Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-55

276 LV. ORSZÁGOS ÜLÉS. ellenkező tény lehet semmis, de abból nem következik, hogy az egyszersmind bűnös is. Igaz, hogy az egyház s állam közti viszony megoldása, a vallások közötti modus vivendi meghatározása nem kevés nehézséggel jár, azonban ezen kérdések más téren igen; de sem a büntető, sem a rendőri törvényhozás utján nem fognak megoldatni, annál kevésbbé fognak megoldatni úgy mellékesen egyes büntetési szabványok által. A magyar törvény a vallásváltoztatást a 7-ik s 18-ik év közötti időszakban tiltja. Ez, úgy hiszem, hogy széles ehazában meg is tartatott; legalább részünkről mi sem történt, mi törvéuysértési kisérletre okot szolgáltatott volna vagy arra bátorított volna. S mégis lehettek esetek, a hol e törvényt megtartani lehetetlen volt, például : ha valaki Önkényt, szabad akaratból, ép lélekkel s tiszta lelkiismerettel halálos ágyán a 18-ik évnek betöltése előtt más vallásra akart áttérni és ebben meghalni. Bátor vagyok azon kérdést felvetni: van-e, a ki azon lelkészre követ dobott volna, a kiben nem volt annyi szivtelenség, hogy a felvételt megtagadja ? A 15, 16, 17 éves embernek nem volna annyi szabadsága, hogy életének utolsó perczében azon vallást választhassa, a melyet lelkére nézve üdvösnek tart; midőn más részről a törvény a 14 éves leánynak, ha férjhez megy, azon polgári jogokat adja,amelyek csak a 24 éves embert illetik meg? Történhettek ily esetek, de bizonyára senki sem találkozott, a ki meg ne hajolt volna az emberi jogok ezen legfönségesbike előtt, vagy törvénysértésről panaszkodott volna. De a törvényjavaslatnak ezen szakasza ezt most büntetendő cselekménynek qualificálván, a summum jus-t summa injuriává teszi. Ha az illető áttérő meggyógyult, a törvény semmisnek tartotta cselekvényét; ma az illetőnek lelkiismeretére fog nehezedni azon öntudat, hogy az illető papot szerencsétlenné fogja tenni, a pap pedig szabadságával lakol, mert egy elidegenithetlen Joggyakorlatnál jelen volt. A törvény tehát itt nem a védő, hanem az elnyomó szerepét játsza, nem a lelkiismeret szabadságát, hanem annak üldöztetését proclamálja. Csak egy esetet voltam bátor fölemlíteni, de ez elég illustratiójául szolgálhat azon vexatióknak, a melyeknek vagy a törvények homályos volta, vagy a bona fide eddig egy, vagy más vallásban nevelt gyermekek sorsa fölött intézkedő lelkész vagy szülők ezután kitéve lehetnek °

f az intézetek, melyekben más vallású gyermekek neveltetnek, folytonos nyugtalanitásoknak lesznek kitéve; szóval a törvény számtalan roszakaratú üldözésekre, elláthatlan zavarokra fog alkalmat szolgáltatni. Végre fel kivánom említeni azt, hogy ha a törvényhozás a nyilvános törvényszék fóruma elé idézi a gonosztevőt, hogy bűnhődjék, ehhez tagadhatlan joga van, ha egy vallási ténynek polgári következményeit megsemmisíti, mert igy akarja a törvény — ez a szigorú joggal szemben tán eltérő megbirálás alá jöhet, — de belenyúlni a család szentélyébe, meghatározni akarni a szellemet, a mely a családban uralkodjék, kényszeritni akarni a szülőket, hogy bár ők egyénenkint tán pietásból régi vallásukhoz ragaszkodnak, gyermekeiket azonban egy vallásban kívánják neveltetni, hogy a szeretetnek s gyöngédségnek egy viszonya, egy rokonérzelme uralkodjék; kényszeríteni akarni, hogy számot adjanak az államnak oly dologról, melyért csak Istennek felelősek, ez szerény véleményem szerint a törvényhozás körén túl van. Pedig e törvény direcíe a lelkészeket ugyan, de indirecte a szülőket érinti. A lelkész saját lelkiismeretével számol, a következmény őt sújtja kizárólag a világ szemében; de százszorta inkább nehezedik a családra, mely egy idegen vas kezet fog kebelében dúlni érezni, mely megfagyasztja a legmelegebb érzelmeket. A szülőknek nevelési jogát a természet joga védi s Európa törvényhozásai előtt még ez tiszteletben tartatott; én azt hiszem, Magyarországban sem a vallási villongások nem voltak eddig oly nagyok, sem a> törvénysértések oly flagransok, sem a kormányszéknek kellemetlenségei oly terhesek, hogy a büntető jog karját kelljen igénybe venni arra, hogy a lelkiismereti szabadság, a családok joga ily módon megsértessék. (Helyeslések.) • Pauler Tivadar igazságügyminister: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Méltóztassanak megbocsátani, ha e tárgyban ma másodszor igénybe veszem türelmöket. (Halljuk! Hall-