Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-55

LV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 271 a bíróságok kizárásával akkor, ha közigazgatási j hatóságok említtetnek. I A mi a főmagasságú bibornok által hozzám intézett kérdést illeti, ha a lelkész vallási functiójában sértetik és megtámadtatik, akkor ezen cselekmény sokkal nagyobb beszámítás alá jön, mint az itt érintett cselekmények, mert azt a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv súlyosabb büntetéssel érinti. Ha pedig az egyházi hatóságok vagy azok közegei közigazgatási functiókban járnak el, funetiókban, melyeket épen itt felemlíteni méltóztatott, akkor nem szenved kétséget, hogy azok is értetnek a hatóságok alatt, és a törvény azon oltalmában részesülnek, mint bármely más hatóságok, melyek közigazgatási functiókkal vannak megbízva. Ily értelemben nyilatkozott tiszti elődöm a büntető törvénykönyv tárgyalásánál, és ily értelemben kell nekem is nyilatkoznom, mert az a dolog természetéből foly, hogy az állam oltalmában részesiti mindazokat, kik közfuuctiókban járnak el, ezek közé pedig az emiitett hatóságok is tartoznak. {Helyeslés.) Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnök, mélt. főrendek! Teljesen kielégítve érzem magam ő excja az igazságügyminister ur nyilatkozata által, különben pedig egész terjedelmében hozzájárulok ahoz, a mit ő magassága a bibornokérsek nyilvánítani méltóztatott. Azt gondolom, ezen szó „hatóság" alatt mindenki értetik, a ki valamely közszolgálat teljesítésében, valamely kiküldetésben eljár és nyilvános functiót teljesít. 0 akkor természetesen a hatóságot képviseli és igy azt tartom, hogy ezen szakasz átalánosságban mindazokra értendő, a kikre nézve a magyarázatot ő nagyméltósága megadni kegyeskedett. Pallavicini Ede őrgr. jegyző (olvassa a 48—62. %%-at, melyek változatlanul elfogadtatván; olvassa az 53. §-í). Haynald Lajos bibornok-érsek: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek ! Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslatnak 53. §-ához szólok, figyelmemet nem kerüli el az, hogy ezen szakasz nem egyéb, mint újabb kiadása az 1868: LM. t. ez. 12. §-ának, editio nova et auctior — fájdalom — non emendatior. Ilyen levén e szakasz természete, mindaz, a mit ellene mondok, egyszersmind az 1863: LIII. t. ez. 12. §-ának szelleme és iránya ellen van intézve, szintúgy, mint volt mindaz, a mit ezelőtt 11 esztendővel, midőn ama törvény hozatott, e helyen bővebben elmondani alkalmam volt. Ismétlésekbe nem akarok esni; de mégis nem tudom egészen elhallgatni, a mi lelkemet most elfoglalja. Szólnom kell annál inkább, mert ha akkor, midőn ama törvényes határozat egyszerűen felvétetett törvénykönyvünkbe, el nem hallgathattam aggodalmaimat és méltó kifogásaimat, még kevésbbé tehetem azt most, mikor ama törvény büntetéssel kiélesíttetvén, szembeötlőbb, kézzel foghatóbb lesz az a törvényes határozat és azon irányadó elvek között létező ezen ellentét, melyeket szem elől téveszteni nem szabad, valahányszor a vegyes házasságokból származott gyermekek vallásos nevelése iránt hozandó törvény felett akarunk Ítéletet mondani. A szóban forgó 53. §-nak már eddig is meg vannak phasísai. A magas kormány, midőn jónak látta, büntetés kiszabásával sanctionálni az 1868-ki LIII. t. ez. 12. §-át, mégis csak azokat akarta büntetésre vonatni, kik a szülőknek, vagy a szülők helyét pótló törvényes képviselőknek akarata ellenére vesznek fel valamely gyermeket egy más vallásra. A kormány szövegezése tudniillik igy hangzott: „A ki életkorának 18. évét még be nem töltött egyént törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül más vallás-felekezetbe fölvesz, két hónapig terjedhető elzárással és 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő." E helyett a képviselőház az előttünk fekvő szöveget állította be. El nem érhető dolgok után nem szokván nyúlni törvényhozási működésemben, most is beelégszem azon inditványnyal, hogy a törvénynek eredeti szövege állittassék vissza. Kívánom pedig ezt nem különös privilégiumként egyházam számára, hanem valamennyi vallásfelekezetnek, s ugy hiszem, ellenmondással az ő részükről nem fogok találkozni, mert meg vagyok győződve, hogy valamint én és egyházam, ugy ők is inkább hitöknek belértékétől, a vallásos meggyőződés erejétől és lelkészeiknek a hivők lelke üdve előmozdításában kifejtendő buzgóságától