Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-19

116 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Mindezeket szemelőtt tartva, ismétlem, hogy a mostani kormány elkövet ugyan mindent, de csak annyit tehet, a mennyi a mostani keretben lehetséges; mert vannak bizonyos kedves eszmék, a melyektől sokan nehezen fognának megválni akarni. Ezek közt van pl. az a túlterjeszkedett parlamentáris rendszer, — mely a hivatalnokok roppant szaporítását hozza magával, a sok irkálás ide s tova, melytől vajmi jó volna, ha lehetne, bizonyos tekintetben megválni, ha ugyan ez általa jövedelem— nem tudom mennyit pótol e részben a bélyegadó — valami csorbát nem szenvedne. Jó lenne és talán most is megtörténhetnék az, a mi az 1848. év előtti időben történt, hogy a szolgabirák, az uradalmi fiskálisok mindenütt magok jártak el és vajmi sokat végeztek. A tárgyak minősége ugyan most is olyan, de most azon eljárást követni nem lehet, mert a mostani culturalis állapotok különböznek azoktól, a melyek akkor voltak. Ezen egész apparátus máimagában véve oly nagyszámú egyén alkalmazását teszi szükségessé, hogy ez által maga az administratio fölötte sokba kerül. Meglehet, idővel mindinkább megérlelődik azon eszme, hogy ezen állapotok fenn nem tarthatók, hogy a bajt a rendszernek bizonyos változtatásával orvosolni kell; de az bizonyos,hogy még ebben a stádiumban nem vagyunk. Nincs még hazánkban az a veszély, a mely más országokban mutatkozik, t. i. hogy mi munkás-proletariátussal állanánk szemben. Ettől nálunk tartani nem lehet. A munkáskéz nálunk igen megkívántatik, a ki dolgozni akar, munkát kap, sőt kérem — és ez talán még a régi viszonyok kifolyása — a birtokos osztály és a dolgozó nép közt, legalább az országnak jelentékeny részében, igen jó patriarchális viszony uralkodik. De van nekünk egy másik, fölötte veszélyes proletariátusunk: a domi-doctusok fölötte nagy számú serege. Ez pedig abból ered, hogy mindenki tudósnak, prókátornak és nem tudom minek nevelteti gyermekeit. Ez tehát egy improductiv osztályt képez, mert ezen szükségletek kielégítésére vajmi sok ember van, és ez okozza talán azt a sok bajt, hogy ezek annyit alkalmatlankodnak és mindent elkövetnek, hogy valami kis új hivatal állittassék fel s oda ők fogadtassanak be. Mindez egyre nagyobb költségeket okoz és ki viseli azokat ? természetesen az adózó nép. Ezeket akartam itt különösen kiemelni; még csak egy-két megjegyzést fogok tenni azokra, melyek ez alkalommal itt felhozattak. Schmidegg gróf úr azt mondta, hogy a fogyasztási adók nálunk nem sok jövedelmet hajtanak. Ez, kérem, természetesen az egyes országokban különböző és nálunk nem hozhat annyi hasznot, mint pl. Franczia- és Angolországban, de hogy a fogyasztási adó itt nálunk is tetemesen járul a közköltség fedezéséhez, ez tagadhatatlan és mindenesetre könnyíti azt a feladatot, a melyet más úton, t. i. direct adók kivetésével oly könnyen elérni nem lehet. Mert ha a direct adókkal tovább akarunk menni, akkor —jóllehet távol állunk attól, a mit Szepes vármegye igen tisztelt főispánja oly kedvezően tüntetett fel — igenis beáll az, a mit t. barátom Prónay báró mondott, t. i. a gazdasági állapotnak és a jólétnek folytonos hanyatlása. Lehetne e részben példákat is előhozni, a melyek nagyon elszomorítók, ha az ember komolyan veszi őket. Én csak egyeifogok említeni, s ez az, hogy ismerek én egy igen kitűnő régi családot, a melynek egyik ivadéka ugyanazon helységben, a hol atyja egykor az előkelő nemesek közé sorozva, jómódú birtokos volt, jelenleg a falu kondása, (Felkiáltások: Micsoda?) a falu kanásza, ha ugy tetszik. (Derültség.) Hát ezek matatják, mennyire sülyedtünk e részben. Még csak egyet akarok röviden említeni azok közül, a mik itten felhozattak, ámbár minden alkalommal, midőn a költségvetési törvényjavaslat itten tárgyaltatik, szokásban van mindenről beszélni, beszéltek most is, de én csak azokra reflectáltam, a melyek ide tartoznak. Igen tisztelt barátom, a szepesi főispán azt is mondotta, hogy ő nem kívánja azt, hogy a tisztviselők jövőre is ne választassanak. Ebben én is megegyezek vele, isten neki, választassanak; ha egyszer meg vannak választva, óvakodjunk attól, hogy ok nélkül megingassuk az ő állásaikat, mert akkor nem fogunk a mostani viszonyok és körülmények közt a culturalis érdekek színvonalára fölemelkedni. Nem hiszem, hogy a mostani kor kívánalmainak megfeleljen, ha jó képzettségű