Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-19

XLX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 117 egyének elfognak helyeztetni egy ephemer hivatalban, a melytől aztán 10—12 év múlva megválni kénytelenek; sőt tessék elhinni, még lesújtóbb, még elszomorítóbb azon tisztviselő helyzete, a ki becsületesen szolgálva őszült meg hivatalában és tehetségének számos bizonyítékát adta. Erre vonatkozólag is tudok példát és szolgálhatnék vele, mert hosszú időt éltem. Ismertem igen kitűnő, becsületes tisztviselőket, a kik minden tekintetben megfeleltek hivatalaiknak. És mi következett? Egy hatalmas családból való egyén, a kinek természetesen nagy összeköttetései voltak, azt mondta: van nekem egy fiam, a ki elég jól végezte iskoláit, gyakorlaton is volt; 21—22 esztendős, miért ne léphetne amannak helyébe, a ki ugy is hosszú ideje van ott. És ezen fiatal ember környezete kidobta az illetőt hivatalából annyi esztendők hosszú sora után. Ezektől tartanékén, ha az történnék, a mit a méltóságos főispán úr mondóit. Nem akarom azt mondani, hogy végkép elmozdithatatlan legyen valaki; mert lehetnek igen fontos okok, a melyek azt követelik. Csak azt kívánom, hogy ha valaki egy ilyen hivatalt foglal el, a melyhez sok előkészület, odaadás és türelem kívántatik, ne legyen az ö állása ily módon ingataggá téve. Nem fogom most már talán ugy is igen hosszura terjedt előadásomat tovább folytatni; én részemről a költségvetési törvényjavaslatot, azon indító okoknál fogva, a melyeket bátorkodtam előadni, ajánlom a méltóságos főrendi háznak átalánosságban való elfogadás végett, fen tartván magamnak, hogy talán egyes részlelek alkalmával szintén csak az ügynek tisztába hozatala czéljából észrevételeimet megtehessem. {Helyeslés.') Szapáry Gyula gr. pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Méltóztassék megengedni, hogy a költségvetési törvényjavaslat támogatása végett némelyekre reflectáljak, a melyek e házban ugy a mai, mint a múlt szombati ülés folyamán elmondattak. {Halljuk!) Mindenek előtt, méltóságos főrendek, constatálni akarom az előttem felszólalt Zichy Nándor gr. ő méltóságának egy nyilatkozatát, a melyben bizonyítékát adta, hogy ellenzéki állását nem ugy tekinti, hogy abból kifolyólag mindent, a mi a kormánytól és a többségtől ered, ellenezni kell, akár jó, akár rósz, akár hasznára válik az országnak, akár nem; hanem azon elvet vallja, hogy a mit jónak talál, azt elismerni kötelessége és nem használja fel ellenzéki állását arra, hogy egy kérdésben, a mely kétséget nem szenved — ugy a kormánynak, mint a törvényhozásnak igen sok gondot okoz pénzügyi tekintetben, mert az országnak sok pénzét veszi igénybe és a mely kérdésben az ország s a monarchia érdekeit figyelemben tartani és összeegyeztetni a pénzügyi helyzettel a kormánynak feladata, — hogy mondom, ezen kérdésben nem használja fel ellen zéki állását arra, hogy ellene akadályokat gördítsen, sőt ugy e téren, mint az occupatio terén, ellenzéki álláspontja daczára, elismeri és kifejezést is adott annak, hogy így kell eljárni, ha a haza javát, az ország és a monarchia közös érdekeit tartjuk szem előtt, s hogy az erre való törekvésnek kell irányadónak lenni, minden tekintetben. {Élénk he lyedés.) A mit Zichy Ferencz gr. ő excellentiájának szavaira vonatkozólag mondott, azt hiszem, hogy azon összehasonlításból, a melyet az 50-es évekre hivatkozva tett, nem az következik, hogy az akkori állapot követendő példa volna most; de igenis két párhuzamot jelzett és e kettőre bátorkodom a méltóságos főrendek figyelmét különösen felhívni. Ő nagyméltósága két irányban hasonlította össze a helyzetet. Ugyanis kitűntette először, hogy az 50-es években a hadügyi költségek 180 millióra mentek, holott most annak daczára, hogy a keleti viszonyoknál fogva nem mondhatunk le a költségeknek bizonyos mérvéről, sőt ma is nagyobb költséget kell e téren megszavazni, mondom, daczára ennek, azon költségek ma 110 millióra mennek és igy a múlttal való összehasonlítás a mostani helyzet javára esik. Egy másik irányban is tett összehasonlítást a nagyméltóságú grófúr, t. i. azon jövedelmekre való hivatkozással, a melyek az indirect adókból befolynak. Ő excellentiája Zichy Ferencz gróf kimutatta, hogy az indirect adók egyes ágazataiból, például a dohány-jövedékből Magyar-