Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-55

LV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 273 iíüntetéssel közbelépni: culturáliamuak sem joga, sem feladata nem lehet. De különösen feltűnő, sőt paradox mozzanat az is törvényjavaslatunk 53. §-ábau, hogy midőn az egész dolog a gyermekek vallásos nevelésére •hivatott, az iránt intézkedni teljes joggal bíró, azért felelős szülőknek szabad elhatározásán fordul meg: büntetőtörvénykönyvünk kizáró figyelme épen a lelkészeket sújtja, kik csak híveiktől felszólítva teljesítik hitöknek tanai és állásuk kötelességei szerint szent hivatalukat. Nem akarom •ezzel azt mondani, hogy büntesse a törvénykönyv a szülőket is; de akarom épen a szülőknek szabadságát az által is érvényesíttetni és valóvá tenni, hogy a szülői kötelességök teljesítésére igénybe vett egyházi férfiak lelki szolgálatjok tekintetébői büntetlenül hagyassanak. De legyen a dolog, bármint van: a legrosszabb esetben is minden remény nélkül nem maradunk; mert visszatekintve a régen elmúlt századokba, az emberiség történetéből azon tapasztalati meggyőződést fogjuk meríteni, hogy hasonló természetű törvények soha nem találták a teljes sikerben igazoltságukat. Mi ha máskép lett volna: soha nem derült volna fel a keresztyénség áldást sugárzó napja az emberiségre, soha nem boldogította volna a keresztyén civilisatio a világ népeit, kedves nemzetünket. De még azok is, kik a protesíantismus keletkezésében és kiterjedésében keresik és találják lelki megnyugvásuk kútfejét, ha az ellene hozott polgári törvények teljes sikerrel találkoztak vala: soha azon megnyugvásnak nem örvendhettek volna, mint örvendenek most. Kérem, méltóztassanak indítványomat kegyes pártfogásukba venni, s a javaslat 53. §-ának «redeti szövegét visszaállítani. (Helyeslések.) Pauler Tivadar igazságügyminister: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Azon ékes szavak után, melyeket a bennső meggyőződés egész melegségével ő eminentiája előadott, kötelességemnek tartom azon álláspontot jelezni, melyet e kérdésre nézve a kormány a törvényjavaslat beadásánál és a képviselőház által módosított szöveg elfogadásánál szem előtt tartott. En teljesen méltánylom mindazon érveket és fontos okokat, a melyeket ő eminentiája felhozott; én elismerem, hogy ha itt a vegyes házasságból született gyermekek neveléséről vagy pedig az áttérésnek törvény általi szabályozásáról szó lehetne, azoknak nyomatékát félre nem ismerketőnek constatálom, hanem itt egészen másról van szó. A büntető törvénykönyv sem közjogokat, sem magánjogokat nem teremt, nem alkot; a büntetőtörvénykönyvnek, akár bűntettekről, akár vétségekről, akár kihágásokról szóljon, nem lehet az a feladata, hogy új elveket állapítson meg aKär közjogi, akár magánjogi viszonyokra nézve, csupán csak a fennálló intézményeket veszi oltalma alá s azok megsértését büntetésekkel sújtja. Nem lehet tehát ennek a törvénynek feladata, s nem volt az, hogy oly fontos és életbevágó hosszú tárgyalások után megállapított elveket akármi részben megváltoztasson, hanem a feladata az, hogy mint az előbbi és utóbbi szakaszokban történik, a törvényhozás által elfogadott és ő Felsége által szentesitett törvénynek megszegését sanctióval ellássa. A mi már most az előterjesztett és a módosított szöveg közti különbséget illeti, ez a különbség épen ezen szempontból veszi magyarázatát, t. i. nem kerülhette el a törvényhozás figyelmét, hogy itt a benyújtott javaslatban „a ki életkorának 18-ik évét még be nem töltött egyént más vallásfelekezetbe felvesz" az 1868: LIIL t. ez. egyik főelvének módosítása foglaltatik és pedig ezélba nem vett módosítása, t. i. az 1868: LIIL t. ez. az áttérést a betöltött 18-ik év után engedi meg s ennek az a szövegezés megfelel; igen, de azt is mondja, hogy a férjnél lévő vagy férjhez ment nő előbb is megváltoztathatja vallását és pedig törvényeink értelmében, mert a nő, a ki férjhez megy, az által válik nagykorúvá, ha 15—16 esztendős h. Ez a szövegezés pedig könnyen azon magyarázatra adhatott volna alkalmat, hogy ha a 18-ik évet még be nem töltötte a nő, akkor át nem térhet, tehát az 1868: LIIL t. cz.-nek ezélba nem vett módosítását tartalmazta volna. Azért megtoldatván, ugy szövegeztetett a szakasz: „18-ik évet még be nem töltött kiskorú egyént", mert a férjhez ment vagy özvegységre jutott nő eo ipso nagykorú és igy e balmagyarázatnak ereje vétetett. A másik módosítás, a melyen ő eminentiája leginkább fennakadt, e kifejezés: „törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül". Miért hagyat-