Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-19

Ü4 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. megbirálása mindenekelőtt okvetlenül szükségessé teszi azt, hogy először tekintetbe vegyük a fennálló helyzetet, t. i. azt: vájjon ezen költségvetés akkénl van-e lelkiismeretesen szerkesztve és összeállitva, hogy sem többet, sem kevesebbet ne foglaljon magában, mint a menynyit az ország szükségleteinek kielégítése okvetlenül megkíván. Ez, mondom, az első szempont. A másik szempont pedig az, hogy midőn erről is teljesen meggyőződtünk, bíráljuk meg lelkiismeretesen azt is, hogy kik hivatvák annak kezelésére s kik azért felelősek, vájjon nyujtanak-e oly garantiát, kezességet az egész országnak és méltók-e arra, hogy nekik ezen költségvetést megszavazzuk, és ez az, a mit proprie az appropriátio kérdésének neveznek. E szavazat alkalmával kívánom én megtenni észrevételeimet és ezért retrospective vissza akarok pillantani azon hét évre, a melynek lefolyása előtt felette kedvezőtlen viszonyok között a mostani kormányelnök kezébe vette a kormány rúdját. Minő viszonyokkal állottunk akkor szemben ? Vájjon ama viszonyokat összehasonlítva a jelenlegiekkel, nem kell-e lelkiismeretesen bevallanunk, hogy a haladásnak, a legjobb szándéknak és törekvésnek látjuk a példáját? És ha mindig és mindenben nem mutatkozik is teljes siker, de hangosan szól a komoly törekvés : folyvást és minden irányban javítani. Én ezt tapasztalom és ezt az államháztartási törvények tárgyalása alkalmával előbb már többször is kijelentettem, hogy az az út követtetett, a melyet az ország fenlétező szükségleteinek kellő tekintetbe vételével, az egész monarchiának és igy a hazának k£zbiztossága, fennállása és fejlődése igényel. Ezt mindenki, a ki nem elfogult és nem vezettetik pártindulattól, a legnagyobb helyesléssel fogadhatja el. E férfiak nehéz viszonyok, idők és körülmények közt foglalták el ezen zsölle-székeket, a melyekben pihenésre talán egy perez sincsen. {Ugy van!) Legyünk igazságosak: e férfiak törekvése olyan, a mely a létező viszonyok javítására és a fennálló bajok orvoslására alkalmas. Legfényesebb tanúságát adta ennek a pénzügyminister úr, a kinek törekvését, ha nem akarunk elfogultak lenni, siker koronázta. Dem Verdienste seine Krone! Hogy ő mindent el nem érhetett, nem hibája, mert nem mindent tudó. Sejthette-e azt előre, hogy mi fog történni Krivosciéban, vagy talán egy Utazó vándor tábornok ivókája micsoda bajokat idézhet elő. (Élénk tetszés.) Ezekkel szemben szükséges, hogy monarchiánk és hazánk oly állást foglaljon el, a mely teljes biztosságot nyújt. Ezeket előre kiszámítani a pénzügyministernek nem állott hatalmában. Hogy rendkivüli közbejött viszonyok és körülmények megingatták számításait és a talán előre megállapított határokon túl kellett terjeszkednie, ezt előttem Zichy Ferencz gróf úr ő nagyméltósága már hangsúlyozta és kimutatni igyekezett. Ezekre kellő figyelemmel nekem ki kell jelentenem, hogy nagyban megtörtént az, a mi a jelen viszonyok és körülmények között megtörténhetett. Minthogy pedig eddigi államférfiúi működésűk és törekvésük olyan, hogy az, ha normális körülmények léteznének, a bajokat orvoslandja, ezen nemes és elhatározott férfias törekvés engem arra bír, hogy különösen a bizalomnál fogva is megszavazzam a költségvetést, a melyet nekem már csak azért is meg kellene szavaznom, mert a nélkül is, ha kényszerhelyzetben lennénk, ekkor is, bár ha megszorított mérvben is, a kormányzat szükségleteinek fedezéséről gondoskodni kellene. Van még egy érdeme a mostani kormánynak. Az, hogy mi ezen bajokba jutottunk, nem a mostani kormányférfiaknak hibája, már többször hangsúlyoztam. Akárhányszor voltam azon nem kellemes helyzetben, hogy a mostani kormányt megelőzött államférfiakat gyakran keményen kellett megtámadnom. Az előbbi eljárás volt, nézetem szerint, az, a mely a létező bajokat szülte. A nemzetnek voltak óhajai és aspirátiói, melyeket a megelőzött kormányférfiak nem mérsékeltek, a melyeknek ellenállni nem tudtak. Ők nem vezettek, mint a jelenlegi kormányférfiak, hanem vezettették, sodortatták magokat, minek azon szerencsétlen következménye lett, hogy azok a bajok nehezedtek ránk, melyeknek orvoslása vajmi nehéz. Túlságosak voltak a kiadások. E tekintetben akkor átaiában felszólaltak. Felszólalt a ministerelnök úr is akkori állásából és óva intette az akkori kor-