Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-80

LXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 389 járulásával biztosítsa? Én tehát azt tartom, hogy a ki fontosnak, helyesnek tartja befolyásunkat a Balkán félszigeten, annak lehetetlen azon politikát, mely ezen befolyásra vezetett, elítélni. De van annak más következése is, és ez az, hogy annak el kell fogadnia a politika következményeit is, ha az egy vagy más tekintetben reá nézve kellemetlen is; és igy el kell fogadni azt is, a mi Bosznia és Herczegovina occupatiójának és administratiójának természetszerű folyománya; mert czélt érni eszköz nélkül, embereknek legalább nem adatott. És ha valami kétségessé tehetné a Balkán félszigeten épen ugy, mint átalában Európában befolyásunkat, az az lehetne, ha arról kellene meggyőződni, hogy itt nemcsak czélzataiban helyes, de eredményeiben sikeres politika is minden következményében folytonosan a legapróbbtól a legnagyobb dolgokig akadályokba ütközik és annak folytatása majdnem lehetetlenné tétetik. Pedig, ha Bosznia és Herczegovina administratiójáról gondoskodni nem akarunk, akkor ezen politikai eredmény kihasználása természetesen lehetetlenné van téve. Igaz, nem hallottam senkitől a felszólalók közül, hogy Bosznia és Herczegovina administratiójáról gondoskodni ne akarnának; de hát, bocsánatot kérek, miután régen fennforog ezen tárgy, ha már másutt nem találkozhattam más módozattal, és ha oly átkos, oly rósz, oly elvetendő a kormány által ajánlott módozat; talán remélhettem volna itt hallani egy irányeszmét arról, hogy mi úton, mi módon kellene hát ezt jobban rendezni. [Helyeslés.) De bocsánatot kérek, azt hallottam fejtegetni s visszatérek rá, hogy milyen veszedelmes ez a törvényjavaslat. Hallottam ékesen hivatkozni a főrendiház óvatossági feladatára és kötelességére. Ebben tökéletesen egyetértek; igenis mindig szükséges az óvatosság a bármely irányból jövő elhamarkodás ellen, és ezen óvatosság gyakorlása minden főrendiháznak egyik legszebb feladata. De ha óvakodni kell, akkor mindenesetre óvakodni kell attól, hogy egy ür, egy vacuum teremtessék; mert semmi a chaost elő nem mozdítja úgy, mintha vacuum teremtetik. {Helyeslés.) De a másik, a mitől óvakodni kell, az, hogy oda ne szorítsuk az életet, mely a vacuumot nem tűri, hogy nem adva meg törvényes módját a szükséges eljárásnak, a szükségtől kényszerítve törvény nélkül szoríttassák a végrehajtás az eljárás teljesítésére. Mert akár alkotmányossági szempontból, akár azért, hogy azon ő excellentiája által mintegy sejteni engedett, — nem remélem, hogy létező — veszélyektől megmenekedjünk: az első és minden feletti feladat törvényhozásilag gondoskodni mindazokról, a mikről gondoskodni szükséges. Most még arra nézve is, hogy ö excellentiája ezen törvényjavaslattól a dualisticus szerkezetet félti — ismétlem, visszatérek még annak némely pontjaira, a mit ez irányban mondott, — szabad legyen megmondanom azt, hogy a monarchia dualisticus szerkezetét, meggyőződésem szerint, csak egy veszélyezteti s ez az: ha ezen dualisticus szerkezetet úgy állítjuk oda, mint a mely mellett a monarchia erélyes és hatályos külügyi actióra képtelen, és annak eredményeit megemészteni nem tudja. {Elénk helyeslés.) Már pedig kérdem, vájjon a dualisticus szerkezet mellett lehet-e Bosznia és Herczegovina administrátióját a magyar kormányra és a magyar parlamentre bizni? Bizonyosan nem. Lehet-e az osztrák Reichsrathra és az osztrák kormányra bízni ? Azt sem. Ha már most sem az egyik, sem a másik kormányra és parlamentre, sem a közös kormányra és delegátiókra nem lehet bizni: akkor senkire sem lehet bizni, akkor a dualismus mellett külpolitikát a monarchia nem folytathat, annak eredményeit magában felszívni nem képes. {Élénk helyeslés.) Igaz, hallottam egyik mélt. szónoktól, hogy sérti az 1867: XII. t. cz.-et, ha közös kormány adminisírálja a delegáio ellenőrzése mellett a megszállott tartományokat, de az nem sértené, ha jól fogtam fel szavait, ha administrálja a közös kormány a két parlamentnek direct ellenőrzésével. No, bocsánatot kérek, mélt, főrendek, annak már csakugyan, hogy a közös kormány akár egyik, akár másik, akár mindkét parlamenttel érintkezhessek, annak aztán már valósággal nyomát az 1867: XII.