Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-74

LXX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. Ííö7 dektől, ha ennek indokolásával talán szerény­telenül hosszasan venném igénybe türelmüket azon megye érdekében, a melynek lakója vagyok. Súlyosan nehezednek azon terhek Magyarország minden lakójára, melyeket az állam elvállalni volt kénytelen, hogy az országos vasut-háló­zatot, vagy annak legalább egy részét kiépíthesse. A legsúlyosabban érzik ezeket a terheket azon vidékek lakói, a melyek vasutat nem nyertek, az új vasutak megnyitása után ezen új forrá­sokból rohamosan árasztatott el a piacz nagy terménymennyiségekkel, melyek az árakat leszál­lították. Ezen árcsökkenést azon termelök köny­nyen eltűrhették, a kik a vasúi mentén laknak, terményeiket olcsóbban szállíthatták s még mindig többet kaptak, mint előbb, sőt azon terményeket is értékesíthették, a melyek az előtt egyátaíában nem voltak értékesíthetők. Kétszeresen voltak azonban megróva azon vidékek lakói, a melyek az árcsökkenést is, — lucrum cessans — az új adókat is kénytelenek voltak viselni. Ily helyzetben volt az ország azon része, mely északnyugoti határaink és az Ipoly közt fekszik. Számos éven keresztül ily helyzetben volt s van Bars még ma is, a mely­nek nevében most itt felszólalni szerencsés vagyok. Sokkal fájdalmasabban érte ez Bars­megyének adófizetőit annálinkább, mert ők fize­tik az országban a legnagyobb adót. Midőn ott a régi kataszteri felvételek ké­szültek, a Morva- és Csehországból betódult becslök előtt amaz országokban tapasztalt ál­landó termési átlagok és kedvező értékesithe­tési viszonyok lebegtek. Ennek következménye meg az, hogy Barsmegye termékenyebb vidé­kein azon időknek tiszta jövedelme, a melyek­ben a fa értékesithetlensége miatt vágási tur­nus egyátaíában nincs behozva, 1 frt 20 krra, a szántóföldé 9 frtra, a rété 10.5 frtra van téve, pedig ma alig lehet 7 frt haszonbért kapni. Ily viszonyok közt a megye igen kedve­zőtlen helyzetben van az adófizetési arányok tekintetében; csakis a sinút létesítésétől vár­hattunk helyzetünkben javulást. Első sorban a garamvölgyi vasút lebegett szemeink előtt és annak létesítésére irányoztuk törekvéseinket. A rég tervezett garamvölgyi vasutvonalat a szakértő közvélemény helyeselte, a kormány is pártolta 20 évvel ezelőtt. Mert hiszen, mi­dőn más tér hiányában a gazdasági egyletben í 861-ben megindítottuk a mozgalmat ezen vasút létesítése érdekében, a kormány ott jelen volt küldöttje is pártolta az eszmét. Nem aka­rom kutatni, miért nem létesült akkor ezen vonal: elég a dologhoz annyi, hogy nemcsak hogy nem létesült, hanem a kormány csak­hamar elejtette azon vonal kiépítésének eszmé­jét is, mert hiszen terveztettek és építtettek ma vasutak jobbra, balra, csak ezen vasút nem építtetett ki. Építtetett és nemsokára államivá tétetett a losonczi vasút, terveztetett és garantia mel­lett engedélyeztetett az úgynevezett ész ak-uyu* gáti vasút, és csak a sors különös szeszélyének tulaj donitható, hogy ezen vasút nem építtetett ki, mert hiszen az engedély törvénybe is lett igtatva. Csupán azon vonal nem épült, a me­lyet Magyarország fővonalai legfontosabbikának tartottam akkor is és tartok ma is. Leg­fontosabbikának tartom azért, mert az ki­egészítő részét képezné azon vonalnak, me­lyet ha akkor, midőn még tabula rasa volt közlekedésügyünk terén, vonalaink háló­zata rendszeresen terveztetik, az államnak első sorban kellett volna kiépítenie, mint a mely hivatva van keleti forgalmat az ország egész szélességén és a fővároson átvezetve, az északi országokba és a tengerhez szállítani, Salonichit Hamburggal összekötvén a legrövidebb vonalon. Csak két vonal által lett volna ez elérhető. Az egyik a belgrád-eszék-sz.-fehérvár-szőny­érsekujvár-nyitra-trencsén-troppaui vonal; a másik a belgrád-szeged-pest-esztergom-léva­ruttka-oderbergi vonal. Az utóbbi mellett szól azon két körülmény, hogy kevesebb vízválasztó hegy­ségen megy át és a fővároson vezeti keresztül mind a hazai, mind a külföldi forgalmat. Ezek voltak nézeteim, melyek alapján re­méltük, hogy a vasút mint állami vonal fog építtetni. Midőn ezen reményünk meghiúsult, a magán tevékenység terére léptünk. A szükséges előmunkálatok meglehetős nagy költséggel meg­tétettek, s az előmunkálatok megtétele után válalkozó társulatot is találtunk és kértük a kormányt az építési engedély megadására. k%

Next

/
Thumbnails
Contents