Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-16

XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 67 ságos főrendek előtt megemlíteni, mint a melyek alkalmasak arra, hogy képét nyújtsák az egész szerződés főbb irányának és azon törekvésnek, mely e tekintetben a kormány lépteit vezérelte. Sokat emlegettetik a gabona-vámnak kérdése, mint a mely ezen szerződés által nem nyer olynemű megoldást, mint a milyent a magyar kormány is óhajtott volna, t. i. nincs kikötve, a vám-mentesség sem a gabonára, sem a lisztre és tudjuk, hogy jelenleg is vámot kell fizetni a magyar gabonának és az osztrák-magyar monarchiából kikerülő gabonának és lisztnek akkor, a mikor Olaszországba bevitetik. Ezen kívánságát kifejeztette a maga megbízottjai által a magyar kormány, és a lajthántuli országok kormánya, de Olaszország kormánya az e tekintetben tett ajánlatot és előterjesztett kívánságot elfogadni nem volt hajlandó. A tárgyalások tehát felakadtak, és midőn arról volt szó, hogy vájjon elejtsük-e e miatt az egész szerződést, vagy praecindálva ezen kérdésnek számunkra való nagy előnyétől, elfogadjuk-e a szerződést, csak akkor állt rá a kormány ezen kívánat mellőzésére. Egyébiránt ezen szempontból is kétségkívül jelentékeny fontossága van magának az erre vonatkozó tarifa-tételnek és e kérdés nagy fontosságát elismerve, kész leszek ezen ügyben oda működni, hogy a magyar legfőbb productumnak, a gabonának lehetőleg sok, szabad és lehetőleg könnyen hozzáférhető piacz szereztessék. Specialiter Olaszországgal szemben ennek fontosságát nem ismerhetem el, mert Olaszország összes évi gabona bevitele föl megy 8— 900.000 méter mázsára, ebből az, a mi Magyarországból kikerül, összesen alig tesz többet 10,000 méter mázsánál. Olaszországban a gabona-beviteli vámok az összes vám - jövedelmek igen jelentékeny részét képezik, körülbelül 5—8%-ot. Tízezer métermázsa gabona szabaddá tétele által, azon veszélynek tette volna magát ki az olasz kormány, hogy más országok, melyek a legtöbb kedvezményben részesülő országokkal egyenlő seggel birnak, szintén kívánhatták volna, hogy a gabona-bevitele az ő részükre is szabaddá tétessék. Az Olaszországba bevitt gabona legnagyobb része Orosz- és Törökországból kerül oda, nem pedig Magyarországból. — Ezen 10 ezer méter mázsa szabad bevitelének megadása miatt, tehát az orosz-török gabonából bevett nagyobb vámösszeget veszélyeztette volna az olasz kormány. Egyébiránt mint bátor voltain megjegyezni, az osztrák-magyar monarchia gabonakereskedése Olaszországban igen csekély és egyenlő teher sújtja a mi és a többi országok gabonakereskedését. Hátrányban mi nem vagyunk. Egyenlő adótételek vannak minden ország számára megállapítva, de lehetetlen volt kinyerni azt, hogy saját gabonánk vám-nélküli bevitele elfogadtassák. Ennélfogva bátor vagyok a méltóságos főrendeknek ezen pontnak ily módon való elfogadását ajánlani. Legfontosabb tétele kereskedésünknek Olaszország irányában a fa, a mely különböző osztályokban jelenik meg, de legfontosabb osztály az. a mely 1.500,000 írt értéken kivül az öszszes forgalom értékét képviseli, több mint 27.000,000 frt értéket, ez az épitöfa, a mely vámmentes. Bátor vagyok ezek mellé még megemlíteni az állatkivitelre vonatkozó stipulatiókat. Az osztrák-magyar monarchiának régebb időtől fogva nem megvetendő forgalma volt az olasz királysággal e tekintetben, főleg a lovakkal; és e forgalom igen örvendetes emelkedést mutat fel. Két categoriába vannak sorolva az Olaszországba kivitt lovak : t. i. olyanok, a melyek 300 franknál olcsóbbak, és olyanok, a melyek ennél drágábbak. A 300 frank értéken alól álló lovak kivitele 900,000, egy millió és egy millió kétszáz ezer frank közt inog, s ha tekintem az 1868. és 1876. év közötti időt, a forgalom alig változott, majdnem ugyanazon viszonyok között állott; de nem igy van a becsesebb lovaknál, a hol 1868-ban igen csekély, csak 300,000 frank fordul elő, de ez évről-évre emelkedett ugy, hogy 1874-ben volt az érték 4.400,000 frank. A mi ugyan 1875-ben leszállt 1.100,000 frankra, de 1876-ban ismét 4.876,000 frankra emelkedett. Egyik fényes bizonyságául szolgál ez annak, hogy azon kétségkívül jelentékeny kiadás, melyet az ország lótenyésztésének emelésére áldozott, nem veszett el hiába, hanem az máris megtermi