Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-18
n XVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. legalább háttérbe szoríttatni; mig a mi középbirtokosaink nem fogják követni a franczia, belga és némely német állambeli középbirtokosok takarékossági példáját, mindaddig, a mig ezen országban számos apró tőke nem fog keletkezni, addig, méltóságos főrendek, a pénz egyátalában nem lehet olcsó és nem lehet állandóan oly olcsó, hogy gazdaságba, vagy iparba haszonnal befektethessék és addig, méltóságos főrendek, ezen tőke és takarékosság hiányából származó bajokért, melyeket nemzetgazdasági, tehát földmívelési és ipari érdekek előmozdítását czélzó ministeri rendeletekkel pótolni egyátalában nem lehet, a kormányt felelőssé tenni szerintem nincs igazolva. (Helyeslés.) A kivándorlást, méltóságos főrendek, mely a közállapot hanyatló voltának praegnans jelekép idéztetett, legközelebb volt és van, fájdalom, még ma is alkalmam megfigyelni s ezen megfigyelés folytán azon meggyőződés támadt bennem, miszerint az sem a túlságos adótehernek, sem az úgynevezett közigazgatási vexatiónak, sem a keresethiánynak nem következménye. A földmíves, a paraszt kisbirtokos osztály szolgáltatja a kivándorlók legnagyobb contingensét, holott ez sokkal kevesebb adóval van terhelve, mint volt 1848 előtt, ha ma pénzértékben számíttatik mindaz, a mit akkor természetben kellett teljesitenie. (Ugy van!) A közigazgatási vexatiónak nyomaira felette ritkán lehet akadni, sőt ellenkezőleg sokkal alaposabb azon panasz, hogy a körjegyzői intézmény — mert csak erről lehet szó — terhei és kellemetlenségei aránytalanul nagy mértékben nyomják a nagyobb birtokosokat. A mi pedig a keresethiányt Illeti ? annak illustrálására a méltóságos főrendek kegyes engedelmével egy példát fogok felhozni. (Halljuk!) A szegedi nagy árviz pusztításai folytán történt nagymérvű gátépitkezések ugyanazon időbe esnek, mikor 1879. és 1880 ban Sáros vármegyét rendkívüli éhínség érte. Természetesen minden törekvésünk oda irányult, hogy az ínséges lakosság egy része ezen munkálatoknál találjon megfelelő keresetet. Előre tisztába hoztuk az ellátást, a díjazást és kilátásba helyeztük, hogy a visszamaradt ínséges családok az inségi alapból fognak fentartatni és megtörtént az, hogy mig a hatóság által minden lehető módon gátolva, százan, meg százan alattomban Amerika felé vették utjokat, alig találkozott egy-két ember, a ki a hatóság által ajánlott és biztosított előnyöket igénybe vette volna. Mindezekből tehát méltóságos főrendek, azon meggyőződésre kellett jutnom, hogy a kivándorlás egy tisztán felismerhető alap nélküli epidemicusbaj, mely, a mint ezelőtt egy pár évvel más, nálunk gazdagabb és szerencsésebb államokban pusztított, ugy utóiért most minket is és a mint másutt aránylag rövid idő alatt szerencsésen megszűnt, reménylem, hogy nálunk is nagyobb baj nélkül meg fog szűnni. (Ugyvan!) Egy másik nagy kifogás, mely a költségvetéssel szemben emeltetik, az ország pénzügyi állapotának nagy mérvben aggasztó volta. Előre bocsátom méltóságos főrendek, hogy a takarékosságnak, a bevételek és kiadások közti egyensúlynak én legnagyobb barátja vagyok, de egyúttal nem hallgathatom el, hogy az ez iránti kívánságot nem tartom oly mérvben jogosultnak az államháztartásban, mint a magán háztartásban és pedig azon egyszerű oknál fogva nem, mert a magán ember majdnem mindig kivonhatja magát azon kiadások alól, melyek fedezetet nem találnak, mig az államnál ez sokszor alig lehetséges és az, a mi a magán embernél szükségszerű, józan, észszerű gazdálkodásnak és takarékosságnak mondható, az államnál sokszor a pazarlással határos gazdálkodás volna. E szempontból kiindulva, tekintettel a mi deficites állapotunkra, jeligének véve a latin: socius habuisse malorum-ot, — én némi vigaszt találok abban, hogy bármerre tekintek, a nagy államok sorában alig találok egykettöt, mely hasonló bajban ne szenvedne. S nem sorozhatom a kivételek közé Francziaországot sem, mert habár az utóbbi években rendes állami költségvetése mindig többletet mutatott fel, rendkívüli költségvetése — melynek számos tétele épen a rendkivüliség szempontjából a komoly eriticát alig állja ki és mely igen nagy összegekre rúg — évenkint kizárólag kölcsön utján fedeztetik, ugy, hogy az államadósságok főösszege és a kamatteher évről évre nagy mérvben növekszik. Ha ehhez