Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-31

XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 193 cserjés >merat« név alatt közös legelőnek használtatik, mint ilyen, a községek közös tulajdonát képezi, melyből a török törvény szerint senkinek sem szabad magának külön részt kihasítani. Az erdészi hivatal ezen legelőket azon titulus alatt, hogy azok, mint hajdani erdők a kincstár tulajdona, haszonbér mellett egyeseknek fölszántás végett kiosztogatja, mely eljárás következtében az illető helységbeli összes kmétek a haszonbért megtagadják, azt mondván, ha nincs legelőnk, nem tudunk fizetni és nekem magamnak volt egy esetem, hogy a fojnicai járásban egy ilyen eljárás folytán, melynek megvizsgálására a helyszínére kimentem, két községből egy nap negyvenhét agrárpert jelentettek be. Azonkívül az erdőtörvény elpusztítja azon csekély industriát, mely Boszniában a törökuralom alatt létezett, mert a magas erdő- és szén-taksák, melyeket előre kell fizetni, megölték p. o. a váresi és kresávei vashámorokat úgyannyira, hogy ezen utóbbi községben, hol két év előtt hetenként °2—3 marha vágatott, jelenleg egy juh vagy kecske vágatik hetenként. Boszniában az odavaló iparosok, nem rendelkezvén tőkével, nem lehet reájok a nagy gyárosokra mért rendszabályokat alkalmazni, és merem állítani, hogy minden ezrest, mely az erdőjövedelemből befolyt, legalább százszor fizetünk most és fogunk továbbra is visszafizetni új pótbitel formájában. Midőn tehát a törvényjavaslatot elfogadom, kérem a magas kormányt, ha nem is Bosznia iránti rokonszenvből, de statusgazdászati, sőt egyenes pénzügyi érdekből is, méltóztassék a boszniai közigazgatás ezen két ágát beható gondoskodása tárgyává kitűzni, mert ezek reformálása nélkül akár lesz csend Krivosciében, akár nem, a Boszniában lévő hadseregből egy ezredet sem lehet nélkülözni, mig ellenben a reformok ezen a téren még a tervezett váraknál is a nyugalom és rend szilárdabb védbástyái lesznek. Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nekem egyátalán nincsen szándékomban csak egyetlen szóval is reflectálni mindazokra, miket a háznak épen előttem szólott igen t. tagja az ottani viszoFÖRENDI NAPLÓ. 1881—84 I, KÖTET. nyok illustrálására tapasztalatból felhozni szíveskedett. Ezek mindenesetre érdekes adatok, megfigyelendők és megbirálandók azon helyen, a hova tartoznak azok által, a kik e részben leginkább illetékesek, és mert tapasztalatból merittettek, e miatt is belbecscsel birnak. A méltóságos gróf, a ki ezen a vidéken működött, kétségtelenül mondhatja törekvéseinek habáraira vonatkozólag, mint minden ily nehéz dologban >in magnis rebus et voluisse sat est« — és hogy ha e részben talán másoknak, kik őt követendik, úttörője volt, hálával fog iránta viseltetni az egész haza. (Helyeslések.) A mi egyébiránt azokat illeti, miket ő méltósága felhozni szíveskedett, hogy t. i. a védtörvény, a financiális apparátus, az erdei viszonyok okozták az ott keletkezett bajokat: ezt a priori igen nehezen lehet megbírálni, mert mikor ilyenek előhozatnak, szükséges lenne az ellenészrevételeket is meghallgatni és követni kellene azt, hogy >audiatur et altéra pars<. Hanem legyen bármiként, az elmondottak csupán akadémiai súlylyal és értékkel birnak, mert ezen tanácskozásoknak tárgyát nem képezik, minthogy a boszniai administrationalis viszonyok iránti intézkedés jelenleg legkevésbbé, de egyébként is nehezen tartozik e terembe és ezen itt folyó tárgyalás körébe. Én tehát ezeket mellőzve, csupán azokra kívánok reflectálni, a miket Schmidegg János gróf ezen törvényjavaslat ellen, t. i. a póthitelnek beállítása ellen, — melynek megszavazására illetékesnek tartom részemről a delegatiót, — mondom, azon póthitel megszavazása ellen felhozni szíveskedett. Én nem osztozhatom a méltóságos grófúr azon nézetében, melyet szavaiból következtettem, hogy t. i. csak az ottani hadsereg élelmezésére való intézkedés volna, mint közös ügy, a delegatiónak fentartva. Ezt ugyan némileg maga is módosította, mert mindjárt utánna tette, >és szükségleteinek fedezetére*:. Ha a szükségletek fedezetét átalánositja, akkor meg kell vallanom mindarra nézve, a mit gondos tanulmányozás alapján a delegatio határozott, a delegatio megszavazását helyesnek tartom. Mert midőn a mandátum következtében átvettük azon két tartomány megvédését és a megszállás által való administratióját, kétségtelen, hogy az ottani hadsereg működésének biztosítására min25