Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-7

VII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 25 Most csak egy-két pontra kívánom a mélt. főrendek figyelmét felhívni. (Halljuk!) Nem érzem magamat azon intézkedések megbirálására hivatva, a melyek a berlini congressus alkalmával a párisi szerződést aláirt nagyhatalmak részéről tétettek és így az úgynevezett boszniai mandátumra nézve sem mondok ezúttal véleményt; de nem titkolhatom el azon meggyőződésemet, hogy kormányunk nem volt hivatva épen ezen mandátumra alkalmat adni. Meglehet, hogy a nyerendő felvilágosítások után e nézetem módosul; de a dolgot ugy tekintve, a hogy az most áll előttünk, határozottan az a meggyőződésem, hogy nem a mi kormányunk volt hivatva ezen mandátum provocálására. Elismert nemzetközi elv volt az évek hosszabb során át minden occupatio, minden interventio tekintetében, hogy minden ily lépés nemcsak hogy az illető hatalom souverainjének beleegyezésével, hanem csakis annak initiaüvája folytán történhetik. Ezt azért fogadták el vezérelvül az összes európai hatalmak, mert ez által biztosítékot akartak szerezni a gyöngébbeknek, az iránt, hogy a hatalmasabbak ne intézkedhessenek csak ugy egyszerűen az ő sorsuk felett. Rég elismert politikai igazság, hogy minden hatalom és minden állani azon elvek alapján tartja fenn magát és biztosítja létét, melyeken létrejött. És miután mi oly monarchiának vagyunk tagjai, melynek léte kiválólag szerződési és történelmi jogon alapul; miután mi oly országot vallunk hazánknak, mely a történelmi és szerződési jognak védelmét századokon át legfőbb feladatának tekintette: én a nemzetközi szerződési jognak mellőzését a mi részünkről sem nem érthetem, sem nem helyeselhetem. Jól tudom, hogy létezik egy irányzat, mely a nemzetközi jogoknak és szerződéseknek nagy nyomatékot egyátalában nem tulajdonit; szint oly jól tudom, hogy az emberi dolgok természeténél fogva a nemzetközi jog, mint minden jog, gyakorlatilag érvényét a hatalom által nyeri és a hatalom által elvesztheti; de midőn a hatalom a jogot védi, azzal ép oly kevéssé teremti magát a jogot, mint a hogy azt előli, ha súlyával ideiglenesen legyőzi. (Helyeslés.) Hivatkozom e tekintetben arra, hogy Főrendi Napló 1878—81. I. kötet. épen a bevégzett tények azon pillanatban, midőn megszilárdulnak, egy új jogalap kiindulási pontjául kívánnak tekintetni. És hogy talán nem egészen alkalmas idő abban a pillanatban, midőn egy új szerződés megkötéséről van szó, melynek keresztülvitelétől az aláiró felek az európai békét és a nehézségek legyőzését várják, a szerződési jog jelentőségét kétségbe vonni. A mi az occupatio menetét és azon tényeket illeti, melyek a feliratban s-közbejött események* által jeleztetnek, az iránt, mennyire voltak azok várhatók, mennyire nem, addig, mig a felvilágosítások előttünk nem fekszenek, határozott nézetet kijelenteni nem akarok. De egy átalános szempontot bátor vagyok jelezni e tekintetben és ez az, hogy időnkben igen sokszor hangsúlyoztatik az úgynevezett realpolitika; pedig rendszerint el szokott felejtetni, hogy az emberi jogérzelmek és hagyományos felfogások a reális politikának egyik legfontosabb tényezőjét képezik, a melyeknek figyelmen kivül hagyása a számítást igen sokszor meghiusítja. És ezt a boszniai eseményekre alkalmazva, csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy az ottani viszonyokban a történelmi hagyomány az egyéni érzelmek és szenvedélyek befolyása oly természetszerű volt, hogy a török birodalom kormányának, a mely a berlini szerződést aláirta, azok fékezésére mindazon hatalommal kellett volna birnia, a melynek állítólagos hiánya a berlini mandátum megállapításának egyik főindokát képezte. Mélt. főrendek! Véleményem szerint a törvényhozás elhatározásának nehézségei ebben az esetben az által is növelteinek, hogy tulajdonképen csak még részben bevégzett tények előtt állunk. El akarom hinni, hogy a szállongó hírek és a keleti állapotok azon részletei, melyek az európai összes sajtóban, hivatása szerint, a világ tudomására hozatnak, talán a beavatottak előtt nem oly jelentékenyek, azok előtt, kik a dolgokat közelebbről ismerik; mindazonáltal az állapotok a teljesen bevégzett tények megnyugtató jellegével birni még eddig nem látszanak. És ezért a törvényhozás feladata, a jövendő lehetőségeit és fejleményeit tekintetbe venni és nem téveszteni szem elől oly fejlődéseknek és