Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.
Ülésnapok - 1878-51
«54 LI. ORSZÁGOS ÜLÉS. törvény alapján behajtandó pénzbüntetésekből befolyt összegek Vs részben az illető községi alap, /5 részben a képezendő országos erdei alap javára fordíttatnak*, mi pedig felveszszük a szövegbe a kárnak pótlását is, minthogy ez igazságosnak és méltányosnak látszik. {Helyeslés) Nyáry Jenő b. jegyző {végig olvassa a jegyzökönyvet). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesitve van. Az elfogadott törvényjavaslatok nyomban átvitetnek a képviselőházhoz, és ezért Nyáry Jenő b. jegyző urat ma felmentjük a jegyzőkönyv vitele alól és megbízzuk ezzel Pallavicini Ede őrgr. jegyző urat, a szólok neveit pedig Zichy F. Lajos jegyző ur fogja jegyezni. A szólás során Károlyi Sándor gr. következik. Károlyi Sándor gr.: A tegnap beadott módositványom ellen felhozott észrevételekre van szerencsém a következő megjegyzéseket előadni. Ő nagyméltósága a t. pénzügyminister ur azt méltóztatott mondani, hogy nehéz összeegyeztetni a hiteltelekkönyv térfogatát az ártéri telekkönyvvel, és e miatt azt kívánja, hogy maradjon el azon tehernek általam javaslatba hozott kitüntetése, a mely teher az ártéri birtokot a jelen törvény szerint éri. Én azt hiszem, hogy az ő exciája által említett nehézség nem oly nagy; mert az ártéri birtokos nevét, birtokának holdszámát és a járulék összegét eddig is és a jelen törvény rendelkezése szerint ezután is ki kell tüntetni az adóhivatalnál, hogy az adóhivatal ennek alapján a társulati kölcsönjárulékot és a társulati kirovást behajthassa. Ha tehát a törvény 6. §-a azt rendeli, hogy ezen kimutatások egész tüzetességgel készíttessenek el és nyújtassanak be az adóhivatalhoz, ezen kimutatásokat egyúttal be lehet nyújtani a telekkönyvi hivatalhoz is. Különösen kiemelendőnek tartom azon körülményt, hogy a jelen törvényjavaslat 6. §-a által kívánt kimutatás maga oly terjedelmes munka, hogy már ezen kimutatás következtében, némely társulatnál egy vagy bizonyára félév is eltelik, míg a kölcsönben részesülhet; mert >ezen kimutatásnak oly módon szerkesztése, mint a 6. §. egyik pontja kívánja, igen nehéz munkát okoz. Ha tehát ily alapos munka rendeltetik el a 6. §. által, akkor azt hiszem, hogy ez a telekkönyveknél is fel lenne használható.. Azt méltóztatik mondani, hogy az adókönyv kimutatása teljesen elég a venni, de különösen a hitelezni kivánó tájékoztatására az iránt,, vájjon társulati kirovás vagy társulati kölcsönjárulék terheli-e a zálogképen nyújtandó objectumot vagy sem, ha az nincs is a telekkönyvbe bekebelezve. Ezen ellenvetése ő nagyméltóságának igaz, mert hiszen magam is észlelteim, hogy ott, a hol kirovás vagy társulati kölcsönjárulék van, vegyük fel pl. x. társulatot, legyen ennél társulati kölcsönjárulék és kirovás, ha ezen kirovás az adóhivatal által kezeltetik, a minthogy ezentúl az adóhivatalok által kell, hogy kezeltessék a társulatok kölcsöne: akkor magától érthető, hogy a venni, de különösen a hitelezni szándékozó teljesen figyelmeztetve lesz, mert hiszen azt a nyilvántartási hivatalokban megtalálj ki hitelezni és venni akar, nemcsak a telekkönyvi kivonatot, hanem az adókimutatást is kéri, és akkor jön arra, hogy a birtok ily kötelezettséggel is van terhelve. Tökéletesen áll ez ott, a hol a társulat kölcsönt vett fel, de nem áll ott, a hol a társulat nem vett föl kölcsönt. Mert itt nem fog kitűnni az adóköny vekből. Magától érthető ugyanis, hogy fizetendő járulék nem lévén, nem is vezettethetik be az adó nyilvántartási könyvbe. Tehát a venni vagy hitelezni szándékozó nem fog találni az adóhivatalban oly kimutatást, melyben a társulati kölcsönjárulék feltüntetve lesz, mint hogy társulati kölcsön nincs. Nem sejti azonban, hogy a társulat holnap azon helyzetbe jöhet, hogy nagyobb kölcsönt kell realisalnia és ezen nagyobb kölcsön járulékait az illetőkön utólag kénytelen behajtani és a jóhiszemű hitelező, ki első helyre volt bekebelezve, egyszerre azt találja, hogy dőtte másnak van előjoga, kiről nem is sejté, és igy meg van fosztva az elsőségtől. Kérdem most, mélt. főrendek, vájjon az ország hitelére nézve jót cselekszünk-e akkor, ha megengedjük, hogy igy tévutakra vezettessék az, a ki hitelezni szándékozik, vagy birtokot akar venni? Én azt hiszem, hogy nem; és fel*
