Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-19
110 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Rumeliában összpontosult 60,000 főből álló hadsereg élére állítva. A szerdár ezen haderővel Boszniába bevonult, a felkelőket Zepcénél legyőzte, azok egyrészét kardélére hányta, a másifc részét több bég, aga és spahival a Bosznába fullasztotta; Zepőétől Omer pasa Gradaöaő felé fordult és az ott ellenszegülő lázadókat véres harcz után leverve, Mostar felé indult, mely város azonban meghódolt. Ezen vereségek után számos lázadó vezérökkel Kavas basával osztrák területre menekült és a felkelés elnyomottnak lenni látszott. De már néhány hó múlva, 1851. évi márczius hó 15-én újra lázadás tört ki, mely a Jaice melletti csatában fojtatott el. A török hadvezér a porta tekintélyét helyreáJlitandó, most a legszigorúbb rendszabályokhoz nyúlt, ezek közt több a keresztyéneket annyira sújtotta, hogy számosan kivándoroltak Ausztriába. Ez volt azon okok egyike, mely Ausztriát arra indította, hogy Leiningen gr. altábornagyot, mint rendkívüli követet Konstantinápolyba küldje és 50,000 katonát a Drök határon összpontosítsa. 1857-ben ismét lázadás tört ki Herczegovinában, melyet Montenegró is szított s támogatott. Ausztria közbenjárása folytán a felkelés vezetői hajlandók voltak meghódolni. 1860-bau a lázadás újra felemelte fejét, melyhez Montenegró is csatlakozott. Csak két évi, a porta részéről legnagyobb erőmegfeszitéssel, változó szerencsével viselt hadjárat után volt képes Omer pasa 1862. évi szeptember hó 8-án a békét dictálni. Végre 1874. október hó 10-én állottak be a podgoriczai események, melyek consequentiáikkal a muszka-török háborúhoz vezettek. Előre bocsátottam ezen rövid történelmi vázlatot, mely Bosznia és Herczegovina népének vad, rakonczátlan, felsőbbséget s fegyelmet nemismerő, könnyen felbujtogathatő természetét jellemzi. Egy alkalmatlan kormányzati rendszabály már képes a fegyvert ezen harczias nép markába szorítani. — De ha culturalis missiónknak megfelelni, tekintélyünket, mint nagyhatalom fen tartani akarjuk, a lázadó elemek megzabolázására vezető harcztól és az azzal járó áldozatoktól visszaiáadnunk nem szabad. Hogy meg nem felelő, vér-és pénzáldozatot kimélő fellépés mire vezet, az 1878-iki actio tapasztaltatta. Csak megfelelő erővel párosult ügyesség, erély, elszántság s kitartás vezethetnek czélhoz, és csak merészen tervelt és következetességgel végrehajtott, kézzel fogható eredménynyel járó vállalatok képesek gyors sikert aratni, mert mi sem bénítja jobban ezen vad népnek mesterségesen felbujtogatott tetterejét, mint nem várt, egymást rohamosan követő csapások. Természetes, hogy ily hadviselés aránylag sok áldozattal jár, a csapatok részéről a legnagyobb kitartást, elszántságot és áldozatkészséget, a polgárok részéről pénzáldozatot követel. Herczegovinábau és Krivosciében harczoló derék katonáink az elsőnek dicsőén megfeleltek és megfelelni fognak; feleljünk mi meg a másiknak és szavazzuk meg a szükséges költséget. 1866-tól mai niipig, ha az occupatióval járó kisebb szabású harczoktól eltekintünk, a béke áldásait élvezzük, daczára, hogy ezen időközben Európát megrendítő háborúk folytak le. Népek zavartalanul nem áthatják a nyugalom édes álmát és a magyar kormány e földön paradicsomot nem teremthet. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! (Halljuk!) Az előttem szólt méltóságos főrendek beszédjeire csak egyet jegyezhetek meg. Én szeretem, ha azt, a mit teszünk, előbb megfontoljuk, szeretem meggondolni a lépést, mielőtt tenném. A lépésnek, melyet az állam megtett, következményeit viselni, annak hasznát venni, azért felelősnek lenni, szerintem az állani polgárainak feladata. Hogy melyik lépés legyen jövőre a külpolitika terén ildomos és követendő, erről, ha a méltóságos íőrendek egyszer a delegatióba küldeni kegyesek lesznek, ott szólni és vitatkozni hivatottnak fogom magamat érezni. Jelenleg pedig, mondhatom, úgy érzek, mint a főrendi tagok mindegyike, hogy azon állást, melyet elfoglaltunk, az ország pénzével és vérével megvédeni és a birodalom tekintélyét fentartani kötelességünk. (Élénk helyeslés.) A mi azon számokban dús előadást illeti,
