Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-31
196 XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. szent érdeke iránt való szolgálatkészségből, nem az ily megszavazásban nyilatkozó hazafias önmegtagadás érzetével, hanem nem tudom micsoda szolgai engedelmesség érzete által vezettetve, talán oly személyes előnyök elnyerése végett, melyek talán a fölemiitett függetlenség érzetéberi nagyon felemelkedett s a reális viszonyokatcsak magasróltekintő gróf úrfantasiájában létezhetnek, de a mi lelkünk és szándékaink előtt bizonyára nem állottak soha. A gróf úr különben nagyon könnyűvé tette magának felszólalásának indokolását, azt állítván, hogy törvénytelenséget követett el a delegatio, midőn megszavazta a kérdéses póthitelt. Kérdem, mily törvénytelenséget? Ö az 1880. évi VI. t. ez.-re hivatkozik. Ezen t. ez. azonban egészen másról, a közigazgatásról szól, itt pedig hadi eset forog fenn. Az ellen ismét azt mondja a mélt. gróf úr, hogy rablók ellen nem viselünk háborút. Tehát a tatár csordák, melyek Magyarországba berontottak, és melyek ellen nagy csatákban dicsőén megvédte a hazát a magyar kötelességérzet és harczi vitézség, egyebek voltak-e rablócsapatoknál? Épen, hogy ezek a mostaniak csak rablócsapatok legyenek a jövőre is, szükséges, hogy hadi közlekedési utak, erődítések, katonai hajlékok készíttessenek, hogy legyenek szállások e kedves haza kedves fiai, testvéreink számára, a kik ott vérzenek a hazáért, a nemzet szent érdekeiért, hogy a harcz véres munkája után legyen, hol fáradt fejőket nyugalomra lehajthassák. Mondja tovább a gróf úr, hogy el is tekintve a delegatio illetékességétől, van a fellázadt tartományokban való építkezések ellen még egy kifogása, t. i. hogy az occupált részek még birtokunk nem lévén, illik rájuk az: qui in alieno aedificat, non sibi aedificat. Ott van a berlini mandátum, melynek következménye az occupatio. Hogyan kell az >occupatio* szót és melyik dictionarium szerint értelmezni ? az nem tartozik ide. De az mindenesetre megvan. Mily jelentősége legyen pedig ez occupatiónak Magyarországra nézve, azt az, a ki a keleti politikai dolgok fejlődését figyelemmel követte: látni fogja, ha a san-stefanói békepontokat szemügyre vévén, átgondolja, mi akart a török birodalom szükségkép bekövetkezett feloszlása folytán támadni a mi számunkra, és mily veszély fenyegette keletről és délről monarchiánk biztosságát, magyar nemzetünknek, országunknak existentiáját. Mely ellen magunkat csak az occupatio által védhettük meg s megvédenünk kellett. S ha csak ily czélból is bementünk : non in alieno aedificamus, midőn hazánk odaküldött lelkes harezosainak utakat a szerencsésebb működésre s hajlékokat emelünk. Nobis aedificamus igy téve. Mert a ki a czélt akarja, annak kell akarnia az eszközöket is. Lesz-e az occupatióból annexió vagy nem? ezt nem tartotta a delegatio időszerűnek feszegetni. Ugy gondolom, hogy a mélt. főrendiház sem fogja annak tekinteni. Azon jeles jelentésben, melyet a négyes albizottság a delegatióhoz benyújtott, eléggé ki vannak fejtve azon íőtekintetek, melyek a delegatiót ez irányban vezérelték. E dolgot ő a diplomatia teendőjének tekinté. Hová fogja a diplomatia az annexio ügyét, az idők forgandósága közepette, vezetni, azt nem tudjuk, — de bárhova is fog ez érlelődni, annyi bizonyos, hogy jelenleg maguk az occupationalis czélok, pedig ezek hazánk, nemzetünk létbiztosságának, jólétének czéljaival összeesnek, megkívánják, hogy építsünk, ha mindjárt in alieno is, mert occupáló seregünk védelme, működési sikere, szükségessé teszi ezt, addig is, míg azon tartományok közjogi hovátartozandósága el fog dőlni. Én a tárgyba bővebben nem bocsátkozom, mert a mélt. gróf úr beszédében okfőket nem látok; ő függetlenségi érzetet és a mi szolgai engedelmességünket hangsúlyozva, okokkal harczolni feleslegesnek látta. Ilyenek előttem nem állván, elégségesnek hiszem vádjának egyszerű visszautasítását és ezt téve, bezárom szavaimat, azt kinyilatkoztatván, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Élénkhelyeslés.) Sehmidegg János gr.: Legyen szabad személyes kérdésben felszólalnom. (Halljuk!) Ő eminentiája engem azzal vádolt, mintha én e házat vagy átalában az országgyűlés többségét kifejezéseimmel megsértettem volna. Megvallom, arra nem voltam elkészülve, hogy
