Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.
Ülésnapok - 1878-7
26 VII. ORSZÁGOS ÜLÉS. eseményeknek lehetőségeit, melyeknek nyomatéka és befolyása még meg nem mérhető. Önmegtagadást igényel ezen helyzet a törvényhozó testület tagjai részéről, de ezen Önmegtagadás, felfogásom szerint, könnyittetik, ha minden illetettek részéről ezen dolgok megítélésében és tárgyalásánál vezérelvül elfogadtatík ezen két szó: komolyság és őszinteség. (Tetszés) És itt legyen szabad megjegyeznem, hogy tudom, hogy alkotmányos tárgyalásoknál mindenkinek a többség előtt meg kell hajolnia és hogy a dolgok gyakorlati kezelésének és keresztülvitelének a többség mellőzhetlen eszköze. De vannak viszonyok, melyekben az anyagi többség egyedül nem elég arra, hogy egy kormány eljárásának biztos alapul szolgáljon. Nem élek azon illusióban, hogy lehetséges legyen politikai tekintetben a vélemények teljes összhangzását előidézni leginkább ott, hol épen oly külügyi kérdésekről van szó, melyek mindenkor a legkényesebbek és legbonyolultabbak közé soroztattak. De elérhető az, hogy a kisebbség legalább azon meggyőződést nyerje, hogy véleménye és indokai komoly figyelemre méltattak, s hogy nem egyedül a szavazás anyagi hatalma által győzetett le. Azon jog, melyet a nemzetközi téren gyakorolni hivatva vagyunk, mostani alakjában és kiterjedésében , csak újabb alkotmányi fejlődésünk szüleménye és nehezíti feladatunkat, hogy közvetlen gyakorlatának kezdete oly bonyodalmakkal esik össze, melyeknek megoldását az avatottak is mindig némi habozással közelitettek meg. Ezen jog, bizomány, mely e pillanatban a mi őrködésünknek van átadva, és ezért ne felejtsük, hogy minden politikai jog csak akkor nyer valódi jelentőséget, tartósságot és szilárdságot, ha azok, kik gyakorlatára hivatvák, azzal élni tudnak és visszaélni nem akarnak. Részemről hozzájárulok a mélt. főrendek felirati javaslatához. (Élénk tetszés.) Elnök: Kiván-e még valaki szót emelni? (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Ha nincs, a ki szót kivan emelni, kijelentem, hogy a javaslat átalánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadtatík. Tisza Kálmán ministerelnök : Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Csak egy pár igen rövid sző az, mit mondani óhajtok. Rövid pár szó í azért, mert épen úgy a mélt. főrendek bizott; ságának felirati javaslata, mint Szécsen gr. ő I nagymélt. nyilatkozata arra látszanak mutatni, I hogy a mélt. főrendiház nem kivan ma a | magyar kormány által kötelességszerüleg megadandó beható felvilágosításokat, de függőben kívánja tartani ez ügynek alkalmi megbeszélését j akkorra, midőn a felvilágosítások nemcsak a magyar kormány részéről, de mint Szécsen gr. ő exc. mondotta, az illető helyen a külügyminister részéről is megadatnak. Én a magam részéről tartozván meghajolni a mélt. főrendiház elhatározása előtt, mégis kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én érzem a kötelességet, mely rám rója, hogy a mi felvilágosításokat én adhatok, ha kívántatik, megadjam; és én ennek teljes készséggel meg fogok felelni. Csakis azon tisztelet, melylyel tartozom a méltóságos főrendiház kívánalmai és határozatai iránt, tartóztat ettől vissza azon esetben, ha csakugyan épen úgy, mint a bizottságnak, a javaslat tartalma szerint, és épen úgy, mint a főrendiháznak előttem szólott kitűnősége is kimondotta, magának az egész háznak is nézete az, hogy a jogot, melyet fenntartani, de melylyel visszaélni — mint igen helyesen jegyeztetett, meg — nem szándéka, ezen jogot gyakorolni későbbi alkalommal szándékozik. Én tehát kötelességemnek tartottam — mondom — részemről jelezni a készséget, hogy én szemben a főrendiház nevében kifejezett joggal, érzem a kötelességet, kész is vagyok annak megfelelni, s ha netalán bármely későbbi stádiumában a vitának a méltóságos főrendiház által kívántatnék, ennek csekély tehetségem és erőmhöz képest meg is fogok felelni. (Éljenzés.) Gromon Dezső jegyző (olvassa a javaslat ! első bekezdését), Elnök : Ha nincs észrevétel, az első bekezdés elfogadtatík. Gromon Dezső jegyző (olvassa a második bekezdést). I Prónay Dezső b. : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Halljuk!) Nem csekély mértékben érzem, hogy azon jeles szónoklat után, mely imént tartatott, fölszólalni talán a merészség vagy szerénytelenség színét viselheti magán. Talán haboznám is : vájjon
