Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-19

XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. } 15 mányt. Történtek olyan kiadások, a melyek nem hogy előmozdítottak volna közgazdasági gyarapodásunkat, hanem a melyek, mint az érintetett, és hajói emlékszem, 1858-ban exspiráló romániai szerződés, bizonyos tekintetben azon még csorbákat is ejtettek. A jelen viszonyok között, mikor látjuk, hogy a szomszéd államok más közgazdasági és kereskedelmi rendszert hoztak be, ennek hátrányos következményeit már érezzük. Ezek megjegyzése után kénytelenitve érzem magamat még némelyekre, a mik e teremben mondattak, röviden visszapillantani. Kitünö módon és gazdag érvekkel adta elő Szepes megye főispánja azokat az okokat, a melyek a mostani állapotoknak constatálására szolgálhatnak. Tö­kéletesen egyetértek vele abban, a mint azt ki is mulatta, hogy azon bajok, a melyek bekövet­keztek, nem a mostani kormányférfiak hibái, hogy ezek nekik nem tulajdonithatók és hogy a jelenlegi állapot, a melyben vagyunk, nem azok rovására irandó. Azonban engedje meg ő méltósága, hogy megjegyezzem, hogy ő plus ministeriel que le ministére és hogy a midőn ezeket feltünteté, egy kicsit talán igen-igen rózsás színben látta az ország állapotát. Felemlité és ebben töké­letesen igaza van, hogy nagyobb takarékosságot kell kifejteni, és hogy a takarékosságnak a hiánya az, a miért ezen bajok keletkeztek. Ezt részletezte, hogy ne mondjam, kiigazította a ministeremök úr ő nagyméltósága, midőn azt monda, hogy az 1848-at megelőzött rósz gaz­dálkodás következtében az országnak épen azon tekintélyes része, a mely századokon át tar­totta fenn hazánkat, és a mely a magyarságnak zömét képezte: a közép- és kisbirtokos osztály szerencsétlen viszonyok közé jutott. Ez kétségbe­vonhatlan tény, a miből nem a mostani, hanem az előző kormányokra vagyok bátor egy követ­keztetést venni. Mikor az ezen, mondjuk, saját hibájából rósz helyzetbe jutott osztályt köz­terhekkel kellett sújtani, mindenesetre szükséges lett volna a létező és meg nem változtatható állapotot figyelemre méltatni, mert — hicRhodus hic salta —- ezen újabban reájok nehezedett terhek folytán ez az osztály oda jutott, hogy léte ve­szélyeztetett Igaz, de midőn e tekintetben aggodalmamat egy általam igen tisztelt, de fájda­lom, körünkből korán kiragadott államférfiú előtt felhoztam, azt monda: el fog veszni a mostani, de a haza meg fog állani. Igen! a haza meg­állhat, de ki fogja e hazát lakni? Az, hogy vájjon honfiúi szeretettel viseltető férfiak fognak-e itt honolni és a magyar nép zöme fog-e itt lakni, ez előttem nem lehet közönbös. Nagyon félek tőle, hogy nem azok fogják lakni, sőt már előre láthatjuk azt az időt, a midőn ezen fölötte sajnos állapottal mindinkább kellene megismer­kednünk; a midőn azon ősi lakóktól, a melyek­ben hosszú időn át a magyar nép zöme lakott, a kisebb birtokosok ki fognak költözni, a kik szomorúságukban elzenghetik magyarul ezen német dalt: >So leb' denn wohl du altes Haus, ich zieh' ruinirt von dir hinausc Ez naponkint terjed és ki jő helyettök? Külföldi üzérek, kik belehelyezkednek azok birtokaiba és a kiknek, a birtok mobilisálását tartva szem előtt, az újabb szellem szerint ibi patria ubi bene. Én, méltó­ságos főrendek, azt, hogy ez közönbös legyen az országra s a kormányra nézve, nem hihetem. Ha az adók behozatalánál erre kellő figyelem fordíttatott volna és méltányosabb adókulcs, helyesebb adófelosztás és kíméletesebb adókeze­lés fogadtatott volna el, mint a mostani, akkor — remélem — a mostani állapotokba talán nem jutottunk voloa. Méltóztassanak megengedni, Zichy Ferencz gr. ő nagyméltósága azt monda, hogy közállapotaink javultak, de a közállapotok javulását csak az államra nézve mutatta ki. Hogy az állam hitele emelkedett, ez is a mostani kormány érdeme. Kétséget nem szenved, hogy bármely állapotban legyen egy nemzet, de hite­lének fentartása fennállásának egyik talpköve. Ha ezen hitel fentartása, a melyért meg­engedem, minden áldozatra készek lennénk, elvégre csak oda terjed, hogy folytonossá válik — mert a kinek hitele van, az kap pénzt, az jobb feltételek mellett köthet hitelmüveleteket, csinál­hat adósságokat stb.: akkor ő e részben min­denesetre előnyben van. Úgyde azon összegek kamatai is öregbednek, azokat fizetni kell ét bizonyára tekintetbe veendő az, hogy vájjon mindezekkel az áldozatokkal is a tökéletes el­vérzés — habár csak bizonyos idő lefolyása után — nem válik-e elkerülhetetlenné? 15*

Next

/
Thumbnails
Contents