Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-19

1|Ö XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. a részletekre visszatérni, de kötelességemnek tartom egy néhány adatot összehasonlításul fölemlíteni. Nem megyek vissza tovább, csak azon időpontra, midőn a magyar állam a járadékkölcsönök kibocsátását a 6%-os aranyjáradékokkal kezdette meg. Ha nézzük a kamatlábat, melyre akkor a pénzt fölvettük és azon százalékot, melylyel ma értékesíthetjük papírjainkat, nagymérvű haladást fogunk találni. Midőn az első 6%-os aranyjáradék kibocsáttatott, a törvényben kikötött árfolyam 807*—81 Vg volt, ma pedig parin áll az aranyjáradék, tehát 19%-kai növekedett az árfolyam. Szintúgy van a papirjáradéknál is, mely a múlt évben bocsáttatott ki először, s kibocsáttatott azért, hogy ne legyen kénytelen az állam a kamatoknak aranyban fizetését mindig szaporítani, másrészt pedig, hogy a papir, mely nem keres piaczot az egészen világon, itt Magyarország képezzen alkalmas eszközt pénz elhelyezésére. Midőn a papirjáradék először kibocsáttatott, 75 frt 78 kr. árfolyam éretett el minden 100 frt után; időközben fölemelkedett 89-re, tehát nevezetes magasságra. Ma tagadhataliánul roszabbul áll, mint a hogyan már állt, de ma is 85 körül van az árfolyam, a mi mindenesetre hitelviszonyaink javulására mutat. Ha hozzá veszszük, hogy a különbözet, mely régebben fennállott a monarchia két államának hitelviszonyai közt és még másfél évvel ez előtt is 16—20% volt, a mely szerintem indokolatlan különbség ma már jóformán kiegyenlittetett.ugy hogy csak 4—5% különbség mutatkozik, ez is Magyarország hitelviszonyainak emelkedésére mutat. (Helyeslés.) De hitelviszonyaink javulása nemcsak az államra bir fontossággal az által, hogy minden létesítendő hitelműveletet sokkal előnyösebben lehet effectuálni, hanem közgazdasági szempontból és az egyesekre is van annak kihatása, mert ha az állam kevesebb kamatot fizet, az egyesek által fizetett kamatláb is leszáll, a mi az egyesek vagyoni jólétének is emelésére szolgál. Mondatott több alkalommal, hogy a kormány nincs kellő figyelemmel pénzügyeink rendezésére, nem törekszik az egyensúly helyreállítására s hogy a kormánynál bizonyos könnyelműség, optimismus uralkodik. Hogy a kormánynak főtörekvése az, hogy az államháztartásban az egyensúlyt helyreállítsa, azt bátor voltam már többször hangsúlyozni, de hogy ezt rögtönösen, erőszakos eszközökkel nem helyes tennie, már azt is kiemeltem. Az első ezéb melyre törekednünk kell, az, hogy az állam évről évre előforduló rendes szükségletét a maga erejéből íedezze; de hogy a beruházásokat és az occupátio költségeit saját jövedelmeinkből fedezhessük, azt a legközelebbi jövőre kilátásba helyezni nem lehet. De, a mint Zichy Nándor gr. ő méltósága emiitette, rendes szükségleteink és bevételeink közt 12 millió különbözet mutatkozik. Ez részben azon törvényjavaslatok által, a melyeket a törvényhozás már elfogadott, igy az egyes fogyasztási czikkekre vetett pénzügyi vámok, valamint a most tárgyalandó ásványolaj-vám fölemelése és az ásványolaj-adó behozatala által—az egész évre 37* millió újabb jövedelem várható. Ha hozzá veszszük a vám tarifa revisiójából és a szeszadóból eredő bevételi többletet, méltóztatnak látni, hogy a kormány egyik főtörekvésének tekinti az egyensúly helyreállítását, s törekszik erre oly irányban, hogy ezt a legterhesebb adók, az egyenes adók fokozása nélkül érhesse el, s méltóztattak látni, hogy e tekintetben eredmény is mutatkozik. Könnyelmű irányzatról,túlságos optimismusról tehát a kormány részéről nem lehet szólni. De ha ez optimismust ügy méltóztatnak magyarázni, hogy a kormányban és a pénzügyministerben van bizalom az ország jövőjében, fejlődési képességében: ily értelemben az optimismus vádját elfogadom, s elfogadom nemcsak a jövőre való tekintetből, de elfogadom azért is, mert egy alkalommal, sokkal terhesebb körülmények közt, mint a milyen az akkori viszonyok közt indokoltnak látszott, a legnagyobb bajokat, igaz, hogy nagy áldozatok árán, de sikerült legyőzni. (Helyeslés.) De méltóztassanak megengedni, én igenis meg vagyok győződve, hogy ha ezt az utat tovább követjük, a melyen most haladunk, lehet a bizalomra számítani. És ez ut az, hogy legyen pénzügyi kezelésünk solid, legyünk takarékosak, de ne zsugoriak; ne vonjunk meg minden beruházást a nemzettől, hanem azt, a mi szükséges, adjuk meg; fokozzuk bevételeinket,