Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-31
xxxi. ORS: tétnek, szerintem nem szerencsésen fogalmazottak. A közös ügyi törvény maga átalános vonásokban szabja meg a külügyek intézkedési módját és útját. Azon törvény, mely ezen tartományokra nézve kivételesen intézkedett, szerintem csak bonyolítja az ügyet, és ez azon törvény, a melynek a közös ügyi törvénynyel egybevetett magyarázata a törvénymagyarázatnak oly bonyodalmaiba vezet, a melyekből csakis casuistica utján lehet kiigazodni. Én igenis megfoghatom, én igenis értem, én politikai pártállásomnál fogva igenis helyeslem, hogy az egyedüli ut és eszköz, mely ezen kérdés tárgyalására nézve adatott, ugyanis a competentia kérdésének felvetése, a politikai kérdés megvitatására és azon meggyőződés kifejezésére nézve felhasználtatott, hogy azon helyzet, a melyben vagyunk ezen kérdésre vonatkozólag, hogy azon terhek, a melyek abból mi reánk háramolnak, oly nagyok, hogy egyrészt megnyugvást az ott elfoglalt helyzetre nézve, másrészt megnyugvást a mi financiális és közgazdasági viszonyaink további fejlődésére nézve táplálnunk nem lehet, ha csak egyszersmind nem követeljük és várjuk, hogy e helyzet javítása, hogy e költségek apasztása okvetetlenül bekövetkezzék. Hogy az ott követett politika helyes legyen, annak egyik okvetetlen feltétele az, hogy az jól kezeltessék és financialiter elviselhető legyen, mert a legnagyobb jó is, ha erőnket meghaladja, reánk oly módon nehezedhetik, hogy nem a jót érjük el, de magunk veszünk el az elérés utáni törekvésben. Ez azon meggyőződés, melynek e helyütt kifejezést adni óhajtok és ha nem szavaznám meg e törvényjavaslatot, ezen nézetből és nem a tényleg szükségessé vált elkerülhetlen kiadások megvonása érdekében tagadnám meg szavazatomat a törvényjavaslattól. Haynald Lajos bibornok, kalocsai érsek: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Azok után, a miket Cziráky gr. ő excellentiája elmondott, feleslegesnek láttam volna a tárgyhoz szólni, ha két tekintetben megtámadottnak nem éreznem magamat azok által, a miket Schmidegg János gr. ő méltósága mondott, először mint a delegatio tagja és érdemetlen S ÜLÉS. 195 elnöke, a ki élénk részt vettem ezen testület minden munkálataiban, másodszor mint azon többséghez tartozó, ki a boszniai kérdésben oly értelemben beszéltem és szavaztam mindenkor, a mely értelemben eljárókat ő méltósága ma megbélyegezni jónak látta. A méltóságos gróf hivatkozott a maga függetlenségének érzetére és ezen érzetének magaslatáról kárhoztatott mindenkit, ki nem oly szerencsés, hogy ő vele ugyanazon nézetben legyen. Vádolta először az országgyűlés többségét, ezen ház többségét, mely a Boszniára kért összegeket megszavazta, vádolta arról, hogy — a gyorsírói feljegyzés szerint idézem szavait, nehogy ellenvetése legyen az idézés hűsége iránt — »hogy egy tántorithatlan és jól fegyelmezett, hogy ne mondjam, engedelmes többséget képez az országgyülésbenc. Van-e joga a méltóságos gróf urnak a parlamentaris illem és kölcsönös nézetbecsülés követelményeinek szemmeltartásával ilyes valamit kimondani másokról ? oly emberekről, kiknek egy hosszú életen át — és mennyien vannak ilyenek ezen többségben! — elég alkalmuk volt nézetök függetlenségét szenvedésekkel is tanúsítani és a kik épen ezért joggal bírnak arra, hogy az ily megtámadások ellen önbecsületességök, meggyőződésűk szentsége, következetes eljárásuk és tiszta szándékú törvényhozói működésök érdekében protestáljanak. {Helyeslés.) Én, mint ilyen többséghez tartozó, szólaltam fel most, nem mint olyan többségnek tagja, mely minden tekintetben megadja magát, mert én ily többséget nem is isinerek a magyar országgyűlésen, — és épen azért azt hiszem, hogy bármily eltérők legyenek is a nézetek az egyesek közt, még sincs egynek is joga a másikat oly vádakkal illetni, mint a milyeneket hangoztatott a méltóságos gróf úr a törvényhozás és ezen főrendiháznak is többségével szemben, (Helyeslés.) De van okom és jogom, sőt kötelességem felszólalni azok ellen is, a miket a delegatio ellen mondott. Azt mondta, hogy a delegatio azon, —a mint most látszik, helyes feltevésben, hogy majd itt jól fegyelmezett, engedelmes többséget fog találni, megszavazta a költséget. Tehát nem kötelessegéxzetből, nem a haza 25 s
