Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-18

XVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 93 még tekintetbe veszem, hogy a mi költségvetésünkben is fordulnak elő a jövőben gyümölcsözendő befektetések; — hogy a vasutak kamatgarantiája czímén fizetett tetemes összegek, ha nem is előnyös, de mindenesetre tőkésítésnek nevezhető, hogy a garantirozott vasutak nagy hálózata mintegy 80 év múlva egy nagy állami activ tőkét képezend, hogy továbbá a földtehermentesitési nagy kölcsöntőkét most is tetemesen törlesztjük s hogy végre az államnak még ma tekintélyes ingatlan birtokai is vannak, melyek alkalmas időben és alkalmas módon magán kézre bocsátva, közvetve bár, de meglehet, még többet fognak jövedelmezni, mint most: akkor méltóságos főrendek, nem vagyok képes pénzügyi helyzetünket, minden nehézségei daczára sem, oly aggasztónak találni, mint a minőnek az sok oldalról festetik. (Helyeslés.) Ismételten hallottam továbbá hangsúlyozni azt, hogy a hadügyi nagy költségek leszállítása nélkül államháztartásunkban az egyensúly nem lesz helyreállítható és hogy mivel az ezen leszállításra irányzott törekvést a kormány nem tudja, vagy nem akarja érvényesíteni, a költségvetés nem is fogadható el. Ugy hiszem, méltóságos főrendek, nincs köztünk senki, a ki a hadügyi nagy költségek leszállítását ne óhajtaná. De arról is meg vagyok győződve, hogy nincs köztünk senki, a ki ezen leszállításért a felelősséget elvállalná, ha a kormány rúdja az ő kezébe kerülne. (Mozgás.) Ritkán, felette ritkán jut egy állam azon szerencsés helyzetbe, és pedig nagy politikai és hadügyi sikerek után, hogy átalános lefegyverzési tervvel léphet fel, és rendszerint ily szerencsés helyzetű államok teszik aztán lehetetlenné az átalános lefegyverzést az által, hogy hatalmuk érzetében, vagy erőkifejtésök jutalmául oly térre is kiterjeszkednek, melyiyel ismét más országok érdekeiket, vagy legalább érzelmeiket sértve találják. Példa reá Poroszország az utolsó nagy némeí-franczia háború után. De méltóságos főrendek, legkevesbbé juthat szerintem még nagy sikerek után is a mi monarchiánk ily helyzetbe, és pedig azon egyszerű oknál fogva nem, mert bár kisebb és nagyobb, de csupán terjeszkedési hajlammal biró államokkal van körül véve. (Ugy van .') Szellemesen hallottam megjegyezni nem rég egy politikusunk által és pedig nyilvános helyen, hogy miután tudvalévőleg háború esetén az állam érdekeinek külállamokkal szemben hathatós érvényesítésére mindenek előtt pénzerőre van szükség, sokkal czélszerűbb és megfelelőbb volna béke idején a hadügyi nagy költségeket tetemesen leszállítani, hogy háború esetére legalább nagy pénzerővel rendelkezhessünk és a bár csekélyebb hadsereget teljesen fel is használhassuk. Ezen megjegyzésre csak egy észrevételem van. Semmi kétség az iránt, hogy az volna egy államra nézve a legszerencsésebb helyzet, ha háború esetében, teljesen felvegyverzett nagy hadsereggel és egyúttal nagy pénzerővel vagy legalább hitellel rendelkeznék. De az volna a legszerencsétlenebb helyzet a magyar államra nézve, ha háború esetén sem jól felfegyverzett és ellátott nagy hadsereg, sem pénzerő nem állana rendelkezésére. Ez az eset állana pedig be nálunk, ha a hadügyi nagy költségeket tetemesen leszállítanék, és pedig azért, mert nem valószínű, hogy az ekként megkímélt milliók kamatozásra félre tétetnének, sőt sokkal valószínűbb, hogy miután a befektetések tere előttünk nyitva áll és a szükségletek gombamódra bújnak elő, ama leszállítás daczára rövid idő múlva ép oly deficites állapotban volnánk, mint most vagyunk. (Ugy van!) A hadügyi nagy költségek leszállítására irányzott törekvést tehát, — habár az alapeszmét, ideális szépnek, elismerem, mint a gyakorlatban kivihetetlent, magamévá nem tehetem és azért abból, hogy a kormány azt nem karolja fel, a kormány ellen fegyvert kovácsolni nem volnék képes. Ezek után méltóságos főrendek, az a kérdés, hogy az országos kormányzati és pénzügyi politika mellett a kormányzat egyes fontosabb ágazataiban észlelhető-e, constatálható-e jobb állapot felé való haladás, igen vagy nem? Nem tudom, méltóságos főrendek, nem fogok-e optimismussal vádoltatni, de a tények engem annak őszinte kimondására készletnek, hogy igenis a kormányzat, minden fontosabb ágazata-