Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-19

126 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. átalános politikája? Miként az egyeseknek, ugy a nemzeteknek is vannak szellemi és anyagi szükségeik. Amazok közé tartoznak magasabb aspiratiói, ezek közt pedig az első az önálló államiság eszméje. Az anyagi szükségletek pedig az anyagi fejlődésre vonatkoznak. 0 nagyméltósága a ministerelnök úr politikai pályája elején mindenekelőtt a nemzet szellemi szükségleteinek kielégítését tűzte ki czéljául, fő feladatának tekintvén a nemzet aspiratióit az önálló államiság iránt kielégíteni. S midőn e tekintetben számos nehézséget talált, midőn felismerte, hogy talán gyengék vagyunk, más térre, az anyagira akarta fordítani figyelmét. De terve sikerült-e? Én azt hiszem, hogy nem. Sőt inkább az ellenkező állott be, t. i. a hanyatlás és a pangás. S e tekintetben végig mehetünk az állami kormányzat egyes ágain. Miután azonban a nagyméltóságú főrendiház figyelme egy kissé kimerült, csak röviden leszek bátor jelezni e részbeni megjegyzéseimet. A külügyek terén, — én legalább a t. kormánynak egész működését másképen nem magyarázhatom — hódol a kormány a dynastia körében mutatkozó azon óhajtásnak, hogy a dynastia uralma alá tartozó és bizonyos időben elveszített tartományok mások által pótoltassanak. A belügy terén a municjpalis rendszer leple alatt a legmerevebb centralisatiót látjuk. És épen ez a legfőbb bajunk, hogy a municipalis rendszer megvan ugyan, de a kormány azt centralisticus közigazgatásra akarja felhasználni. A közlekedési ügy terén csak a mérték nélküli beruházásokat látjuk, a mely beruházások eddig jövedelmet nem tudtak még producálni oly mértékben, hogy megérdemelték volna az áldozatokat. Azon ügyekben, melyek a cultusminister úr vezetése alatt állanak, nem látok mást, mint ingadozást és experimentálásokat. A honvédelmi ministeriumban csak meghunyászkodást látunk a felsőbb katonai körökkel szemben. Én mindezeknél fogva nem viseltetvén ezen kormány iránt bizalommal, nem fogadom el ezen 5. §-t, mely a kormányt felhatalmazza arra, hogy az ország jövedelmeit folyóvá tegye. Ujabb alkotmányos életünk a parlamentaris rendszeren nyugszik és ez, mondjuk meg, a pártkormányzat rendszere. Elismerem, hogy a főrendi ház körén belül megalakult pártok ma nincsenek. De odáig már nem mehetnék, hogy valaki csak azért, mert tagja e háznak, ha talán mentnek is érzi magát minden pártköteléktől, bizonyos pártállást ne foglaljon el és ennek kifejezést ne adjon. Természetes, hogy ennek actualis jelentősége nincs. De az alkotmányos élet körében van számtalan eset, midőn a felszólalásnak momentán pillanatnyi jelentősége nincs, de igenis, hozzájárul ahhoz, hogy a közvélemény fejlődését mintegy előkészítse. Ez mindenkor a discussio feladata. Ezért bocsássa meg a nagymélt. főrendiház, ha felszólalásommal kelleténél hosszabb ideig vettem igénybe türelmét. Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendiház! Habár a felszólalás, még eddig legalább, támogatva nern lett és esetleg szavazás nélkül eldőlt volna a házszabályok szerint a kérdés, azt hiszem, csak kötelességet teljesítek, ha pár rövid szóval az elmondottakra reflectálni kívánok. Mindenesetre meg kívánom jegyezni mindenek előtt azt, hogy midőn beszéde végén ő méltósága hivatkozott arra, a mi ittmaaz objectivüas szükségességéről elmondatott, nem azt hittem, hogy ezzel szemben azt igyekezzék hangsúlyozni, hogy igazolt és helyes a haza érdeke szempontjából szükséges objectivitas fölé emelkedő pártszempontok követése, hanem azt hitlem, azt fogja mondani, az én meggyőződésem legalább, hogy ha pártkormány is a parlamentaris kormány, de mindenik pártnak, nemcsak a főrendiházban, de másutt is kötelessége objective tekinteni és a haza érdeke szempontjából objective bírálni minden egyes kérdést. Azonban ő méltóságának más a nézete. Ő ugy látszik, azt hiszi, hogy a parlamentáris és a pártkormány azt teszi, hogy el kell dobni az objectivitást és a pártszempontot kell mindenek fölébe helyezni. Gusztusában nem osztozom, nem irigylem tőle, de nem vitatkozom fölötte.