Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-7

VII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 27 fölszólaljak-e, ha épen az imént előttem szólott tisztelt tagtársunk Szécsen Antal gr. ő excellentiájának beszédében nem találnék némi biztatást a fölszólalásra. Azt mondotta ugyanis, habár talán nem is szó szerint, de értelmére nézve, hogy minden őszintén kimondott vélemény, mely szilárd meggyőződésen sarkallik, a tanácskozások folyamában némi súlylyal bir, a mennyiben arra szolgál, hogy az által a vélemények és a helyzet tisztuljon. Ez bir engem is arra. méltóságos főrendek, hogy az előttünk fekvő felirati javaslatra vonatkozólag némi módositványt terjeszszek elé. Az átalános vitánál azért sem szólaltam fel, mert megvallom, én is abból indultam ki, hogy az előttünk fekvő felirati javaslat nem akar egyéb lenni, mint átalános körvonalokban jelzése a ház hangulatának, a fönnforgó fontos kérdésekkel szemben, azoknak részleteire nézve nyilatkozni azonban ezúttal a ház nem kivan. Mindazáltal méltóságos főrendek, én a javaslatban látok két pontot, melyek annak amaz átalános irányzatától eltérést képeznek. Ez t. i. a javaslatnak 2-ik és 3-ik bekezdése. Mivel indítványom mindkét bekezdésre vonatkozik, habár csak az egyik olvastatott fel, tán méltóztatik a méltóságos főrendiház megengedni, hogy indítványomat mindkét bekezdésre együtt adjam be; ha nem, akkor indítványomat mindkét bekezdésnél külön fogom beadni. Elnök: Azt hiszem, hogy az indítvány mindkét bekezdésre nézve együtt beadható. (Helyeslés) Prónay Dezső b.: Indokoltnak tartom ezt azért is, minthogy indítványom abban áll, hogy mindkét bekezdés hagyassák ki. Nem találom időszerűnek, hogy felújíttassanak azon viták, melyek csak néhány hóval ez előtt az Ausztriával szemben fennforgó és közös elintézést igénylő közgazdasági kérdések elintézésénél felmerültek. De annyit nem tagadhatok, hogy azon egész vita mindenütt és e ház körében is, azt a benyomást tette, hogy a megalkottatott törvények, melyekkel a közgazdasági kérdések elintéztettek, nem úgy tekintettek, mint valamely vívmány, mely felett örvendenünk kellene, de tekintették még a törvénynek legbuzgóbb védői is mint oly compromissumot, mely a kölcsönös béke, a monarchia másik felével való egyetértés, a másik fél érdekeinek tartozó tekintetből fogadtatott el. Én tehát korántsem látom indokoltnak, nagymélt. főrendek, hogy mi ezt különösen hangsúlyozzuk ezen feliratunkban, mely oly sok fontos, előtérben álló kérdéseket alig jelez, hogy most úgyszólván az alkalmat megragadjuk, — mely szerintem nem kínálkozik, de mesterségesen van előidézve, — hogy a nagy nehezen megalkotott és súlyos áldozatok árán létrejött műnek itt utólag úgyszólván dicséneket zengjünk. Hiszen igenis hozzájárultak sokan és hozzájárultunk mi is az Ausztriával kötendő kiegyezéshez, de nem valami nagy készséggel. Hozzájárultunk, méltányolva a politikai helyzet nehézségeit. Én tehát itt incidentaliter ennek újbóli hangsúlyozását, hogy mi mikép örvendünk, hogy az megalkottatott, és hogy mi kiemeljük, hogy abban az országra nézve mily vívmányt és előnyt látunk, időszerűnek nem tartom. Ha feliratunknak egész hangja és szelleme az volna, hogy mi a múltban előfordult, minden főbb mozzanatot felölelünk, recapituláljunk, ha mi mindezekre kiterjeszkednénk, akkor helyén valónak látnám azt is. De midőn egész feliratunk, ismétlem, a legátalánosabb körvonalok jelzésére szorítkozik: hogy mi akkor miért emeljük ki, nem találom indokoltnak. Legyen szabad csak egy példára hivatkoznom. A birodalmi tanács által tárgyalt felirati javaslatban is foglaltatott egy passus, az igaz egészen más értelemben, a közgazdasági kiegyezésre vonatkozólag. Jónak látták ott is kihagyni ezen passust. És ha valahol áll, hogy czélszerű azon nehéz küzdelmek után mintegy pihentetni az éles ellentéteket, akkor fátyolt vetni a lefolyt küzdelmekre, a legbiztosabb eszköze annak, hogy a már egyszer létrehozott állapotok consolidáltassanak. Az én módositásom abból áll, hogy a felirati javaslatból a második és harmadik bekezdés, összesen húsz sor, hagyassák ki, ugy, hogy az első szakasz ezen szavai után: >gondosságának ezen ismételt nyilvánításáért*, rögtön a negyedik szakasz következzék.