Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-7

VII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 31 Európában uralkodik, a pillanatnak komoly jelleget adnak. Növeli a monarchiában és jelesen hazánkban a situatió komolyságát a teendők iránt uralkodó eltérő vélemények élénksége és sok tekintetben szenvedélyessége, még pedig oly fokban, hogy sokan a monarchia actióképességét, s a külföld iránti tekintélyét, sőt biztonságát is a vélemények ezen eltérése miatt veszélyeztetve látják. Ezen most jelzett állapot hátrányait nem tagadom, de ha ennek veszélyeiről van szó, a mi feladatunk mindenesetre az, hogy azokat ne nagyítsuk. Nagyítjuk pedig, ha a dolgok meg- j Ítélésében a minden vélemény mellett felhozható J indokokat kellőleg nem méltányoljuk és nem j mérlegeljük; ha pl. azokban, kik a monarchia érdekében területi változásokat lehetségeseknek képzelnek, nem látunk semmi egyebet, mint | olyanokat, a kik térfoglalási és terjeszkedési j vágyakat táplálnak; vagy ha ellenben azokban, j kik a gazdasági, a pénzügyi viszonyok rendé- j zése tekintetéből a rendes és nyugodt fejlődés ] szempontjából ilynemű vállalkozásoktól vissza- j irtóznak, hiányát látjuk azon hazaíisági érzelmeknek, melyek mindenkit a monarchia érdekei előmozdítására lelkesítenek. (Tetszés.) Az eltérő nézetek iránti kölcsönös méltányosság egyátalán nem zárja ki az egyéni vélemények határozottságát. (Tetszés.) S épen azon tekintetben, a mit a külföldre nézve mondottam, egy vigasztaló és megnyugtató jelenséget észlelek, melyre mindnyájan emelt fővel utalhatunk. Látom ezt a nép minden rétegére kiható védrendszernek első alkalmazásában, mint a mely bizonyságát nyújtotta annak, hogy akármily eltérők legyenek is a vélemények, ez eltérések a határt ott találják, a hol a fejedelem és a haza iránti törvényes kötelesség parancsszava hangzik. (Élénk tetszés.) S a mélt. főrendek talán nem fogják szerénytelenségnek vagy a tárgyamtól való kelletlen eltérésnek tekinteni, ha bátorságot veszek magamnak azon érzelemnek kifejezést adni, mely kétségen kivül a főrendiház minden tagjában létezik, kifejezést adni azon büszke örömünknek, hogy épen e háznak egyik tagja, a magyar főnemesség egyik kitűnő családjának sarjadéka, Szapáry László gr., (Átalános lelkes éljenzés) egyesítve a nyugodt bátorságot a szívós erélylyel és a döntő pillanatban az öntudatos elhatározottsággal, hadteste körében gondjait mindenre kiterjesztve és semmiről és senkiről, mint talán önmagáról megfeledkezve, úgy miként saját hadtestének lelkesedett nyilvánításai, tábornoktársainak önzetlen elismerése és az egész hadsereg hangulata tanúsítják: volt hivatva arra, hogy első sorában legyen azoknak, kik monarchiánknak és hazánknak elért katonai sikerét biztosították. (Elénk helyeslés.) Méltóztassanak megengedni a méltóságos főrendek, hogy most szorosabban az előttünk fekvő felirat tárgyára térjek át. Midőn a trónbeszéd folytán azon kérdések tárgyalása fekszik előttünk, a melyek figyelmünket elfoglalják, azt vélem, nem kerülhette ki senkinek gondolkodását azon körülmény, hogy a létező institutiók, úgy a mint vannak, gyakorlati alkalmazásukban e kérdések megvitatására némi hátránynyal és nehézségekkel járnak. Mig egyrészt a dolog természete, a törvénynek határozott rendelete, mely a nemzetközi szerződéseket a törvényhozások elé terjesztetni kívánja, szükségessé tették azt, hogy a nemzetközi szerződések a törvényhozás körében megítéltessenek ; addig másrészről azon körülmény, hogy ki kizárólag vagy legalább főleg van hivatva az ezek körül követett eljárást felderíteni, támogatni, védeni, csak a delegátióban jelenhetik meg : mindenesetre nehézségeket okoznak. Én nem titkolom el, hogy ezen nehézséget növeli az, hogy az én felfogásom szerint a delegationalis intézménynek nem szenteltetik az a figyelem, a mely neki szentelendő volna. Ha a delegationalis intézmény határozottan azon competentia keretén belül, a melyet a törvény neki szánt, és nem annak kiterjesztésével, de politikai komoly intézménykép mindinkább kifejtetik : akkor kétségen kivül a delegatió befolyása, nyomatéka sokkal nagyobb lesz, mint a milyen a mostani szempillanatokban. És én e tekintetben mindig azon nézetben voltam, hogy ennek egyik fő eszköze az lett volna, ha a delegatió nem szám szerint ugyan, hanem legalább megközelítőleg hű kifejezése lett volna azon pártviszonyoknak és pártállásoknak, a melyek a törvényhozásban léteznek. Nem értem itt mélt. főrendek a főrendiházat, mert, mint mindnyájan tudják, köztünk inkább egyéni véle-