Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-52
LIl. ORSZÁGOS ÜLÉS. 299 uzsorások körmeihez hajija, melyből őket inkább fölszabadítani volna a törvényhozás feladata. Szapáry Gyula gr. pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Legyen szabad néhány szót átalánosságban a méltóságos főrendek előtt a tárgyalás alatt lévő javaslatokról szólni, melyek mind szoros összeköttetésben vannak az államköltségvetésről szóló törvényjavaslattal, melyet a főrendiház már elfogadott. Ezen javaslatok némelyike, mint az, mely most tárgyaltatik, valamint a biztositások és hasonló szerződésektől fizetendő illetékekről szóló törvényjavaslat, az állam jövedelmeinek fokozását czélozza; azt pedig méltóztatnak tudni, az államháztartás hiányban van, ennek apasztásáról gondoskodni kell, s ez ezélja a két javaslatnak, melyektől nem kevesebb mint 1.300,000 frt szaporulat várható. A tárgyalás alatt lévő többi három törvényjavaslat leginkább az adófizetők könnyítésére szolgál és nem lehet tagadni, hogy ez által az államkincstár áldozatokat hoz, de épen az adófizetők érdekében. Ezekkel különben a méltóságos főrendeknek még lesz módjuk bővebben foglalkozni. Áttérve ezen törvényjavaslatra, most is azt áliitom, a mit az indokolásban bátor voltam előterjeszteni. A törvényjavaslat elfogadását és a takarékpénztárba gyümölcsözőleg elhelyezett tőkék után folyó jövedelmek megadóztatását, méltányosnak és igazságosnak tartom. Ezen jövedelmek megadóztatását az 1S68. évi XXVI. t.-cz. már kimondta. De azon irány foglaliatoLt, hogy a jövedelmek bevallandók; azt pedig méltóztatnak tapasztalásból tudni, hogy a bevallások adó tekintetében nem történnek nagy lelkiismeretességgel és igy az ezen törvény következtében befolyt jövedelmek minél csekélyebbek voltak. Ennek folytán 1875-ben kimondotta a törvényhozás, hogy azon intézkedés, melynek eredménye csekély, felfüggesztessék, de ugyanezen törvényben kimondatott az is, hogy a gyümölcsözőleg elhelyezett tőkék jövedelme 3% bélyegilletékkel rovassék meg. És méltóztassanak más országokban körültekinteni. Méltóztassanak megnézni a legközelebbi szomszédos Ausztriában az adóLör- j vényeket, ott is adó alá esnek az ily jövedelmek. És ha a föld, a ház, minden tisztviselő fizetése, vagy más haszna után, minden egyéb tőke kamatja után megfizeti az államnak az adót, nem látom át annak jogosultságát, hogy a takarékpénztáraknál elhelyezett tőkék után húzott jövedelem bizonyos mértékig adóval meg ne rovassék. Egyébiránt a törvényjavaslatban is foglaltatik némi kedvezmény, mert addig, mig másutt a jövedelem 10%-a fizettetik, itt, habár a javaslatban 107o-ról tétetik is említés, miután az eddigi törvények alapján 37u bélyegilleték czímén fizetendő, nem tiz, hanem csak 77o-nyi megadóztatásról van szó, a mi mindenesetre lényeges könnyebbséget képez. Felvettetett a kérdés, hogy ki fogja ezen adót fizetni, sőt Schmidegg grófúr ő méltósága azt is állitá, hogy a törvényjavaslat káros, mert a betevő fogja fizetni ezen adót. Hogy ki fogja ezen adót fizetni: az intézetek-e, a betevők-e, vagy pedig az intézetek a kölcsönvevőkre fogják-e ezt áthárítani, ezt ma meghatározni nem lehet. Bármily szigorral mondaná is ki a törvény, hogy az egyik, vagy a másik fogja az adót fizetni, azt az intézet átháríthatná, mert a kamatláb megállapítása az intézet kezében van, és igy bármikep intézkedjék is a törvény, ez mindig az iliető helyi conjuncturáktól és pénzügyi viszonyoktól függ. Ezen factorok vannak befolyással arra, hogy ki fogja tulajdonképen az adót fizetni. De ha íelteszszük is, hogy az adót a betevő fizeti, méltóztassanak megengedni, ebben semmi igazságtalanságot nem látok; mert ha minden más tőke meg van adóztatva, ezen aránylag csekély megadóztatás is méltányos. Ha V 2 , vagy 7* 7 u-kal drágább a kölcsön, vagy ha ugyanennyivel kevesebbet kap a betevő pénze után, ezen csekély különbség még nem elegendő arra, hogy az illető kölcsön-adók az uzsorásokhoz szoríttassanak, vagy hogy a betevők pénzeiket visszavonják. De tegyük fel a másik esetet, hogy az intézet fizeti az adót, s hogy ez által az intézetnek működése szenvedne csorbát. Követni fogom e tekintetben Zichy Ferencz gróf példáját; nem J fogok intézeteket megnevezni, hanem bátor 38*
