Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-19
XIX. ORSZA< hadoszlopok elválasztva— tekintettel a működési vonalak távolságára, harántvonalak hiányára és a közbeneső terep járhatlanságára, öszszeköttetésben nem állanak, mi a hadműködéseket lényegesen nehezíti; a központi állást foglalt védőnek pedig lehetségessé teszi az előnyomuló oszlopokat egyenként megverni. A terep alakulása nagyjában, továbbá segélyforrásokat nyújtható helységek hiánya az előnyomulás folyamában szükségessé való elő tolását a működési alapnak gátolja, minek folytán tekintettel a csekély számú legroszabb karban tartott utakra, nagyobb csapattestek élelmezése és ellátása nehezen megoldható feladat. A hegygerinczek minéműsége és iránya a hadmüveleteket többnyire csakis a völgyekre szorítja, a vízfolyások közt fekvő terep pedig a védőnek, ha megveretést szenvedett, majdnem hozzáférhetlen menhelyet nyújt, a győzőt pedig győzelme után zavarba ejti. Mindezt előre bocsátom, hogy feltüntethessem azon nehézségeket, melyek egy nagyobb szabású háború ellen gördülnének, ha Bosznia s Herczegovinában hatalmasabb, szervezett hadsereggel rendelkező, népfelkelés által támogatott ellenfél állná utunkat. Még élénk emlékünkben vannak ama nehéz, fáradságteljes viaskodások, melyek 1878. június 29-én Bosznia s Herczegovinába bevonult derék csapatainkra vártak, noha csak rendes török katonaság által gyérebben támogatott felkelőkkel volt dolguk. Mindebből következtetni lehet amaz óriási pénz és véráldozatra, melyet, tekintettel az elősorolt viszonyokra, ki nem kerülhettünk volna, ha az occupátióra nyert mandátumot visszautasítva, hatalmasabb délszláv ország alakulását és hadi szervezését megengedjük. Beállható bonyodalmaknál ezen újonnan alakult országot s hadseregét, mint hatalmas tényezőt kellett volna számításba vennünk és saját hadseregünk jelentékeny részét felé fordítanunk. Ha tehát Dalmácziát, tenger felől fenyegethető megtámadás ellen megvédhetővé tenni akartuk, ha befolyásunkról a Balkán félszigeten lemondani s keleti kereskedelmünk terjeszkedéGOS ÜLÉS. 109 sén csorbát ejteni szándékunk nem volt, ha végre Szerbia terjeszkedését Bosznia, Montenegróét Herczegovina felé és ezek idöveli egyesülését bevárni jónak nem tartottuk, a mandátum elfogadása és az occupátio végrehajtását ki nem kerülhettük. Miután azon indokok, melyek az occupátiót követelték, még ma is fennállanak, természetszerűleg annak folytatása is szükséges. Alig lesz valaki oly naiv, ki komolyan kívánhatná, hogy csapatainkat az occupált tartományokból kivonjuk, Krivoscieben pedig a lázadás újbóli kitörését és terjeszkedését engedjük, mert néhány ezer, ismert befolyás és bujtogatások folytán fellázadt elégedetlen ellenünk fegyvert ragadt. Századunk elejétől mai napig Bosznia és Herczegovina lázadások színhelye volí. 1826-tól 1832-ig meg nem szűntek a harezok a konstantinápolyi központi hatalom és kiváltságaikat védő bosnyák nemesség közt, mig végre Resid basának sikerült a lázadást fegyverrel elfojtani. De a béke állandó nem volt, mert 1836, 1837 és 1839-ben ismét véres felkelések törtek ki. Ezen belső forrongások alkalmával rablásra hajlandó mohamedán bégek többször törtek át határainkon és végre kormányunkat, miutáu e tekintetben emelt reclamatiók a portánál figyelembe nem vétettek, önsegélyre kényszeritették. 1831-ben két dandárunk lépte át a határt. 1834-ben 7,000 katonánk nyomult elő TörökHorvátországba. 1835- és 1836-ban véres harezok folytak osztrák csapatok és bosnyák vezérek közt. Az 1839-ben kihirdetett Gülhami hátiserif évről évre növeszté a bosnyák bégek elégedetlenségét, mig végre 1849-ben a lázadás újra kitört, melyben Herczegovina is Ali pasa Rizvanbegovics vezénylete alatt részt vett. Bosnyák rablóbandák ezen időkben is több izben lépték át határainkat. Csak azon kár, mely 1815-től 1830-ig ejtetett betörések folytán határőrvidékünkön 9 millió frtra lett bíróilag becsülve. A felkelés leverése és a reformok kivitele czéljából 1850-ben Omer pasa lett a porta által megbízva és a
