Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-55

272 LV. OESZÁGOS ÜLÉS. várják a gyermekek nevelése terén táplált igényeik kielégítését, mint a büntetőtörvénykönyv paragraphusaitól, a rendőrségnek segítségre hívásától, pénzbírságoktól s tömlöezözéstől, miután mindezen erőszakos eszközök a valláserkölcsi élet terén csak silány diadalmakat szerezhetnek. Ha valaki nemtelen proselytáskodási üzelemmel vagy kárhoztatandó vakbuzgóság szülte tolakodással nyugtalanítja a más vallásuakat, megzavarja a honpolgárok békés együttélését, ha tőrt ejt a lelkiismereteknek: ám bűnhődjék, sújtsa őt a közrendnek és csendnek a közbékének fenntartására és védelmére hivatott állam büntető keze. De azon lelkipásztor, a kinek egész boldogsága az ő szent hite, a ki meg lévén annak igazságáról s a lelkek üdvére való nagy fontosságáról győződve, ki az általa hitt isteni hivatása folytán hivatalos állása és lelkiismeretéiiek szava által kötelezve érzi magát az örök üdvösség eszközeit kiszolgáltatni az értök esdoknek, midőn a gyermekek nevelése felett intézkedni jogosult szüléktől e végre megkéretvén, a malasztszerekben Isten szerint résztsiti azok magzatjait: ugy hiszem, a méltányossággal s igazságossággal semmiképen meg nem egyeztethetnék, hogy azért bűnösnek, büntetésre méltónak tekintessék. [Helyeslések.) Hogy ha van ezen egész dologban, mintáz a törvényjavaslatban előttünk áll, valami kivetendő és nem helyeselhető: az semmi más nem lehet, mint az oly törvények hozatala, melyekkel az állam tőrt vet a lelkiismereteknek, őt meg nem illető hatalmat arrogál magának a szülők vallásos meggyőződésére, és ennek az állam érdekei tekintetéből egészen ártalmatlan nyilvánulására. Ha az állam egy uralkodó egyházat elismer és védelmez, mint vala ez egykoron Magyarországban s Ausztriában, vau még jelenleg Orosz- és Svédországban stb. az államegyház elfogadása által tanúsított vallásos meggyőződése némileg igazolhatja a hasonló intézkedéseket, a gyermekek vallása fölött rendelkező törvényeket és azoknak sanctióját. De hol az állam egyaránt ignorál, egyaránt protegál valamennyi vallásfelekezetet, egyaránt szabad tért nyit az állam érdekeivel és czéljaival össze nem ütköző szabad működésökre: ott nincs mi igazolhassa azt, ha ily erőszakos törvénynyel benyúl a családi élet szentélyébe, confiscálja a szülőknek kétségtelen szabad intézkedési jogát gyermekeik nevelésére, — s oly sajnos állapotot állit elő a családban, melynél fogva a szülőknek gyermeik nevelésére vonatkozó szerződésszerű, vagy különben elhatátározott akarata az állam büntető törvényei által megbénittatik, s viszont az államnak akarata sem juthat czéíhoz, mert a szülők az ő meggyőződésök, illetőleg szabad elhatározásuk ellenére nem fogják azt foganatosítani. S mi lesz ebből egyéb, mint megzavarása a vallásos és erkölcsös nevelésnek ; mit megsínlenek a gyermekek legszentebb érdekeikben; de megsinli az állam is, mert az állam czéljait is csak az viszi előbbre, őt is csak az boldogítja, ha vallásosán és erkölcsösen nevelt, és igy — kellő tulajdonokkal felruházott egyéneket nyer a családtól. (Helyeslés.) És feltűnő az, mélt. főrendek, hogy ily törvény épen a mi országunkban akar hozatni, oly államban, mely a cultur-államok közé állott be, mely a szabadságot irván zászlójára, a szabad meggyőződésnek s ezen meggyőződés szabad nyilvánulásának, terjesztésének s érvényesítésének az államélet minden terén tágas tért nyit. Meggyőződhetünk e szavaim igazságáról, ha a szellemi működés terén a sajtó szüleményeit követjük éber figyelemmel, kielégítik ezek azt is, kinek a legtúlzottabb óhajai vannak a szellemek szabad mozgására nézve, — s ha a politikai élet mezején tapasztaljuk, mennyire szabad ott a proselytáskodás, a politikai meggyőződéseknek terjesztése, s mennyi és mily eszközök használtatnak fel ez irányban. Szólni fog e téren hozzánk a pártalakulások nyilvános, vagy ha nem mindig nyilvános is, de vajmi átlátszó története, szólni fognak a politikai és közigazgatási választások nyilvános titkai. Mi igy lévén, hogy történhetik, méltán kérdezzük, hogy a szülők átellenében megtagadtassék a szabad meggyőződésnek érvényesithetése épen ama téren, melyen azt legkevésbbé tarthatjuk korlátolhatónak, hol a szülők szeretetteljes és kötelességszerű gondossága gyermekeik vallásos nevelésére, az örökkévaló dolgokra, lelkeik üdvére fordul, hol tulajdon lelkiismeretök nyugalmáról van szó. Itt ugy gondolom, ily törvénynyel, ily módon, ily alakban, ily