét rendezni, azon buzgóságát, melylyel roncsolt államháztartásunkban az egyensúlyt helyreállítani törekszik ; sőt tekintetbe veszem helyzetünk azon visszásságát, melynél fogva az ország pénzügyeit csak ugy lehet rendezni, ha a lakosokra újabb és újabb terheket rovunk: mégis kénytelen vagyok ezen törvényjavaslatot ellenezni, ellenezni azért, mert azt mind az államra, mind a magánosokra, de különösen az utóbbiakra nézve szerfelett károsnak tartom. (Halljuk!) Igenis, ha a pénzügyminister ur ő excellentiája képes volna biztosüani, vagy megnyugtatni az iránt, hogy ezen adó egyenesen és egyedül a takarékpénztári társulatokat az osztalékok kisebbítése által fogja érinteni: örömmel üdvözölném ezen törvényjavaslatot, mint pénzügyi rendezésünk egyik módpcskáját. Tartok azonban attól, sőt meg vagyok győződve, hogy a takarékpénztárak majd utatmődot fognak találni, ezen terhet magukról lerázni és a betevőkre vagy a kölcsönvevőkre, vagy a mi legvalószínűbb, mind a kettőre áthárítani. Én pedig ezen áthárítás minden nemét egyiránt perhorrescálom. Mert ha a betevőkre hárittatilc át e teher, ez által épen a takarékossági hajlam fog szenvedni, melyet a népnek minduntalan ajánlunk és igy ezen töivény elfogadása által tulajdonkép önmagunkkal jövünk ellenmondásba. Ha pedig a kölcsönvevőkre hárittatik át a teher, ez rájuk szintén súlyosan fog nehezedni, mert tudjuk, hogy a kölcsönvevők csak a legritkább esetekben tartoznak azok közé, a kik beruházás kedvéért vesznek kölcsönt, hanem túlnyomó számban olyanok, a kik szorult helyzetben lévén, a takarékpénztáraknál olcsó pénzt, olcsó hitelt keresnek. Ezen adó által pedig a kölcsön meg fog drágulni és igy az állam a helyett, hogy a polgárok helyzetén lehetőleg könnyítve, ez által az adófizetési képességet, ha nem is fokozná, legalább fentartaná: helyzetüket még inkább súlyosbítja. A méltóságos főrendek kétségkívül ép ugy tudják, mint én, hogy számtalan nagyobbkisebb egyházi alapítvány van a takarékpénztárakban elhelyezve. Ezen törvényjavaslat elfogadása után ezen alapítványok, vagyis ezen alapítványok kezelői, a kezelésre nézve oly zavarba jönnek, hogy előreláthatólag tömegesek lesznek a felmondások, a mi némely, különösen vidéki pénztárakra nézve valóságos életkérdés lesz. De nem akarom hosszasan igénybe venni a méltóságos főrendek türelmét és a sokból ezen néhányat fölhozni elégségesnek tartom arra nézve, hogy ezen törvényjavaslatot miért nem tartom a magam részéről elfogadásra ajánlhatónak. Hozzá teszem, hogy a törvényjavaslatot annál kevésbbé fogadom el, mert a remélhetőleg legközelebb tárgyalandó uzsoratörvényt valóságos satyrának tartom; nem fogadom el a törvényjavaslatot, mert meg vagyok győződve, hogy amannak áldásos hatását nullificálni vagy legalább kétségessé fogja tenni; nem fogadom el I azért, mert ezen törvényjaTaslat a népet az