Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-18

100 XVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. a mi sajátja, azt meg is tarthatja, könnyelmű va banque gazdálkodásra adja magát, azt mondja, hisz azon csekély megtakarítás mellett, a mely nálam mutatkozik, nem tarthatom magam soká, tehát a meddig tart, élvezzük. Kárhoztatom ezen irányt, csakhogy ezen irányt leginkább épen az állam pénzügyi vezetésénél látom képviselve. Természetes, legsúlyosabban szenvednek a közép- és úgynevezett 2—3 száz holdas birtokosok, de nem kevésbbé a földművesek és nagybirtokosok. Ez utóbbi természetesen legkönnyebben segíthet magán, de miként? Ha aláveti magát az önkénytes degradatiónak. Hiszen a vagyonosság relatív fogalom. Ha a nagybirtokos önkényt degradálja magát s alább száll más társadalmi sphaerába, a melyre ősei nem gondoltak és a mire talán sohasem határozhatták volna el magukat, akkor existálhat, sőt talán gyarapodik is. Hasonlókép a középbirtokos, hogy ha önkényt rászánja magát, megfogni az eke szarvát, akkor gyarapodhatik. De emberek vagyunk, ne tételezzünk fel nagyobb lemondást az emberekről, mint a minőre valóban képesek. És ilyen helyzetben van a földbirtokos Magyarországon, de ilyenben vannak a társadalom egyéb osztályai is. Hiszen közmondás, hogy nagyobb városokban a házbirtokos az államnak tulajdonképen csak házmestere. (Mozgás.) A kézműipar pangásáról, pusztulásáról felesleges beszélnem, ez köztudomású. Igaz, hogy a kisiparos helyzete más államokban sem kedvezőbb, de más helyen keletkeztek gyárak, nálunk pedig a kormány szerencsétlen vámügyi politikája következtében az hosszú évek sorára lehetetlenné van téve. Ez is egyik oka a határozott közgazdasági hanyatlásnak. Nagyon jól tudom, hogy küzdelem az élet mindenütt az egyénre nézve; nagyon tudom, hogy nem az állam feladata az egyénen segíteni, de az igenis feladata, hogy ne tegye e küzdelmet az egyénre nézve még nehezebbé; nálunk pedig a dolog ugy áll, hogy az állam megnehezíti az egyénre nézve a harczot. Egyébként az átalános tárgyalás alapjául a költségvetést ugyanazon indokból, mint Schmidegg gróf, t. i. a szükség szempontjából elfogadom. Elnök: Nem tudom, kivánják-e a méltóságos főrendek a tárgyalás folytatását ? Részemről azt hiszem, hogy miután a mai napon ugy sem végezhetjük be, czélszerű lesz a tárgyalás folytatását a hétfői napra halasztani. Tisza Kálmán ministerelnök és belügyniiiiister : Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Ha a nagyméltóságú ház megengedi, csak azért kívánok egy pár szót szólani, mert egyenesen provocalva voltam és mert a mit mondani akarok, sem oly terjedelemmel, sem oly fontossággal nem bir, hogy azt harmadnap elmondhatnám. Mindenek előtt szabad legyen megjegyeznem azt, hogy előttem szólott méltóságos báró úr egyet tagadhatlanul, nem mondom, hogy bebizonyított, de állított, a mit mindenki tud, mindenki érez. És ez az egy az, hogy terheink, kivált a földadóterhek bizony meglehetős nagy mérvűek. De* midőn ezt helyesen, alaposan mondotta, megbocsásson, nem osztozhatom azután abban, a mit hozzá kötött. Nem osztozhatom abban, hogy ezekért cserébe az állam nem ad semmit, sőt nehezíti az életet; nem osztozhatom különösen abban, hogy az általa említett némely osztályokban meglévő könnyelműségnek az adó által okozott kétségbeesés volna az oka. Hogy nem ad az állam semmit, nem is beszélve a biztosságról, a mely pedig egyike a legfontosabb föltételeknek arra nézve, hogy gyarapodni lehessen, bátor vagyok megjegyezni azt, hogy igaz, nehezen fizetjük pl. a vasutaknak kamatgarantiáit; megengedem, egyes vonalak épülhettek volna czélszerűbben, de hogy ha ezek a vasutak, melyek ellen most, mint könnyelműen, vagy némelyek szerint inproductive létesített munkák ellen felszólalnak, nem volnának, nem lehetne Magyarországban megélni sem szegénynek, sem gazdagnak. Ezt adja az egyesnek, ugy a gazdagnak, mint a szegénynek, a többek között, az állam. {Élénk helyeslés.) A mi pedig a másikat illeti, bocsásson meg, egy nem irigylendő előnyöm van felette: az hogy sokkal idősebb vagyok és mint ilyen igen jól tudom, vegye magának a méltóságos báró azt a fáradságot és menjen végig az ország megyéin, a hol a közép-birtokos osztály