Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-19

110 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Rumeliában összpontosult 60,000 főből álló hadsereg élére állítva. A szerdár ezen haderővel Boszniába bevo­nult, a felkelőket Zepcénél legyőzte, azok egy­részét kardélére hányta, a másifc részét több bég, aga és spahival a Bosznába fullasztotta; Zepőétől Omer pasa Gradaöaő felé fordult és az ott ellenszegülő lázadókat véres harcz után leverve, Mostar felé indult, mely város azonban meghódolt. Ezen vereségek után számos lázadó vezé­rökkel Kavas basával osztrák területre menekült és a felkelés elnyomottnak lenni látszott. De már néhány hó múlva, 1851. évi márczius hó 15-én újra lázadás tört ki, mely a Jaice melletti csatában fojtatott el. A török hadvezér a porta tekintélyét helyreáJlitandó, most a legszigorúbb rendszabályokhoz nyúlt, ezek közt több a ke­resztyéneket annyira sújtotta, hogy számosan kivándoroltak Ausztriába. Ez volt azon okok egyike, mely Ausztriát arra indította, hogy Lei­ningen gr. altábornagyot, mint rendkívüli követet Konstantinápolyba küldje és 50,000 katonát a Drök határon összpontosítsa. 1857-ben ismét lázadás tört ki Herczego­vinában, melyet Montenegró is szított s támo­gatott. Ausztria közbenjárása folytán a felkelés vezetői hajlandók voltak meghódolni. 1860-bau a lázadás újra felemelte fejét, melyhez Montenegró is csatlakozott. Csak két évi, a porta részéről legnagyobb erőmegfeszi­téssel, változó szerencsével viselt hadjárat után volt képes Omer pasa 1862. évi szeptember hó 8-án a békét dictálni. Végre 1874. október hó 10-én állottak be a podgoriczai események, melyek consequen­tiáikkal a muszka-török háborúhoz vezettek. Előre bocsátottam ezen rövid történelmi vázlatot, mely Bosznia és Herczegovina népének vad, rakonczátlan, felsőbbséget s fegyelmet nemismerő, könnyen felbujtogathatő természetét jellemzi. Egy alkalmatlan kormányzati rend­szabály már képes a fegyvert ezen harczias nép markába szorítani. — De ha culturalis mis­siónknak megfelelni, tekintélyünket, mint nagy­hatalom fen tartani akarjuk, a lázadó elemek megzabolázására vezető harcztól és az azzal járó áldozatoktól visszaiáadnunk nem szabad. Hogy meg nem felelő, vér-és pénzáldozatot kimélő fellépés mire vezet, az 1878-iki actio tapasztaltatta. Csak megfelelő erővel párosult ügyesség, erély, elszántság s kitartás vezethetnek czélhoz, és csak merészen tervelt és következetességgel végrehajtott, kézzel fogható eredménynyel járó vállalatok képesek gyors sikert aratni, mert mi sem bénítja jobban ezen vad népnek mester­ségesen felbujtogatott tetterejét, mint nem várt, egymást rohamosan követő csapások. Természetes, hogy ily hadviselés aránylag sok áldozattal jár, a csapatok részéről a leg­nagyobb kitartást, elszántságot és áldozatkész­séget, a polgárok részéről pénzáldozatot kö­vetel. Herczegovinábau és Krivosciében harczoló derék katonáink az elsőnek dicsőén megfeleltek és megfelelni fognak; feleljünk mi meg a másik­nak és szavazzuk meg a szükséges költséget. 1866-tól mai niipig, ha az occupatióval járó kisebb szabású harczoktól eltekintünk, a béke áldásait élvezzük, daczára, hogy ezen időközben Európát megrendítő háborúk folytak le. Népek zavartalanul nem áthatják a nyu­galom édes álmát és a magyar kormány e földön paradicsomot nem teremthet. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! (Halljuk!) Az előttem szólt méltóságos főrendek beszédjeire csak egyet jegyezhetek meg. Én szeretem, ha azt, a mit teszünk, előbb megfontoljuk, szeretem meg­gondolni a lépést, mielőtt tenném. A lépés­nek, melyet az állam megtett, következmé­nyeit viselni, annak hasznát venni, azért fele­lősnek lenni, szerintem az állani polgárainak feladata. Hogy melyik lépés legyen jövőre a külpolitika terén ildomos és követendő, erről, ha a méltóságos íőrendek egyszer a delegatióba küldeni kegyesek lesznek, ott szólni és vi­tatkozni hivatottnak fogom magamat érezni. Jelenleg pedig, mondhatom, úgy érzek, mint a főrendi tagok mindegyike, hogy azon állást, melyet elfoglaltunk, az ország pénzével és véré­vel megvédeni és a birodalom tekintélyét fen­tartani kötelességünk. (Élénk helyeslés.) A mi azon számokban dús előadást illeti,

Next

/
Thumbnails
Contents