Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-18

XVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 91 Csáky Albin gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főiendek! A költségvetési vita majdnem mindig, ha nem is e nagyméltóságú házban, de legalább a törvényhozásban, átalában nagy keretet szokott ölteni. És ez igen természetes, mert hiszen ez hiven tükrözteti vissza az államélet minden mozzanatát, ugy, hogy mindenikünk, még az is, ki, mint magam, pénzügyi szakismeretekkel nem dicsekedhetik, feltalál benne sok olyat, a mi iránt kiválóan érdeklődik, vagy a mi hivatásszerű foglalkozása körébe esik. E körülményben keresem én és reménylem, hogy a nagyméltóságú ház is ebben talál mentséget számomra azért, hogy az előttünk fekvő tárgyhoz hozzászólni bátorkodom. {Halljuk !) A nagyméltóságú ház tanácskozásai majdnem mindig retrospectiv természetűek, a mi onnan ered, hogy majdnem minden előterjesztés, majdnem minden javaslat, a mely a nagyméltóságú ház elé kerül, már hetekig tárgyaltatott a nyilvánosság előtt. Ezen eljárást követve, szándékozom most próbára tenni azon érvek és ellenvetések egynémelyikét, a melyek felhozattak azok részéről, a kik a jelen költségvetést a kormánynak nem tartják megszavazandóknak, vagy ha megszavazandóknak tartják is, felhasználják az alkalmat arra, hogy a kormányzati politika, vagy egyes főbb kormányzati intézkedések ellen kifogást tegyenek. Az, méltóságos főrendek, a mi nagyon hangsúlyoztatott, a mi különféle alakban ugyan, de felette gyakran ismételtetett, abból áll, hogy közállapotunk átalán véve nagymértékben hanyatlik, hogy a középbirtokos osztály a túlságos adóteher folytán megy tönkre és hogy a népnek alsóbb rétegei sem birják elviselni a közterheket, a súlyos helyzetet, mit az utóbbi időben különösen a felföldön jelentkezett kivándorlás bizonyitana. Már a mi a közállapotnak hanyatló voltát illeti, melyet, őszintén megvallom, egészben tagadni nem volnék képes, az, szerintem nem következménye a kormányzati politikának, hanem következménye azon átalános visszaesésnek, a mely közel kilencz év előtt nemcsak európaszerte, hanem Európa határain tulis beállott, a melynek gyűrűi elhatottak mihozzánk is s a melynek következményeit nekünk talán még inkább meg kellett volna éreznünk azon minden chauvinismustól ment kormányzati politika nélkül, a mely ép ezen visszaesésért megtámadta lik. De másrészt következménye, méltóságos főrendek, a közállapot azon rendkívüli elemi csapásoknak, a rosztermésű évek azon egész sorának, a melyeket mindnyájan sinylünk és a melyek, miután első sorban mégis agricol ország vagyunk, természetesen nagy hatással voltak eddigi közállapotainkra is. A mint nem találom igazságosnak és méltányosnak a kormányt tenni felelőssé oly dolgokért, a melyek nem csak a kormány, hanem egyátalában az emberi erő és akarat határain túl esnek: ugy másrészt nem találom indokoltnak azon felfogást sem, hogy a középbirtokos osztály a túlságos adóteher miatt menne tönkre. Széles ismeretségi körömben méltóságos főrendek, daczára annak, hogy az adónak magas voltát magam is igen jól ismerem, nem akadtam egyetlenegy esetre sem, a hol a törvény szerinti adóteher idézte volna elő bármely középbirtokosnak vagyoni bukását, vagy csak hanyatlását is. (Mozgás?) De tapasztaltam ismételve azt, hogy ott, a hol a pénzbeli- és vagyoni zavarok már igen magas fokra hágtak, utolsó stádiumban az adótartozás is hozzájárult a végcatastropha előidézéséhez. (Több hang; Ugy van!) Teljesen osztozom e tekintetben Zichy Jenő grófnak egy izben, ha jól emlékszem, ugyané helytt nyilvánított nézetében, hogy t. i. közállapotaink oka e tekintetben legnagyobb részt a rósz gazdálkodásban, a takarékosság azon hiányában rejlik, a mely fájdalom! országszerte el van terjedve és ha számokban kellene ezen állapotoknak kifejezést adni, talán túlzás nélkül mondhatnám, hogy száz középbirtokos között 90 van olyan az országban, a ki többet költ, mint a mennyije van, 9 esik százra olyan, a ki épen beéri jövedelmével, a kit kancsal szemmel néznek, mint zsugorít és van egy, a ki takarékoskodik, tőkésít és a kit lenéznek, mert nem kedveli a váltókat, mert kezességet, jótállást pajtáskodásból nem vállal. (Helyeslés.) Addig méltóságos főrendek, mig ezen rósz tulajdonságok nem fognak kiküszöböltetni, vagy 12*