Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-18

n XVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. legalább háttérbe szoríttatni; mig a mi közép­birtokosaink nem fogják követni a franczia, belga és némely német állambeli középbirtoko­sok takarékossági példáját, mindaddig, a mig ezen országban számos apró tőke nem fog ke­letkezni, addig, méltóságos főrendek, a pénz egyátalában nem lehet olcsó és nem lehet állan­dóan oly olcsó, hogy gazdaságba, vagy iparba haszonnal befektethessék és addig, méltóságos főrendek, ezen tőke és takarékosság hiányából származó bajokért, melyeket nemzetgazdasági, tehát földmívelési és ipari érdekek előmozdítá­sát czélzó ministeri rendeletekkel pótolni egy­átalában nem lehet, a kormányt felelőssé tenni szerintem nincs igazolva. (Helyeslés.) A kivándorlást, méltóságos főrendek, mely a közállapot hanyatló voltának praegnans jelekép idéztetett, legközelebb volt és van, fájdalom, még ma is alkalmam megfigyelni s ezen megfigyelés folytán azon meggyőződés támadt bennem, mi­szerint az sem a túlságos adótehernek, sem az úgynevezett közigazgatási vexatiónak, sem a ke­resethiánynak nem következménye. A földmíves, a paraszt kisbirtokos osztály szolgáltatja a kivándorlók legnagyobb contingensét, holott ez sokkal kevesebb adóval van terhelve, mint volt 1848 előtt, ha ma pénzértékben számíttatik mindaz, a mit akkor természetben kellett tel­jesitenie. (Ugy van!) A közigazgatási vexatiónak nyomaira fe­lette ritkán lehet akadni, sőt ellenkezőleg sok­kal alaposabb azon panasz, hogy a körjegyzői intézmény — mert csak erről lehet szó — terhei és kellemetlenségei aránytalanul nagy mér­tékben nyomják a nagyobb birtokosokat. A mi pedig a keresethiányt Illeti ? annak illustrálá­sára a méltóságos főrendek kegyes engedelmé­vel egy példát fogok felhozni. (Halljuk!) A szegedi nagy árviz pusztításai folytán történt nagymérvű gátépitkezések ugyanazon időbe esnek, mikor 1879. és 1880 ban Sáros vár­megyét rendkívüli éhínség érte. Természetesen minden törekvésünk oda irányult, hogy az ín­séges lakosság egy része ezen munkálatoknál találjon megfelelő keresetet. Előre tisztába hoz­tuk az ellátást, a díjazást és kilátásba helyez­tük, hogy a visszamaradt ínséges családok az inségi alapból fognak fentartatni és megtör­tént az, hogy mig a hatóság által minden lehető módon gátolva, százan, meg százan alattomban Amerika felé vették utjokat, alig találkozott egy-két ember, a ki a hatóság ál­tal ajánlott és biztosított előnyöket igénybe vette volna. Mindezekből tehát méltóságos főrendek, azon meggyőződésre kellett jutnom, hogy a kivándorlás egy tisztán felismerhető alap nélküli epidemicusbaj, mely, a mint ezelőtt egy pár évvel más, nálunk gazdagabb és szerencsésebb álla­mokban pusztított, ugy utóiért most minket is és a mint másutt aránylag rövid idő alatt szeren­csésen megszűnt, reménylem, hogy nálunk is nagyobb baj nélkül meg fog szűnni. (Ugyvan!) Egy másik nagy kifogás, mely a költség­vetéssel szemben emeltetik, az ország pénzügyi állapotának nagy mérvben aggasztó volta. Előre bocsátom méltóságos főrendek, hogy a takarékosságnak, a bevételek és kiadások közti egyensúlynak én legnagyobb barátja va­gyok, de egyúttal nem hallgathatom el, hogy az ez iránti kívánságot nem tartom oly mérv­ben jogosultnak az államháztartásban, mint a magán háztartásban és pedig azon egyszerű oknál fogva nem, mert a magán ember majdnem mindig kivonhatja magát azon kiadások alól, melyek fedezetet nem találnak, mig az állam­nál ez sokszor alig lehetséges és az, a mi a magán embernél szükségszerű, józan, észszerű gazdálkodásnak és takarékosságnak mondható, az államnál sokszor a pazarlással határos gaz­dálkodás volna. E szempontból kiindulva, tekin­tettel a mi deficites állapotunkra, jeligének véve a latin: socius habuisse malorum-ot, — én némi vigaszt találok abban, hogy bármerre tekintek, a nagy államok sorában alig találok egykettöt, mely hasonló bajban ne szenvedne. S nem sorozhatom a kivételek közé Franczia­országot sem, mert habár az utóbbi években rendes állami költségvetése mindig többletet mutatott fel, rendkívüli költségvetése — mely­nek számos tétele épen a rendkivüliség szem­pontjából a komoly eriticát alig állja ki és mely igen nagy összegekre rúg — évenkint kizárólag kölcsön utján fedeztetik, ugy, hogy az államadósságok főösszege és a kamatteher évről évre nagy mérvben növekszik. Ha ehhez

Next

/
Thumbnails
Contents