Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.
Ülésnapok - 1878-7
20 VII. ORSZÁGOS ÜLÉS. átalános tárgyalás megindittatnék, kötelességemnek tartom, hogy a kormány helyzetére nézve, melyet a legmagasabb trónbeszéd is megemlít, s e helyzet indokaira nézve rövid nyilatkozatot tegyek s arra kérem a méltóságos főrendeket, legyenek róla meggyőződve, hogy ezt megtenni el voltam határozva, s megtettem volna, ha ez iránt figyelmeztetés nem történik vala is a mélt. főrendiház kebelében, mert talán szerénytelenség nélkül hivatkozhatom arra, hogy mióta ezen helyet elfoglalom, a mélt. főrendiház iránt köteles tiszteletemnek mindannyiszor bizonyítékát adtam, [ügy van! Éljenzés.) A mi már magát a kérdést illeti, f. év szeptember havában történt, hogy a kormánynak, mind az általa viselt tárezánál, — mind egyéni tulajdonainál fogva jeles tagja, a pénzügyminister tudatta velem, hogy azon terhek által, melyek a monarchiára és igy Magyarországra is a közbejött keleti események folytán haramiának, ő annyira megnehezítve látja az általa negyedfél éven keresztül folytatott pénzügyi rendezés műveletét, hogy a maga részéről nem hiszi a pénzügyi tárczát tovább vezethetni. Én nem tagadtam, hogy a beállott keleti bonyodalmak miatt ránk háramló terhek a pénzügyi rendezés műveletét tetemesen megnehezítik, de nézetem az volt, hogy ezen szempontból kiindulva, oda hassunk illető helyen, hogy a költségek az elkerülhetetlenekre szoríttassanak, hogy azok fedezésének oly módozata találtassák meg, mely a pénzügyi rendezés folytatását ne tegye lehetetlenné és ha ez irányban — a mi iránt nem volt kétségem — a kellő támogatást megnyerni szerencsések leszünk, jöjjünk mint kormány a törvényhozás elé, adjuk elő ott a jelen helyzetnek ugy politikai indokait, mint pénzügyi következményeit, mondjuk el nézetünket a teendők iránt és függeszszük föl a további lépéseket attól, hogy az ország törvényhozása mikép nyilatkozandik az úgyis előforduló válaszfelirati vitánál mindezek fölött. Minthogy azonban nem voltam szerencsés az én t. barátomat az iránt megnyugtathatni, hogy ő legalább ezen időpontig a pénzügyi tárczát tovább vigye, meg kellett gondolnunk nekünk, a kormány többi tagjainak, hogy a magunk részéről mi a kötelesség. Mi azon nézetből indultunk ki, hogy elvesztve a kormány oly jeles tagját, kötelességünk minél előbb lehetővé tenni azt, hogy egy új, egészében önmagában consolidált kormány alakulhasson. Ezen indok által vezéreltetve nyújtottuk be ő Felségének lemondásunkat és kértük annak elfogadását. Mint mindenki tudja, a ki a közügyeket figyelemmel kiséri, ő Felsége ennek folytán meghallgatta a helyzetről az ország több jeles fiát és mindezek — a mennyire legalább én tudom — úgy azok közülök, kik kabinet alakítására is felhivattak, valamint azok, kikkel ő Felsége ez alkalommal csak a helyzet iránt beszélt, azt mondották, hogy a cabinet - alakítás iránti végleges intézkedés helye csak akkor következhetik be, midőn a már úgysem messze levő országgyűlés megnyitása következtében meg lehet ismerni a törvényhozás kebelében nyilatkozó hangulatot is. Ezen felfogásnak alkotmányos és parlamentaris szempontból helyes voltát magunk részéről sem birván megtagadni, nem maradt egyéb hátra, mint addig, mig azon időpont bekövetkezett, ő Felsége parancsára ideiglenesen az ügyek vezetését tovább folytatni. Ez mélt. főrendek indoka annak, hogy ina a kormány azon nem egészen rendszeres helyzetben van — mint a legmagasabb trónbeszéd is mondja — vagyis hogy a kormány mint ideiglenes jelenik meg a főrendiház előtt. Midőn ezeket kötelességszerűleg elmondottam, egyszersmind kérem, méltóztassanak megengedni azt is, hogy — ugyanazon czélból, melyből ezt a törvényhozás másik házában tettem : — hogy a mélt. főrendiháznak arra, hogy a kormány külpolitikáját megítélhesse, tájékozásul és alanyul szolgálhasson, a berlini szerződés egy példányát a mélt. főrendiház asztalára letehessem. {Éljenzés.) Szécsen Antal gr.: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek! Fontos események közepette lépünk ez alkalommal a felirati vita terére. Egy közel szomszédságunkban lezajlott nagy háború, melynek eredményei tényleg és végleg még szabályozva nincsenek; az azzal összeköttetésben lévő megrázkódtatás, ellentétes érdekfelfogások, a nyugtalanság, mely sok tekintetben egész
